A liberalizmus mint doktrína: a melegházasság

Fodor Gábor: „Minden jó érzésű magyar követeli az azonos neműek házasságát.”

A modern állam legfontosabb sajátossága, hogy nem hagyja békén az embert. Nyilván a közlekedésben fontos a kresz, az élelmiszergyártásban a szabványok, csak a jószolgálatiságot megtestesítő törvénykezést érdemes lenne különválasztani a doktríner erőszaktól. A melegek jelenleg szabadon együttélhetnek, és ha erről rendelkeznek, akkor örökölhetnek is egymástól – ergo azt csinálnak amit akarnak. Objektív feltételekben már most is azonosak a házasokkal.

Egyvalamiben nem azonosak: immáron azt szeretnék megmondani a kellően érzékeny (valójában doktríner) politikusaink, hogy a házasság definíciója alatt mi valamennyien mit értsünk. Tehát mint mondom az objektív társadalmi körülmények szempontjából teljesen egyenrangúak a melegek a heterókkal, de azért csak van valami, amiért még küzdhetnek: az elménkben lévő értelmezés újraformálásáért. Ez pedig kínosan emlékeztet a ‘nemes arisztokrata’, ‘hős kommunista’ stb. embereszményre, amiben egy ideológia akarta az emberi fajt alakítani – átalakítani a fogalmi készletét, tudatát és nyelvét.

Lássuk be: teljesen komolytalan a „házasság” kifejezésért küzdeni, mert ez nem az egyenlőségért folyik – mert az tényszerűen megvalósult – hanem megszokott kifejezések lecseréléséért. Tehát a melegek, az ideológiák képviselői és az ellenzéki politikusok jobban tennék, ha inkább azzal a felkiáltással élnének: Hagyd békén az embert! Még akkor is, ha ez a hatalom szemszögéből antidemokratikusnak tűnhetne.

Harkai Bulcsú Bánk

Forrás: Facebook

Szájhősök tere. Olyan gondolatmorzsák a netről, amik nem feltétlen tükrözik a szerkesztőség álláspontját, de mindenképpen érdemes tudni róluk.