A kormány átalakítaná a Kossuth tér arculatát

jozsefattila

József Attila költőóriás volt, és az ma is. Versei öntudatra ébresztették a nincsteleneket. Szobra nem lehet jobb helyen, mint az ország főterén.
Károlyi Mihály
főnemes volt. Gróf. Az első magyar köztársasági elnök. Felismerte a rendi társadalom mérhetetlen igazságtalanságát, és saját osztálya ellen fordult. Ennek alátámasztásaként még vagyonát is felosztotta. Nem csoda tehát, hogy azok számára, akik a bűnös Horthy rendszert szeretnék rehabilitálni 2011-ben; nincs helye az ország főterén. Szerintem, és bízom abban, hogy mindazok számára, akik a történelem tanulságát egy igazságosabb és szociálisan érzékenyebb rendszer formálásában érdekeltek, Károlyi szobra szintén nem lehet jobb helyen, tehát máshol, mint a budapesti Kossuth Lajos téren.


Tisza István
a “liberális-konzervatív konszenzus” képviselője volt. Szintén főnemes, gróf. Történészek szerint egyszerre volt meggyőződéses híve a joguralomnak, a parlamentarizmusnak. De milyen parlamentarizmusnak? Az arisztokraták parlamentarizmusának. A korlátozott szavazati jog fenntartását hirdette. Úgy vélte, így maradhat fenn a nemzeti kisebbségekkel szemben a magyar fennhatóság és dominancia.Tisza politikájának tisztázásához szükséges az I .világháborút követő  külpolitikai helyzet elemzése. Ezt a győztes hatalmak korabeli sajtója is igazolja. Brit lapok nagy számban, a háború legfőbb felelőseként Magyarországot jelölték meg. Például a „New Europe” című lap egyik írása szerint a „magyarok felelőssége nagyobb volt, mint Ausztriáé”, a háborús irány kijelölőjeként pedig Tisza Istvánt jelölték meg. Mindezek mellett a Monarchia közvéleményének szemében is Tisza volt a háborús politika megtestesítője. A későbbi kisantant államai is – nyilvánvaló okokból – azt hangsúlyozták, hogy a magyarokat ezért komolyan meg kell büntetni. Tisza politikája, és iránytévesztése nagyban rontotta Magyarország Trianoni esélyeit.

karolyimihalyszobor

Károlyi Mihály szobra a
Kossuth téren

Tisza István nem tűrte, hogy az „alsóbb néprétegek” beleszóljanak sorsuk alakításába. Már 1904-ben belügyminiszterként erőszakkal fojtatta el az 1904. áprilisi országos vasúti sztrájkot. A sztrájk szervezőit letartóztatták, a résztvevőket a hadseregbe sorozták. Még ugyanennek a hónapnak a végén saját megyéjében, Biharban követelt harminchárom halálos áldozatot és több száz sebesültet, amikor egy parasztok által szervezett gyűlést vert szét a csendőrség.

Tisza, mint a „parlamentarizmus „és az alkotmányosság” töretlen képviselője, 1912-ben a parlament elnöke lesz. Válaszként erre, erre 1912. május 23-án, az MSZDP vezetésével Tisza ellen a parlament előtt tömegtüntetést szerveznek. A nagyszámú munkásság abban látta érdekeinek lehetséges érvényesítését, ha a választójog kiszélesedik.  Az esemény vérvörös csütörtök néven vált ismerté a történelemben. A munkások Tisza kinevezése ellen és az általános választójogot követelve vonultak a Parlament felé, ahol a rendőrség feltartóztatta őket. Az összecsapásokban hat ember meghalt, csaknem kétszáz megsebesült (Többek között a nagyapám is.) és háromszáz személyt letartóztattak.

Tisza ellene volt az általános választójog bevezetését és a nemzetiségi kérdést is klerikális alapon akarta megoldani. Tisza a parlamentben is erőszakkal törette le az ellenzéki obstrukciót. Nem engedte felszólalni a házszabályok kérdésében jelentkező ellenzéki képviselőket, s vita nélkül szavazásra tette fel a véderőtörvényt, amit a többség el is fogadott. Az 1848. évi házszabályokra hivatkozva, több ízben is a rendőrséggel vezettette ki az emiatt tiltakozó, ellenzéki képviselőket.  Tisza hidegvérű ember volt. Mikor Kovács Gyula, az elsők között kitiltott képviselők egyikre, erre pár nappal később,  az újságírói karzatról leugrott „Van még itt egy ellenzéki!” felkiáltással revolvert rántott, és háromszor Tiszára lőtt. (A golyók célt tévesztettek, nyomuk máig látszik a faburkolaton; a negyedik golyóval saját magát lőtte fejbe, de az öngyilkossági kísérletet csodával határos módon túlélte.) Tisza ezután folytatta az ülést.

kossuthter

Az esetet követően napra pontosan egy évvel később,  Tisza István ismét miniszterelnök lett. Nézeteit a háború előrehaladtával sem változtatta meg. Elfolytatott minden reformtörekvést. A választójog kiszélesítését ,szociális reformokat, valódi parlamentarizmust.

Ilyen ember nem érdemel szobrot. Sem Budapest főterén, az ország háza mellett, sem máshol.

  •  
  •  
  •  
  •