2014

v2014

„Készüljetek! Készüljetek! Készüljetek!”

Ezekkel a szavakkal fejezte be beszédét Ungváry Rudolf író 2012. október 23-án a Milla színpadán. Ő nem az előttünk álló választásokra gondolt, hanem arra, hogy majdan valamikor a hatalmát féltő Orbán Viktor képes lesz arra is, hogy a szélsőjobb terrorját szabadítsa az ország normális, demokrata, kisebbséggé nyilvánított többségére. Ungváry igazsága kétségtelen. Sunyi és hataloméhes diktátorok, gondoljunk csak a tevehajcsárokkal megrohamozott egyiptomi tüntetőkre, képesek ilyen lépésekre.

A kérdés az, hogy fel vagyunk-e készülve? Vannak önvédelmi szerveződéseink? Andrassew Iván, miután megverték az utcán Hanti Vilmost, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének elnökét, felvetette, hogy szerveződnie kell egy elrettentő erőnek. Nem szerveződött. Október 23-án szélsőjobboldali tüntetők a legnagyobb nyugalommal provokálhatták a demokratákat, akik még arra sem voltak képesek, hogy valami módon reagáljanak a szerencsére még csak verbális megtámadásra.

Felkészületlenségünk tény. Nem csupán arról van szó, hogy képtelenek vagyunk megvédeni magunkat, hanem sokkal többről. Arról, hogy teljesen szervezetlenek vagyunk, alapvetően víziónk sincs arról, hogy miként, kikkel lehet elzavarni a hatalomból Orbánt és vele együtt marginalizálni a szélsőjobbot. A demokratikus oldal egy éve vergődik, képtelen egy szintet feljebb lépni, megtalálva azon közös nevezőket, amelyek alapján együtt tudnak működni. A helyzeten csak rontott Bajnai fellépése, aki valószínűleg önnön halálos ítéletét írta alá akkor, amikor az egyeztetés nélküli, azaz „puccsszerű” fellépést választotta a hosszadalmas egyeztetési folyamat helyett. Pont egy évvel korábban kiáltottak „messiást” néhányan, mint kellett volna. Az eset jól mutatja, hogy mennyire szűklátókörű a hazai demokrata közéleti elit. Szánalmas, hogy páran egyszerűen izomból át akarják nyomni az akaratukat, annak ellenére, hogy számtalan alkalommal bebizonyosodott, hogy ez az út járhatatlan. Ki kell persze hangsúlyozni, hogy ez a fajta akaratosság a komolyan vehető politikai képviselet nélkül maradt liberálisok módszere. Ráadásul Bajnai előtérbe állításával leginkább magát Bajnait hozták kellemetlen helyzetbe, illetve súlytalanították el az immár parlamenti küszöböt átlépni látszó Demokratikus Koalíciót. Ha most az Együtt 2014 Mozgalom veszi át a liberális párt helyét és szerepét, de mégis képtelenek lesznek megerősödni, akkor Gyurcsány és csapata már képtelen lesz a legközelebbi választásra felpörögni egy megfáradt és csalódott tömegbázissal.

A helyzet pikantériája, hogy a parlamenti és parlamenten kívüli demokratikus ellenzék ideológiailag sem képes meghatározni önmagát. Az LMP egy republikánus konzervatív, zöld és rendszerkritikus massza, ezen alapértékek alapvetően egymásnak is ellent mondanak. Az MSZP továbbra is egy protest és pragmatikus politikai párt, ahol ideológiai kilengéseknek helye nincs, így a pártba zárt baloldaliak, mint Szanyi, Gúr, Nyakó vagy Kórozs képtelenek elérni, hogy a párt baloldaliságából bármit is látni lehessen. A helyzeten csak súlyosbít, hogy a párt nagy átlaga inkább egy romantikus humanizmusként határozza meg a baloldaliságot, nem egy harcias társadalmi alternatívaként. Ez nagyon komoly probléma abban az időszakban, amikor Európa szociáldemokrata és szocialista pártjai önnön politikai hitvallásaikat újragondolják és lényegében a klasszikus osztályharcot hirdető marxizmus irányába mozdulnak a csúnya zsákutcának bizonyuló neoliberalizmus helyett.

Így, ebben a helyzetben az sem meglepő, hogy a legnagyobb ellenzéki párt egyik meghatározó politikusa, Szanyi Tibor Bajnait kritizálandó késői dátumnak tekinti a váltásra 2014-et. Ezzel lényegében azt mondja, hogy Orbán távozása idő előtt is kierőszakolható. A gondolat bizonyára népszerű azon facebook radikálisok körében, akik minden létező helyen „forradalmat” sürgetnek és elvtelen opportunizmussal vádolnak mindenkit, aki 2014-re akar készülni. Nos, jó lenne, ha lenne ilyen forradalmi tömeg, de nincs. Október 23-án mindössze egy tucatnyian voltunk, akik a Szabad Sajtó útjáról átvonultunk a Kossuth térre, Orbánról egyszerűen azért csúsztunk le, mert többen voltak, akik hezitáltak az indulással. A kérdés az, hogy miként lehet 2014 előtt változtatni? Sehogy. Aki az MSZP-ben volt országgyűlési képviselő 2006 és 2010 között, annak tudnia kell, hogy még egy a többség, sőt a választói többségének bizalmát elvesztő politikai formációt sem lehet elzavarni a hatalomból demokratikus úton Magyarországon. A képviselők nem visszahívhatóak, népszavazások még siker esetén sem eredményezik a kormány távozását. Erőszakos utat pedig csak az vizionáljon, aki tisztában van azzal, hogy aki a hatalom erőszakos megdöntését szorgalmazza, az a nyílt polgárháború mellett foglal állást. Az október 23-i kormánypárti és ellenzéki „seregszemlék” bebizonyították, hogy az ország lélekben négy részre van szakadva. Van másfélmillió demokrata, másfélmillió fideszes, félmillió szélsőjobboldali, illetve négymillió saját oldalt nem találó, de elégedetlen ember, akiknek a többsége egyszerűen nem voksol még akkor sem, amikor kellene. Ezen táborok közül a leginkább békepárti a demokraták tömege. Nem harciasak, sőt visszahúzódnak megtámadásuk esetén is. Rájuk csakis akkor lehet számítani, ha a választások megszokott rendszerében gondolkozunk. A négymilliónyi határozatlan és elégedetlen ember valóban radikalizálható, de kérdés, hogy a hatalom ellen bőszíteni kell őket vagy a körülményesebb, de hosszútávon mégis hatékonyabb „népnevelő”, „térítő” munkát végezünk-e körükben? Annak ellenére, hogy magam radikális baloldalinak vallom, azt állítom, hogy a tömeget egyszerűen a hatalom ellen uszítani értelmetlen és buta dolog. Ezen sorstársainkat elsősorban öntudatra és tudatos cselekvésre, saját jobb sorsukért való küzdelemre kell nevelni. A tömegek szándékos tudatlanságban tartása volt a mindenkori politikai és gazdasági elit egyik legfőbb célja generációkra visszamenőleg, sajnos ma sincs ez másként.

Aki tehát valóban tenni akar és nem pusztán bőszíteni akarja a népet, az szépen sorait rendezve készüljön 2014-re és minden egyes nap bővítse komoly felvilágosító munkával támogatóinak körét. Immár túl a félidőn a demokratikus ellenzék képzeletbeli seregszemléje siralmas állapotot mutat. A demokratikus ellenállás kifulladt, a szociális ellenállást ebben a közegben nem szervezik, ezzel mintha azt mondanák, hogy a kormányzat népnyúzó, megszorításokat hozó politikája a „szükséges rossz” kategóriába sorolandó. Ez az ellenzék nem vállalja fel szinte egyáltalán a kilátástalan helyzetbe került több milliónyi honfitársunk ügyét, annak ellenére sem, hogy a többségnek nem az alaptörvénnyel, nem a sarkalatos törvények hosszú sorával van baja, hanem azzal, hogy vidéken lassú pusztulásra van ítélve minden, a romák és nem romák egymás mellett élése továbbra sem biztosítható az érintett területek súlyos fokú gettósodása miatt. Miként arról sem esik szó, hogy a hitelcsapdába került sok százezernyi honfitársunkat kik és miként tudják és kívánják kimenekíteni reménytelen helyzetükből. Amíg a szociális ellenállást nem szervezi senki, addig nem lesz változás, mert a rendszert csak akkor tudjuk megdönteni, ha a morálisan felháborodottak mellé odaállítjuk a rendszer valódi veszteseit is. Nem pusztán egy voksolás erejéig, hanem öntudatosan és hosszú távon is. Ha ez nem megy, akkor nem lesz változás 2014-ig, sőt akkor sem, amikor már az urnák előtt állva mondhatunk ítéletet a mostani kormányról.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük