Ez nem csak egy szám. Ez az első, lényegében magyar szocialista köztársaság 100. évfordulója. Nem feledhetjük, hogy a világháború poklából ébredő ország ekkor találta meg a függetlenség és a szabadság irányába vezető utat, a polgári demokraták legnagyobb partnere a köztársaság építésében azok a baloldaliak voltak, akik őszinte hittel és a munkásmozgalom egész erejével beálltak történelmünk egyik leghaladóbb törekvése mögé. Garami, Kunfi vagy Szabó Ervin hittek abban, hogy lehet igazságosabb és szociálisabb Magyarországot építeni a háborús romokon is.
Ma, 99 évvel később azt látjuk, hogy nincs baloldal, amely tudná, akarná képviselni az egykori köztársaság értékeit. Mindenki elfogadja a történelemhamisítók állításait, akik azt mondják, hogy 1918 valami árulás volt. Elhitetik a többséggel, hogy nem az országot a történelem mészárszékére vezető úri osztály, a “krumplifejű tiszapisták” a felelősek a világháború utáni igazságtalan békéért, hanem azok a baloldaliak és köztársaságpártiak, akik a legőszintébb hittel próbálták menteni a menthetőt a totális összeomlás után.
Mi, akik hiszünk a szocializmusban, nem hagyhatjuk, hogy ez a torzult és beteg történelmi tudatot elfogadja ez az ország. A mi közös felelősségünk, hogy 2018-ban is megmutassuk, hogy 100 évvel ezelőtt a valódi hazafiak a köztársaság oldalán álltak és a hazaárulók próbálták elodázni százezrek halálával a vereséget. Minden hazugság ellenére büszkén kell vállalnunk Károlyi, Garami, Kunfi vagy Szabó Ervin örökségét. Ma is hirdetnünk kell, hogy hiszünk az igazságosabb világban, a szocializmusban. Ma is oda kell tenni a nemzeti színek mellé a vörös lobogót és mozgalmunk jelképét a vörös csillagot. Tisza István 100 évvel ezelőtt milliós tömegben vetette oda a háború mészárszékére dédapáinkat, Károlyi hozta haza őket és próbált tenni azért, hogy békében, jólétben élhessenek. A feladat ma is adott. Meg kell szabadítani az országot egy maréknyi elnyomótól, hogy egy normális országban élhessünk. Ami 100 éve a háború pokla volt, az ma a nyomor, az éhbér, a tengődés, a kivándorlás, milliók lassú pusztulása. Ha megszabadulunk Orbántól, megszabadulunk mindettől, mert ő a legnagyobb gátja annak, hogy az ország többsége békében, jólétben élhesse a mindennapjait. Orbán a pusztulásba vezeti ezt a magyar népet. Minden nap, amit a hatalomban tölt százak, ezrek pusztulását jelenti. Minden nap, amíg tűrjük, hogy ötmilliárdos dolgozószobája ablakából kinézve röhögjön rajtunk újabb és újabb szeg a magyar nép koporsójába! Vagy ő vagy mi! Mindez ennyire egyszerű! Vagy ő vagy egy új szocializmus, ami egy élhető új világ ígéretét jelenti milliók számára.
Kalmár Szilárd
