A “belgák” dolga

Hovatovább egy esztendő maradt a 2022-ben esedékes választásokig, azaz gyakorlatilag indul a kampányév. A kormányzati és az ellenzéki erők szép lassan felsorakoznak, s talán a pandémia fordulatai sem fognak durván közbeszólni.

A megelőző három, könnyed, kormányzati kétharmados győzelmekhez képest most az a kérdés látszik kibontakozni, vajon az ellenzék képes-e kormányt váltani?

A kormány földi paradicsomról, a hatpárti ellenzék földi pokolról papol. Attól tartok, nem ennyire fekete-fehér a helyzet, hiszen amennyiben az a fő szempont, hogy a kormányzó Fidesz élvez-e akkora támogatottságot, mint az ellenzéke együttvéve, akkor azért élni kell a gyanúval, hogy lehetnek olyan fajsúlyos érvek, amelyek miatt az emberek erre, vagy arra döntik el a szavazatukat. Vagy amarra…

A kormány és hatpárti ellenzéke látszólag abban érdekelt a leginkább, hogy eltakarítsa a pástról a rajtuk kívüli szereplőket, hogy tehát a lehető legtöbb szavazat érvényesüljön az országgyűlési küszöböt meghaladó erők javára. Mégis, hozzávetőlegesen féltucatnyi olyan pártot látni a mezőnyben, amelyek eléggé eltökéltek a megmérettetésben, vagyis a biztos szavazók 5-10-15 %-ának a voksa valóban kérdőjelesen érvényesülhet.

Ha a fentiekhez hozzászámítjuk a szavazópolgároknak azt a hányadát, akik nem kívánnak majd élni a választójogukkal (egyébkén ez messze nem homogén csoport!), akkor jogos az a felvetés, hogy a felnőtt állampolgárok közel 40 %-át kitevő rész se egyik, se másik nagy blokkra nem kívánja adni a voksát. Márpedig a demokrácia szemszögéből nézve ez 3 és fél millió szavazópolgár igenis fontos.

Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom őket kívánja megszólítani.

Nekünk úgy tűnik, hogy a két nagy blokk szociális és gazdasági politikájában nincs érdemi különbség. Minden vita és nyilatkozat dacára ugyanis az ellenzéki blokk többnyire megszavazta az elmúlt 10-11 év szociális intézkedéseit. A gazdaságpolitikában még kevesebb az eltérés, lévén mindkét blokk a tőke támogatásával kíván gazdasági növekedést elérni, legfeljebb más és más klientúrát kedvezményezve.

Fentiekkel szemben az IgenSzolidaritás az emberek életminőségének, az ún. “jóllét” kérdéseiből vezeti le azokat a politikáit, amelyek összességükben a szocializmus újrafogalmazását jelentik. Mi döntően a jövedelmi viszonyokra koncentrálunk, kiváltképp a munkajövedelmekre. Törekvéseinkben a viszonylag magasnak látszó, nettó 200.000 forint feletti minimálbér viszi a prímet, amelyet az ennek felét kitevő szociális minimumjövedelem követ, s amelyekből aztán könnyen levezethető az összes többi, vaskosan megemelendő juttatás, legfőképp a családi pótlék, illetve a nyugdíjak mértéke.

Mi igenis alternatívát kínálunk, azaz a két nagy blokk tőkepártiságához képest a társadalompártiságot, azaz korunk modern szocializmusát.

A két nagy blokkot támogató erők, kiváltképp a polarizált média, s a benne megszólalók kevés teret adnak az alternatíváknak. A közvéleménykutatók szintén a főszereplőkre koncentrálnak, s méréseikben alig biztosítanak lehetőséget a válaszadóknak, hogy bármi másra válaszoljanak, mintsem a két nagy oldal és politikusai körüli kérdésekre.

Az IgenSzolidaritás ezért is hozott tető alá egy virtuális együttműködést egy virtuális intézettel, hogy a különböző, és rendkívül eltérő közvéleménykutatási eredményekkel előálló ‘piaci’ szereplők híradásait sajátosan összegezze.

Tehát ebben a helyzetben mit tehetnek a “belgák”?

Mindenek előtt azt, hogy a leghatározottabban visszautasítják a demokratikus választék szűkítése iránti rohamokat. Az IgenSzolidaritás azt vallja, hogy minden párt foglalkozzon a saját politikáinak népszerűsítésével! Kifejezetten ostobának gondoljuk azokat az érveket, amelyek azt sugallják, hogy a kisebb pártok a nagyobbaktól vennének el szavazatokat. Ha ez igaz lenne, akkor inkább a kisebbeknek kellene panaszkodni, hogy a nagyobbak elszipkázzák az ő szavazóikat! Ehhez képest a legnagyobb szavazatgyűjtők morognak. Mintha a társadalom jó szemmel nézné, hogy a nagy sörfőző gigászok nyilvánosan epét hánynának a kézműves készítőkre.

Az IgenSzolidaritás sokáig hitte, hogy az ellenzéki együttműködés a politikák, a programok mentén alakítható ki. Talán mi voltunk a leginkább elkötelezettek az előválasztások mellett. Csalódnunk kellett. Az előválasztások fő prófétái határozottan meghőköltek ettől az intézménytől a tavalyi borsodi időközi választás esetében, holott ez lehetett volna a vidéki főpróba a sikeres budapesti önkormányzati választásokat követően.

A hidegzuhany azonban tavaly december 20-án zúdult a nyakunkba, amikor a hatpárti ellenzék előállt egy 13 pontos nyilatkozattal, amely egyszersmind a közös daluk kottája. Aki mást akarna énekelni, annak nincs helye mellettük, vagy közöttük.

Nos, mi nem akarjuk sem a kormányzat, sem a hatpárti ellenzék neoliberális nótáit fújni. Mi a korunk modern szocializmusa mellett érvelünk. Igazunkat nemcsak a kormányzat politikáinak folyamatos bírálata bizonyítja, hanem az említett 13 pontos hatpárti ellenzéki nyilatkozat, amelynek első 10 pontjába nem fértek bele a szociális és a környezeti válság leküzdését célzó mondatok.

Mi úgy gondoljuk, hogy a kapitalizmus tönkre vágta az egész földgolyót, szocializmus viszont maga az élet. Számunkra ez megéri az önálló misét.

Szanyi Tibor, az IgenSzolidaritás miniszterelnök-jelöltje

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •