Pedagógustüntetés Miskolcon
(A 2016. február 3-i, több ezres, negyedszázados jelentőségűnek már most minősíthető miskolci pedagógustüntetésről számtalan újságcikk született. Az itt elhangzott beszédek felvételei és tartalmi összefoglalói elérhetőek. Meglepő módon azonban Pilz Olivér, Pukli István, és a diákok beszédei egyetlen egy helyen találhatóak csak meg teljes terjedelmükben, az Eduline cikkéhez mellékelt amatőr felvételen. Ezért hiánypótlásként a szöveges leiratukat közzé tennénk. A leirat a hivatkozott mozgóképsor 1:24:00 és 1:52:00 közötti szakaszát adja vissza, és a legelső élő színpadi eseménytől indul. – A szerk.)
[…]
NARRÁTOR: Kedves szülők! Kedves diákok! Kedves pedagógusok! Irma néni! (Ahogy Sándor György mondta volna annak idején, a Lukasóra című írásának elején.) Csabalik Zsuzsanna vagyok, középiskolai tanár. A bőrömön érzem mindazt a kínt, ami az oktatást feszíti. Sok szeretettel köszöntöm az itt megjelenteket, első sorban köszöntjük a diákokat, akik miatt itt vagyunk a téren. [taps] Kiemelt szeretettel üdvözöljük a bátor szülőket, akik partnerünkül szegődtek. Hiszen kiért is jöttek ők is ide most? A molinón szerepel. Szeretném hangosan hallani, kiért vagyunk itt.
TÖMEG, KÓRUSBAN: Gyermekeinkért!
N.: Üdvözüljük a bátor kollégákat is, akik nem hagyták magukat megfélemlíteni, és élve emberi jogukkal, véleménynyilvánítási szabadságukkal, megjelentek itt tömegesen, annak ellenére, hogy esőisten most éppen Miskolcot siratja. Mert ők is kiért vannak itt?
TÖMEG, KÓRUSBAN: Gyermekeinkért!
N.: Üdvözüljük valamennyi megjelent szakszervezetet, akiket szinte lehetetlen felsorolni. Nem is teszem meg, hiszen hozzászólókat várunk ide a színpadra, de talán soha nem látott összefogásban itt vannak valamennyien. Miért vannak itt?
TÖMEG, KÓRUSBAN: Gyermekeinkért! A diákokért!
N.: A diákokért, a gyermekeinkért, az ország jövőjéért. És üdvözöljük az ország számos pontján ebben az időben éppen szintén fáklyát gyújtó társainkat, akik csatlakoznak ehhez az óriási, országos első fogadóórához. Békéscsabán, Budaörsön, Budapesten, Győrött, Hajdúszoboszlón, Pécsett, Sopronban, Szegeden, Szombathelyen és Veszprémben. Mindannyian miért vannak ott?
TÖMEG, KÓRUSBAN: Gyermekeinkért!
N.: Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy osztályfőnökeként ennek a bátor osztálynak, akik itt megjelentek, a koordinátora lehessek, és felkérjem a hozzászólókat, akik elmondják a véleményeiket az oktatás jelenlegi helyzetéről. Első felszólalóként (illetve felszólalópárként) kérem a színpadra a budapesti vendégiskolánk igazgatóját, a Teleki Blanka Gimnázium igazgatóját, Pukli Istvánt, és Pilz Olivért, a Herman Ottó Gimnázium tanárát, a közalkalmazotti tanács elnökét.
[taps]
PILZ OLIVÉR: Néztetek már hátra, hogy mennyien vagyunk? Az a jó, hogy nem látunk el a végéig. A szomszédos utcákban is rengetegen vannak, nagyon örülünk ennek. Köszönjük szépen mi is a szülőknek, diákoknak, tanároknak, támogatóknak, és az ide utazóknak nem utolsó sorban. Talán ezekben a percekben születik a harmincezredik bejelentkezés, csatlakozás a Tanítanék.com honlapon: rengetegen vagyunk. 600 felett vannak a csoportos támogatók, és ez azt jelenti, hogy több mint ötszáz iskola teljes tantestületével áll a mi megfogalmazott igényeink mögött. Még két köszönetet szeretnék én is elmondani, az egyik a törökbálinti Zimándy Ignác Általános Iskolát illeti, akik a Tanítanék.com honlapot a mi megjelent levelünk után azonnal felajánlották, hogy felkerülhet a mi levelünk is oda, és a Majoros házaspár, Kadosa és Gabi, akik kezelik ezt a honlapot. Köszönjük szépen nekik!
[taps]
A másik köszönet pedig a budapesti Teleki Gimnáziumot illeti, akik elsők között jelezték, hogy ide utaznak Miskolcra. Ötvenen jöttek a tantestületből, köszönjük szépen, és köszöntöm itt igazgató urat.
[taps]
Ma találkoztam vele először, de hetek óta úgy érzem, hogy egy nagyon jó barát az ő személye, egy nagyon jó barátra leltem az ő személyében. Úgyhogy most próbálunk ketten egy duettet előadni. Azért nem zenében, mert annyira mégsem, de prózában kicsit feldobva a hangulatot. Egy rövid történet fog következni arról, hogyan kerültünk most ide erre a térre. Sokan sokszor szóltak már, …
PUKLI ISTVÁN: … de nem hallgatták meg.
P. O.: Néhányan leírták, mi is leírtuk, ti is leírtátok.
P. I. De nem olvasták el.
P. O.: Sokan csatlakoztak, végre elolvasták.
P. I.: De nem akarták megérteni.
P. O.: Egyébként szeptemberben megint béremelés lesz. Sokan féltek csatlakozni.
P. I.: Mégis egyre többen megtették.
P. O.: Ezért összehívták a múlt héten itt Miskolcon, ahol elmondhattuk.
P. I.: Sőt választoltak, de nem arra. Egyébként szeptemberben meg már megint béremelés lesz.
P. O.: Mára is sok helyen összehívták, …
P. I.: … és nem értik, miért vagyunk itt mégis a téren.
P. O.: Akkor megmondjuk. A gyermekeinkért, a jövőnkért.
[éljenzés, taps]
Mi sem értjük, miért kellett eddig eljutni.
P. I.: Nem lett volna egyszerűbb meghallani, válaszolni?
P. O.: Mondjuk, hogy politikamentes.
P. I.: Mégis van, aki megpróbálja belekeverni. A gyerek, a jövő nem lehetne végre az egész ország közös ügye?
[éljenzés]
P. O.: Vannak, akik fenyegetőznek, vagy egyenesen megtiltják.
P. I.: Ha rákérdezünk, tagadják.
P. O.: Nyilatkoztak: megfontoltan javítanak majd rajta.
P. I.: De könyörgök: van olyan bicikli, ami már javíthatatlan!
[sípolás, zajos tetszésnyilvánítás]
P. O.: Ha ez a vágyatok, hát összeülünk.
P. I.: De nélkületek.
P. O.: Akkor meg minek?
P. I.: Öntsünk tiszta vizet a pohárba!
P. O.: Követeljük, hogy az oktatás nemzeti érdek legyen! Lehessen leülni, őszintén megbeszélni, új rendszert létrehozni. És ebben vegyenek részt a jelenlévő képviselői, mint a problémákat nap mint nap az iskolákban érzékelő, gyakorló pedagógusok.
P. I. és P. O. közösen: Hát ezért vagyunk most itt!
[taps, zajos tetszés]
P. O.: Még néhány percig szóval tartanálak titeket, szeretném elmondani a rövid történetét a nyílt levélnek, és kiállítanánk egy bizonyítványt is, most így félév táján. 2015 novemberében betelt egy képzeletbeli pohár, egy egyáltalán nem képzeletbeli iskolában. Mi, a Herman Ottó Gimnázium nevelőtestületének tagjai, papírra vetettük azokat a problémákat, melyek megkeserítik nem csak a mi, de tanítványaink, és rajtuk keresztül családjaik életét is. És most lássuk, egy képzeletbeli tanuló félévi értesítőjét, legyen a neve Emma. Vagy inkább Emmi. Elismerjük, hogy évtizedek óta gondok vannak a magyar oktatási rendszerrel, szükség volt változtatásokra, de a mostani módosítások éppen a színvonal emelkedése ellenében hatnak. Kaotikussá vált minden. Szándékosan nem használom a reform szót, mert ezek a beavatkozások nem koherensek, nincsenek egymást erősítő kapcsolataik, nincs és nem is lehet pozitív hozadékuk, kifutásuk. A félévi bizonyítványba szervezésre, kivitelezésre csak elégtelen osztályzatot írhatunk be Emminek.
[taps]
A KLIK fennállása és az önkormányzatok létesítményüzemeltetővé történő lefokozása után folyamatos az egymásra mutogatás. De mi is várható két, forrásokkal nem rendelkező szervezettől. Úgy tűnik, már elfelejtettük őseink bölcsességét is: közös lónak túros a háta. Az igazgatókat legfontosabb jogköreiktől megfosztották, pedig ilyen mennyiségű probléma nem volt az üzemeltetésben, míg gazdálkodási jogokkal élhettek. Az igazgatók sokkal jobb gazdái voltak intézményeiknek. Minden túlzás nélkül kijelenthetjük, ez a torz fenntartói szerkezet, ez az alulfinanszírozott rendszer rossz. Fenntartásüzemeltetés tantárgy: elégtelen. Ezen túl tarthatatlan elvárások fogalmazódnak meg a diákok, mind pedig a kollégák felé. Mindkét oldalon megnövekedett heti óraszámok, túlzsúfolt tananyag, nincs idő az ismeretek begyakorlására, elvégzésére. A tanárnak álszent, hazug pedagógiailag teljesen szükségtelen adminisztráció, mely elveszi az időt a szakmai munkától, a diáknak késő délutántól éjszakába nyúló készülés a következő tanítási napra. Mikor lehet a gyerekünk gyerek? És a tankötelezettséget is leszállították 16 évre, de a rendszerből kikerültek számára még csak ötlet szintjén sem fogalmazódott meg egy, az integrációjukat segítő intézményrendszer felállítása. És bár sokadszor mondom, de a pedagógusok fizetése miatt nem ragadtunk volna tollat. De szót kell ejtenünk az oktatást segítő alkalmazottak lehetetlen és mindmáig rendezetlen bérhelyzetéről, az óraadó tanárok hónapok óta kifizetetlen illetményéről. Empátiából is elégtelen.
[taps]
A sokszínű ellenőrzés, és a kötelezően előírt benntartózkodási idő azt az üzenetet sugallja, hogy a pedagógusok nem dolgoznak. Pedig egy felmérés szerint már egy évtizeddel ezelőtt is heti 50 órát foglalkoztak a tanárok a munkájukkal, és az azóta csak több lett. A pedagógusok társadalmi elismertségének növelése tantárgy: elégtelen.
[fütty, taps]
Diáktól, tanártól egyaránt elvették a jó tankönyveket, és a 11. évfolyamosok most szembesülhettek az új érettségi követelményekkel, ha azok egyáltalán már kidolgozásra kerültek. Nem úgy, mint a szakközepesek szakmai, kötelezően emelt szintű vizsgái, melyek mibenlétét teljes homály fedi mind a mai napig. Emminek szakmai ismeretekből sem adhatunk mást, mint…
TÖMEG, KÓRUSBAN: Elégtelent!
P. O.: Egyet értünk. Mi tanárok azt akarjuk tenni, amire felesküdtünk, amiről papírunk van, és talán értünk is hozzá. Tanítani szeretnénk. Egységesen akarjuk segíteni tanítványainkat fejlődésükben, jól felkészíteni őket az élet kihívásaira, hogy képesek legyenek megfelelni a kor követelményeinek, jó hangulatban bemenni a munkahelyünnkre, és szeretnénk az oktatási rendszerben egy kis nyugalmat, kiszámíthatóságot. Végül még egyszer nyomatékosítom: csak olyan oktatási kerekasztalt fogadunk el, melynél olyan résztvevők ülnek, akiket a szakma elismer, és helyt kapnak kezdeményezésünk képviselői is, hogy ne egy rozzant bicikliváz újrafestésével történjenek próbálkozások, hanem alapjaiban új, XXI. századi oktatási rendszer szülessen Magyarországon. Gyerekeink és az ország jövője a tét. Köszönöm, hogy meghallgattak!
[taps]
P. I.: Sokan kérdezték tőlem, nem félünk-e. Zsigerből jött a válasz: nem! Miért félnénk? Mi történhet? Elveszítjük az állásunkat amiért bíráljuk a rendszert? Nem hiszem. De ha mégis, tegyük mérlegre: egy-egy nagyszájú pedagógus állása, vagy a jövő Magyarországának társadalma. Ha nem teszünk semmit, zombivá válik itt mindenki, nem csak a Teleki diákjai. A tiltakozókat Soros György támogatja.
[nevetés]
A tizenötéves számítógépeinket? Az átázott iskolafalakat? A hiányzó irodaszereket? A minősíthetetlen kísérleti tankönyveket? A tizenhat fokos tantermeket? A leomló műemlékattikát? A válaszra sem méltatott négyes számú mellékleteket? A későn megérkező béreket? A túlzott tananyagmennyiséget? A tornaterem hiányában lépcsőn erősítő gyerekeket? A kötelező benntartózkodási időt? A belső bérfeszültséget? Az igazgatói jogkörök elvonását? Az elhibázott tanfelügyeleti és minősítési rendszert? A nettó hetvenkilencezerért dolgozó rendszergazdát, iskolatitkárt, laboránst, könyvtárost? Olvastam a következőket, a követelések többsége, miközben alapjaiban forgatná fel a teljes rendszert – egyébként egyszerű, mint a faék – kevesebbet kelljen dolgozni, és adjanak több fizetést. Akkor legalább itt legyen lehetőségem felolvasni a Teleki teljes követeléslistáját, nem kiragadva belőle egyetlen pontot, hátha azok is megértik, akik nem akarják.
1, Valódi reformokat követelünk a gyakorló pedagógusok szakmai szervezeteivel történő egyeztetéssel, továbbá követeljük a reformok feltételeinek előzetes megteremtését és felmenő rendszerű bevezetését.
[taps]
2, Követeljük a diákok és tanárok óraszámának csökkentését.
[taps]
3, Követeljük a NAT tantárgyi követelményeinek a XXI. századra való adaptálását, a lexikális ismeretanyag csökkentését, a diákok szabadidejének és gyermekkorának visszaadását.
[taps]
4, Követeljük a hátrányos helyzetű diákok állami forrásból való rendszeres ösztöndíjazását az egyenlő esélyek megteremtése és a társadalmi mobilitás érdekében.
[taps]
5, Követeljük az IKT korszerűsítését minden oktatási intézményben. 6, Követeljük a tankönyvválasztás szabadságát.
[taps]
7, Követeljük a minden napos testnevelés feltételeinek biztosítását.
[taps]
8, Követeljük az oktatás finanszírozásának európai átlaghoz való igazítását.
[taps]
9, Követeljük az iskolák gazdasági önállóságának és az intézményvezetők igazgatói jogköreinek visszaállítását, valamint a KLIK megszűntetését.
[hangos ováció]
10, Mind a tanulás, mind a tanítás alkotómunka, amit nem lehet bürokratikus indikátorokkal minősíteni. Követeljük a pedagógus életpályamodell és minősítés, valamint a tanfelügyeleti ellenőrzés átalakítását, immáron a valóságos oktatási feltételek figyelembe vételével.
[taps]
11, Követeljük a személyiségi jogok tiszteletben tartását, és a felügyelettel kapcsolatos dokumentumoknak az Oktatási Hivatal informatikai felületén való rögzítésének leállítását.
[taps]
12, Követeljük a pedagógus bértábla minimálbérkövetésének visszaállítását, a tanári fizetéseknek az értelmiségi léthez szükséges szintre emelését.
[taps]
13, Követeljük a tanárellenes, 40-60%-os fizetésemelésekről szóló, a közvéleményt félrevezető bejelentések leállítását. A több évtizede pályán lévő kollégák bére alig néhány ezer forinttal, vagy egyáltalán nem növekedett a pályamodell bevezetése óta.
14, Követeljük a túlmunka díjazásának visszaállítását.
[taps]
15, Követeljük az oktatás teljes dolgozói körének bérrendezését. A pedagógusok munkáját segítő iskolatitkároknak, rendszergazdáknak, az iskolák működését biztosító karbantartóknak, takarítóknak.
[taps]
16, Követeljük, hogy az elvont NOKS státuszokat (szabadidőszervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felelős, gazdasági ügyintéző) állítsák vissza.
[taps]
„Bízvást!… mi benn vagyunk a fősodorban: / Veszhet közülünk még talán nem egy: / De szállva, ím, elsők között a sorban, / Vásznunk dagad, hajónk előre megy.” Bélyegezzenek bár bennünket Soros-bérencnek, legyünk egyszerűek, mint egy faék, a szívünk tiszta. Mutassuk meg, hogy nem lehet bennünket fél vállról venni, elkenni, elmosni, felaprózni. Itt vagyunk, és a falig, vagy azon túl is elmegyünk veletek, Miskolc!
[taps, éljenzés, sípolás]
TÖMEG, KÓRUSBAN: Nem hagyjuk! [×8]
NARRÁTOR: Köszönjük szépen a megjegyzéseket, hozzászólásokat, és akkor ez az a fogadóóra, ahol szülő, diák és tanár találkozik pedagógus, és a minket támogató szakszervezetek is, adjunk most először szót a hermanos diákoknak. Bedécs Vivient és Bendicskó Lillát hallhatjuk.
[taps]
ELSŐ DIÁK: Tisztelt tanárok, diákok, szülők, tisztelt támogatók! „Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája” – mondta Szentgyörgyi Albert, és érdemes átgondolni szavait, hiszen fontos üzenetet hordoznak. Ha az oktatásban problémák vannak, azt nem csak a diákok, és nem csak a tanárok érzik. Az oktatás az alapja a jövőnek, a társadalomnak, így mindenki érdeke az, hogy jól működjön. Nem csak hermanosként, hanem minden diák nevében szeretném megköszönni a tanároknak, az iskoláknak, hogy érdekli őket a jövő, és érdekli őket a diák annyira, hogy nem féltek felszólalni, mikor szükségesnek érezték a kiállást. Jó érzés tudni, hogy az oktatás egy olyan ügy, ami ennyi ember számára fontos. A Hermanban hallott visszajelzések, és a Földes, a Teleki vagy az Eötvös diákjainak reakciója mind bizonyítják, hogy a tanáraink értünk is szólnak, és ezt köszönjük nekik. Közösen vagyunk részesei a rendszernek, látjuk egymást nap, mint nap, érezzük, ha egyik vagy másik oldalon túl sok a teher. Lehet azt mondani, hogy negyven éve sem volt könnyebb, lehet azt mondani, hogy a való világ sem könnyebb, de ezek a megszólalások eddig sem vezettek eredményre, és ezután sem fognak haladást hozni. Támogatásunk is mutatja, hogy a diákok egyet értenek a tanárokkal abban, hogy változásokra van szükség.
MÁSODIK DIÁK: Sokan, sokféle fórumon sorolták már fel azokat a problémákat, melyek a diákokat és tanárokat érintik. Biztos vagyok benne, hogy mindenki ismeri ezeket, és bízom abban, hogy akik tehetnek a megoldásért, nem csak hallgatják, hanem meg is hallják szavunkat. Mi, diákok szeretnénk tanulni. Szeretnénk Magyarországon tanulni, és Magyarországon élni. Hisszük azt, hogy itt lehet jövőnk, és ennek a jövőnek az alapja az oktatás. Hiszünk abban, hogy az oktatás Magyarországon figyelembe veheti a diákok és tanárok érdekeit. Hiszünk abban, hogy a felmerülő problémákat közösen meg tudjuk oldani. Mikor megjelent a hermanosok levele, az iskolarádióban másnap azt mondtuk, hogy büszkék vagyunk arra, hogy mi nem csak a történelemórán tanulunk arról, hogy mi a demokrácia és a szólásszabadság, hanem a tanáraink példáján át is.
[éljenzés]
Hiszünk abban, hogy ők nem hiába szólaltak fel, hogy mi nem hiába állunk itt, és hogy a segélykiáltások célba érnek majd. Hiszünk abban, hogy ez lehetséges, mert Magyarországon közös ügyünk a sikeres oktatás. Hiszünk magunkban, tanárainkban, és hiszünk a jövőben.
[éljenzés]
Köszönjük a támogatást, büszkék vagyunk arra, hogy ennyien eljöttek.
[éljenzés]
NARRÁTOR: Továbbra is diákokat hallgatunk meg, egy kicsit idősebbeket. Egyetemi hallgatók közül a Független Diákparlament volt az, amelyik először állt a Herman Ottó Gimnázium kezdeményezése mellé. Képviseletükben Tóth Réka fog felszólalni, és a molinójukat Kálovics Enikő és Kortrérasz Robertó fogja tartani mögötte. Parancsoljatok, tiétek a dobogó.
TÓTH RÉKA: Tisztelt tüntető egybegyűltek! Tóth Réka vagyok, a Független Diákparlament képviseletében. Mi is azért jöttünk, hogy elmondjuk, baj van. Az oktatási rendszer, mint ahogyan azt sokan észrevették és elmondták, súlyos gondokkal küzd. A problémákat számtalanszor kimondták, és meghallgatták már, és mind egy pontra jutottunk: a rendszer elavult, mindenkit túlterhel, a kerettanterv pedig nem felel meg a XXI. századnak. Hány órán beszélünk kortárs költészetről, vagy populáris kultúráról, ami nagy mértékben meghatározza a társadalmunkat? Mi nem matematika vagy fizikaórákat szeretnénk, hogy beszüntessenek, de pont a mi életünk hiányzik a tananyagból. Egy nagyon fontos kérdésem lenne. A diákokat meghallgatták?
TÖMEG, KÓRUSBAN: Nem!
T. R.: Megkérdezték az ő véleményüket?
TÖMEG, KÓRUSBAN: Nem!
T. R.: Kedves tanárok! Nem csak az állam hagy minket figyelmen kívül. Amikor a pedagógusok és a szakszervezetek döntéseket hoznak, bármilyen jó és építő legyen is a szándék, pont azokat nem kérdezik meg, akikre ez az egész majd hatni fog, a diákokat. A diákokat, akikre a rendszer épül, akikre a jövő épül, akikért az oktatás létezik. Én hermanos diák voltam még egy pár éve. És rendkívül büszke vagyok rá, rendkívül büszke vagyok arra, hogy ott tanulhattam, a tanáraimra, és arra az intézményre, amelyik felismerte, hogy ez így nem mehet tovább. És ez az, amiért figyelmet kapott a nyílt levelük: mert tudják, hogy a jövőnk alapjai a diákok. Mi, a Független Diákparlament egy pártpolitikától független diák érdekképviselet vagyunk, és egy olyan oktatási rendszerért dolgozunk, ahol egyes iskolatípusok nem elitizáltak. Ahol mindenki a legjobb lehetőségekhez kap hozzáférést, nem csak anyagit, szellemit is. Ahol integrált oktatás folyik, és mindenki egyenlő esélyekkel indul. Ezért most, ezen a fogadóórán követeljük, hogy igenis, vegyenek minket számba! A mi szavunk is számít, hiszen minden egyes döntés elszenvedői mi vagyunk! Diákok nélkül nincs oktatás.
[éljenzés]
A mai napon véssük az emlékezetünkbe, egy jobb jövő csak olyan diáksággal érhető el, aki nem zombi negyven órai munka után a rengeteg házi, és az agyunkba tuszkolt felesleges ismerethalmok után. Olyan diáksággal, akik nem égnek ki, mire befejezik a tanulmányaikat. Akik nem feszült légkörben kell, hogy tanuljanak. Olyan iskolákat akarunk, ahol életvidám gyerekek és diákbarát pedagógusok hemzsegnek, akik nyitottak a másik problémájára. Ne a tananyag mennyiségét növeljük, hanem korszerűsítsük azt! Hiszen csak így hozhatunk létre a mai világban is versenyképes társadalmat. Nem hagyhatjuk, hogy felső hatalmi harcok által meghozott döntéseket, amik a gyakorlatban csődöt mondtak, mind mi szenvedjük el. Mi, a Független Diákparlament, diákok vagyunk, közülük vagyunk, mi a diákokért vagyunk. Folyamatosan kutatunk, felmérünk, dolgozunk, hamarosan mi is bemutatjuk javaslatcsomagunkat törvénymódosításhoz. A Herman Ottó Gimnázium és az ott tanító pedagógusok olyan útravalót adtak számomra, amik hozzájárultak ahhoz, hogy most itt állok. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan oktatást kaptam, amit minden gyermek megérdemel. A Független Diákparlamentben azért dolgozunk, hogy az ország minden egyes gyermeke számára nem csak elérhető, hanem természetes legyen a minőségi oktatás. És tanulmányai befejezése után úgy gondoljon vissza iskolájára és tanáraira, mint én. Legutolsó sorban ne felejtkezzünk el a kollégiumokról, az óvodákról, a szakiskolákról, és a pedagógusi munkát segítő dolgozókról. De legfontosabb, hogy ne feledkezzünk el a diákokról. Köszönöm szépen!
[éljenzés, taps]
[…]
(A program további része Gulyás Balázs, Mendrei László, Galló Istvánné és Földiák András beszédeivel folytatódott. Első három felvétele több helyütt elérhető. Az ATV híradója például élőben közvetítte. Mendrei László beszéde 15:10-nél kezdődik.)
