A kibelezett munkatörvénykönyvet Makón töltik meg szolidaritással

(Hol másutt?) A vírust már a múlt héten is be lehetett azonosítani, de hivatalosan csak március 1-én lett nyilvános, hogy VAN, LÉTEZIK, ÉL!
Ez a vírus összefügg az általános COVID járványhelyzettel. Tegnapi, március 2-i írásában Tóth Csaba Tibor adott egy általános magyarországi helyzetjelentéssel egybefont beszámolót a Makón zajló eseményekről. Történt ugyanis az, ami sok más helyen kishazánkban.

Magyarország vezető autógyárainak dolgozó gumigyár vezetősége egyszer csak egyoldalúan felbontotta a szakszervezetbe tömörült dolgozókkal kötött kollektív szerződést, azt az egyébként kétoldalú megegyezést, ami a dolgozókat védi normális esetben. Ez a gyakorlatban Makón azt is jelenti, hogy ha a munkáltató, tehát a munkáltató!, felmond, nem kapják meg a munka törvénykönyvén túlmutató, kialkudott kéthónapnyi bérnek és juttatásnak megfelelő összegű végkielégítést a dolgozók. De ez csak egy tétel, az elvett, ám a tűrhető szociális minimumot biztosító jogokból.

A fizetést már ez előtt, a COVID pandémiára hivatkozva megnyirbálták, dolgozókat rúgtak ki, ami után a megmaradt munkások továbbra is nap, mint nap bejártak dolgozni az egyre több kifizetetlen túlmunka és egyéb kifizetetlen kompenzáció mellett. Heti 60 óra kevesebb bérérét, ami bruttó 200-250.000 Ft a lefelezett túlóra és éjszakai pótlékkal, vagyis éppen nem éri el, vagy éppen meghaladja a minimálbért. Még egyszer: heti 60 óra embert próbáló fizikai munka minimálbérért. Az eset eddig tipikus magyar jelenség.

Radics Gábor, a makói a német Continental-csoporthoz tartozó Contitech gyárban is működő Gumiipari Szakszervezeti Szövetség (GSZSZ) elnöke szerint:

„Amekkora versenyhátrányt szenvedtek el a munkavállalók, annyival lett magasabb a vezetők béremelése.”

De, februárban Makón megtört a jég. Először volt egy 8, majd napokkal később egy 24 órás sztrájk. Ekkor már a magyar hatalmi elit, magyarán Fidesz-KDNP is észbe kapott, és egy tárgyszerű leírást adott médiabirodalma egy-néhány szegletén a makói felek igényeiről, elvárásairól.

Végül három kisebb sztrájk után tegnap, azaz 2021. március 2-án du 14-kor megkezdődött a rendszerváltás óta példátlan határozatlan idejű sztrájk. Példátlan a szervezettség, az előkészítés, az elszántság, a nyugalom. Itt nem hőbörgés folyik, hanem a kibelezett munkatörvénykönyv (ez nem a Continentalon múlott, viszont nagyon is a tetteiben neoliberális, retorikájában jobboldali-populista 11 éve regnáló kormányon) alapján kötött munkaszerződéseket próbálják a valóság világába felhozni. És példátlan az a kvázi összmagyaroszági dolgozói összefogás, szo-li-da-ri-tás, ami a pénzügyi támogatás formájában jelent meg. A makói gumisok 1 millió forintot kaptak az Audi Hungária Független Szakszervezettől. Ehhez később hozzájött a Continental ugyancsak jól szervezett szegedi telephelyi szakszervezetének, és a Veszprémi Kábelgyártó Vasas-alapszervezetének 500-500 ezer forintja. Ilyen, a rendszerváltoz/tat/ás utáni magyar történelemben még nem volt.

Talán csak az olasz Pini féle alföldi húsfeldolgozó üzemekben történt halványan hasonló kvázi siker, mármint a dolgozók számára viszonylag kedvezően, a Pini családra nézve házi őrizettel végződő hercehurca. Igen, ott több éves állat- és emberbőr-nyúzás volt, szintén napi 12 órában, szintén nettó éhbérért. A kormányzat ott is csak akkor lépett közre, amikor már a magyar érdekeltségek, kiszimatolva a bajt, kiléptek a Pini család mögül. Ott is volt magyar munkaerő kölcsönző, sőt, szinte csak az volt, amely alapjaiban lehetetlenítette el a sztrájkot.

A makói sztrájk tehát több mint egy napja tart. Szégyen, hogy a magyar kormány sajtója egy mukknyi biztatást nem ad az adófizetőknek. Akik még mindig sokan vannak annak ellenére, hogy a 600-at meghaladja a kirúgottak és az önként távozók száma. (Jelenleg 1700 a Continental alkalmazottainak száma, 300 fő kölcsönzött munkaerő.) A hazai legnagyobb közösségi portálon található a Makói Gumiipari Szakszervezet vezetőjétől egy rövid éjszakai videó üzenet. Érdemes meghallgatni Hajdú Rolandot:

„A kazánosok nagyon derekasan helyt álltak. Náluk voltak lent a HR igazgató és a francia igazgató is. Nagyon büszke vagyok rájuk, ahogy kezelték ezt a szituációt az emberek. Illetve én úgy hallottam, hogy a zsugor és a meo környékén ugyanez volt. Ott is nagyon büszke vagyok rátok lányok, hogy kiálltatok magatokért és munkatársaitokért. És az összes többi területen, ahol meg mernek állni most, hogy ilyen fenyegetés volt. Most kell megmutatni az összefogást, most kell odaállni. Nem félni. Nem cserbenhagyni a másikat.”

Küzdjünk a „sztrák-járványért” és élhető lesz az országunk! A makóinak pedig innen üzenjük: Hajrá fiúk, hajrá lányok!

Tézsé

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •