A japán vörösiszap

fukushima

Japán atomkatasztrófája sok tekintetben megegyezik a magyarországi vörösiszapjatasztrófával. Innen nehéz megállapîtani, hogy ott mi a valóság, de ugyanazt a mentalitást lehet felfedezni, mint amit itt folytatnak az állami szerveknél.

Az, hogy megsérült az erőmű, az tény, az hogy szivárgás volt, az is. Nem egy ember került már kórházba sugárfertőzéssel. De a veszélyeket innen nem lehet felmérni, az ember csak gondolja, hogy nincs minden rendben. De hogy is lehetne? Az atomnak az iszappal ellentétben láttuk már a következményeit. Csernobilnál sem volt korrekt tájékoztatás és még ma is érezteti egészségügyi hatásait és ez a mostani katasztrófa sokkal súlyosabbnak tűnik és a mai napig folyamatban van. Egyik nap azt mondják a hírekben, hogy talán októberre rendbehozzák az erőművet, de az emberek meg jövő hónaptól talán már visszaköltözhetnek. Kísérteties a hasonlóság… Hogy is volt nálunk? Az embereket visszaköltöztették, de az iszap még mindig ott van. Az atom nem játék, ahogy az iszap sem az…

A politikusok mégis úgy viselkednek, mintha társasjátékoznának, igaz itt a nyeremény nem pár játék bankó, hanem milliárdok. Csak a következmény is sokkal súlyosabb, ha a játékbábut leütöm, a következő körben visszatehetem, egy embernek viszont egy élete van, és ha annak vége, nem jön vissza többet, nem tudjuk egy mozdulattal visszarakni a bolygóra…

Ez a két katasztrófa tökéletesen megmutatta, hogy a kapitalista rendszerben az emberélet mennyire nem számít, a profit a lényeg. Észre sem veszik, hogy mit csinálnak, ahogy mi sem amikor eltaposunk egy hangyát, csak sajnos mindannyian hangyák vagyunk. De ha a sok kis hangya együtt elbír egy emberrel, akkor nekünk embereknek is sikerülhet összefogni és újra értéket adni az emberi életnek.