Home Egyéb A korlátlan uralom

A korlátlan uralom

166
0
SHARE

„Az értékválasztás alapja az, hogy ki szolgálja ki a globális elitet, és ki a hazafi, az erős nemzetállamokban hívő vezető.” Ez a bálványosi diáktáborban elhangzott orbáni mondat valójában a lényeget hivatott eltakarni: a polgárosodástól való félelmet.

Kezdjük a globalizációval. Magyarország a tizenegyedik a világ leginkább globalizált gazdaságú országainak sorában, Európában a nyolcadik. Az exportunk több mint 80 százalékát azok a globális hálót alkotó cégek adják, amelyek ellen a kormány Tusványoson harcol, jóllehet itthon stratégiai szövetségesek. Ezek a cégek a magyar kormánytól ezermilliárdos nagyságrendben kaptak befektetési támogatást, illetve adókedvezményt. Miért? Mert ők adják a magyar GDP nagy részét. Pedig 2010 óta a gazdasági környezet számukra eléggé kiszámíthatatlan, a profitjuk nagy részét a multik máshol fektetik be, s alig jön újabb külföldi befektető.

A globális elitet, a multinacionális cégek tulajdonosait ki szolgálja ki? A magyar kormány. 1998 és 2002 között, illetve 2010 óta történetesen az Orbán-kormány. Az utóbbi években ez különösen súlyos tétel, mert az Európai Unióban való fokozatos elszigetelődésünk növeli a kiszolgáltatottságunkat. Emberileg talán érthetők Orbán multiellenes kifakadásai, de ha valóságos tétre menne a harc, hamar ki lehetne mondani a gazdasági csődöt.

Az erősen globalizált gazdaság definíciószerűen kizárja az erős nemzetállamot. A rendszerváltás – minden ellentmondása ellenére – demokratikusan működő, befogadó, nyitott, lassan polgárosodó rendszert hozott létre. Ezt alakította át Orbán – kizsákmányoló intézmények létrehozásával – bezárkózóvá. A cél az uralom minden felett, ami a globális gazdaság felségterületén kívül esik. Átalakította a kormányzati intézményeket, s ennek segítségével aztán megfosztotta polgárainak többségét a felemelkedés lehetőségétől, felszámolta a tisztességes gazdasági versenyt, leépítette a tudásalapú, befogadó társadalomnak megfelelő oktatási, kutatási és innovációs tevékenységek támogatását a munkaalapú, kétkezi munkával számoló rendszer igényszintjére. Ezzel párhuzamosan olyan korrupciós rendszert hozott létre, amelyben a korábbi elitet felváltotta a kedvezményezettek alkotta új vagyonos elit. Az erős nemzetállamra mindezeken túl a költségvetési és uniós erőforrások központi elosztásához, a törvény által leplezett korrupciós vagyonosodásokhoz is szükség volt.

Az erős nemzetállam tehát Orbán számára itthon a korlátlan uralkodást, a nemzetközi porondon pedig a szuverenitás abszolutizálását jelenti. Mindenféle kontroll visszaszorítását, az autokráciát.

Mindez nem újdonság. A helyzet új. A következő évek sorsdöntők lesznek. A világban megkezdődött a digitalizáció mindent átható térnyerése. Az olcsó munkaerő ideje lejárt, a tőke a tudástól reméli a profit maximalizálását. A globalizáció miatti nagy felfordulás Európában a progresszív erők előretörését hozta. Az EU kétsebességessé válása válaszút elé állítja az egyes társadalmakat. Orbán nemcsak szövetségesek nélkül maradhat, de itthon is szűkülhet a támogatóinak köre.

A következő öt-tíz év minden bizonnyal eldönti, mely országok képesek az oktatás, az innováció, a tiszta piaci viszonyok terén olyan előrehaladásra, hogy a kibontakozó hiperglobalizáció nyertesei legyenek. Hogy gazdasági teljesítményük, versenyképességük kiemelkedő legyen. Magyarországnak e téren még kedvezők az esélyei, mert gazdasága erősen globalizált, szellemi bázisa pedig még nem épült le. És valami mintha megmozdult volna a társadalomban. Az értelmiség nagy része hallgat ugyan, de távolodik Orbán primitív akarnokságától. Az ifjúság még passzív, de a Momentum szabad világot akar. A pártok veszekednek, de a MoMa programja például illeszkedik a fejlett világ egy tekintélyes részének törekvéseihez. A Párbeszéd humánpolitikája nagyon jó. Az MSZP belső harcát vívja, de már csaknem kész a digitalizációval számoló víziója.

Kövér Lászlónak igaza van. Ahhoz, hogy az Orbán-rendszer ne legyen visszafordítható, még 2018-at kellene megnyerniük. Másfelől, ha az ország lépést akar tartani a világgal, rezsimváltást kell 2018-ban tető alá hoznia. A hiperglobalizáció felgyorsítja a tudás térhódítását, a gazdaság növekedését, s ezzel a polgárosodás folyamatát. S ez az, amitől retteg a Fidesz. Az alattvaló önálló akarattal lép színre, a polgári középosztály megerősödik, s a demokratikus rend végre megszilárdul.