A kapitalizmus megkoronázása

Ha kíváncsi vagy, milyen korban élsz, akkor elmondom: hétfő éjfél óta az eddigiek közül az egyik legócskábban.

Gyilkos háborúk és pokoli nyomorúság persze mindig is voltak. Halálos járványok is. Boldog békeévek a történelem legritkább szakaszaiban adódtak. Ez a mostani kor viszont annyiban különleges, hogy a népek globális elnyomására most a népek nyomnak pecséteket.

A magyar is.

Az Országgyűlés teljhatalmú “kormányzóvá” tette a miniszterelnököt. Magyarországon újra diktatúra lett úrrá. Ez most már tartalmában is az. A hatalom eddig csak anyagilag fojtotta meg az ellenlábasait, mától már indulhatnak akár a bebörtönzések. Ha nem tetszik a rendszer, tehát ha csak a szavaiddal akadályozod az érvényesülését, könnyen a sitten találhatod magadat.

Ennyi.

A készülődő vagy már beiktatott diktátoroknak minden külső fenyegetés, vagy annak látszata, a létező legnagyobb ajándék. Emlékeztetlek, hogy Magyarországon immár fél évtizede “tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” van, ami a kormánynak eddig is a normál jogrendtől eltérő felhatalmazásokat adott. A tömeges bevándorlás esélyének múltával már-már azon lamentált egy halom publicista, hogy vajon mit kellene kitalálnia a kormánynak, hogy újra rettegjen a nép?

Hát, nekünk ebből koronavírus lett, neki pedig a sültgalamb a szájába.

Soha semmilyen betegség nem kapott olyan publicitást, mint ez a mostani járvány. Majd ha lecseng, akkor rájövünk, hogy valójában egy közepes betegség pördült át a Földön. Csak mindezidáig nem közvetítették a betegek haláltusáit és az orvosok emberfeletti munkáját a tévéhíradók. Százezrek és milliók halálán eddig könnyen túlléptünk, mert ezzel legfeljebb statisztikai adatként találkoztunk egyes szaklapokban. A számok alapján ez a jelenlegi kórság a “halálos” kategóriában viszont nincs a dobogón. A fasorban sincs.

A rettegés és a hisztéria viszont hatalmas.

A kapitalizmus lényeges vonása, hogy a legkisebb esélyt is megragadja a kizsákmányolásra. Most pedig egy hatalmas esélyt kapott. Igazából még mindennek az elején jártunk, amikor a gazdag kormányok már üzengetni kezdtek a majdani gigantikus gazdaságélénkítési programokról, azaz hogy miként akarják újra és újra telitömni a tőkét az adófizetők pénzéből. Na ja, a kizsákmányolás ma már csak mellék-produkció, az igazi bolt a közteherviselésből bejövő pénzek egy-az-egyben való lenyúlása!

Aki most a “védekező” kormányokhoz közel áll, az nagyot tud kaszálni ebből a válságból. Penészes maszkok, működésképtelen kórházi eszközök tízszeres áron. Ez ma a legnagyobb biznisz. Kínának, neppereknek és hasonlóknak.

Nem is fogunk rájuk haragudni, hiszen mi vesszük meg a 20 forintos szájmaszkot 400-ért, és mi őrjöngünk, hogy bármit, bárhonnan, bármennyiért.

Országunkat egy lóért.

A jövő azonban még drágább lesz! A neoliberális boszorkánykonyhákban már repkednek az ezermilliárdok, dollárban, euróban, forintban. Diszkréten gazdaságélénkítési programnak nevezik ezeket a pénzpumpákat, amelyek ezután sem a népnek, hanem a pénzpiacokhoz hozzáférő tőketulajdonosoknak juttatják majd az adófizetők még be sem fizetett pénzét. Meghitelezik nekik azt, amit majd rajtunk vernek le. És mindig ott lesz a hivatkozás: együtt sikerülni fog. Mi pedig könnyezve és elszegényedve fogunk hálát adni a mészároslőrinceknek, ha valami távoli ismerősünknek éhbéres munkát adnak.

Ebben a meccsben a koronavírus csak vesztésre állhat. Dühöng, ameddig dühöng, aztán a népnek jön a prés, a kizsigerelés, az igazi élet elvétele.

A győztes szerepére ismét a nagytőkések, a multik készülnek.

Lelki szemeinkkel pillantsunk előre valamelyik NER-asszonyra, aki hamarosan briliánsokkal kirakott, koronavírust idéző ékszerkölteménnyel a nyakában fog a címlapokon feszíteni.

Egy önérzetes nép ilyenkor inkább Petőfi szavait idézi:

“Dicsőséges nagyurak, hát
Hogy vagytok?
Viszket-e ugy egy kicsit a
Nyakatok?
Uj divatu nyakravaló
Készül most
Számotokra… nem cifra, de
Jó szoros.”

Szanyi Tibor

  •  
  •  
  •  
  •