A népiségtől a zöld gondolatig

Mivel a történetírás a szépirodalomban gyökerezik, ezért adódott a gondolat, hogy egy regényről írjam az ajánló sorokat. Az elmúlt években sok népi, paraszti tárgyú regényt olvastam, amelynek helye lenne a blogon, így a választás korántsem ígérkezett könnyűnek. Latolgattam, hogy Selma Lagerlöf lírai szépségű regényét, a Jeruzsálemet választom. Lagerlöf könyve olyan, mint azok a sebes sodrású folyók, amelyek az általa megénekelt vad északi tájakon rohannak keresztül: az olvasó akkor élvezi igazán, ha hagyja sodortatni magát, és engedi, hogy magával ragadja a komor külső alatti színpompás svéd paraszti világ, népszokásaival, vallásos hiedelmeivel, az evangélikus és az ősi ó-skandináv hit egymás mellett élésével. Ám ez a világ mára elmúlt, és aligha feltámasztható. A manók, akiket Lagerlöf kislányként még látni vélt a kemencesarokban a téli estéken, elmenekültek az emberek mind zajosabb világából.

Így hát nem szépirodalmi alkotást választottam, hanem egy interjúkötetet. Nem oly színes, mint egy regény, nem is parasztok a hősei, ám talán többet mond Magyarországon azoknak, akik a népi mozgalom iránt érdeklődnek. Magyarországon kevés olyan könyv jelent meg, amelynek tárgya egy jelenkori párt. Ezért hiánypótlónak tartom Petőcz György béke sose volt. az LMP egy története című könyvét (a kisbetű nem elírás; a szerző feltehetően úgy gondolta, egy alternatív párthoz illik a kissé avantgárd stílus, amely nem veszi figyelembe a konvenciókat). Amikor 2009-ben a Lehet Más a Politika (LMP) megalakult, sokan mondták, mondtuk: most végre alkalom nyílik az általunk terméketlennek ítélt bal-jobb kultúrharc meghaladására! Az LMP politikusai fiatalos lendületükkel, szakpolitikai felkészültségükkel, és azzal a hajlandósággal, hogy újraértelmezzék a technokraták ajkán közhellyé csépelődött „varázsszavakat”, mint „globalizáció” meg „kapitalizmus”, színt hoztak a közéletbe. Hasonlóan a polgári radikálisokhoz, vagy a Horthy-korszak népi íróihoz, akik szintén intellektuális lázadást hajtottak végre, amely egyszerre táplálkozott a fennálló rendszerrel szembeni elégedetlenségből és a generációs dühből.

Petőcz György újságíró interjút készített hét egykori LMP-s politikussal, és ezeket az interjúkat, valamint Bozóki András mozgalom- és párttörténeti tanulmányát formálta könyvvé. Csillag Gábor, Dorosz Dávid, Jávor Benedek, Karácsony Gergely, Rauschenberger Péter, Scheiring Gábor és Szabó Tímea személyes hangú elbeszéléséből feltárul egy rejtett történet: a magyarországi zöld mozgalmak 90-es évekbeli és 2000-es évek eleji sokszínű szerveződése és szubkultúrája, az LMP genezisének, parlamenti szereplésének és kettészakadásának históriája. A fiatal politikusok őszintén hittek abban, hogy lehetséges egy alternatív, ökoszociális szemléletű párt, amely egyszerre őrzője a közösségelvű és a liberális értékrendnek. Amely a magyar hagyományokban gyökerezik, de nem bezárkózik azokba, hanem képes és kész a nemzet ügyét összekapcsolni a globális igazságosság képviseletével. Amely érti, hogy a demokrácia és kapitalizmus működéséhez hozzátartozik, mi több, szükséges a demokratikus és kapitalista intézmények kritikája is.

Tanulságos megismerkedni azzal, hogy az LMP-s fiatalok hogyan érzékelték és érzékelik a jelenkori magyar belpolitikai gondolkodás fő törésvonalait, és ehhez mérten hogyan látják saját pozíciójukat. Csillag Gábor szerint a baloldal és a jobboldal egyaránt tévedésben van, de mindkettő legjobb hagyományainak ötvözésére lenne szükség az emberiség túléléséhez, az ökológiai fenntarthatóság biztosításához. „Értelmesnek tűnt, hogy hozzunk létre valami szintézist. Az is fontos volt, hogy ne háborús logikában éljünk. Ehhez viszont kellett valami közös nevező. Ez is a bal-jobb meghaladását diktálta.” (19. o.) Innentől bezárult a kör: egyik oldalon az LMP „új Fidesz” lett, a másikon pedig „új SZDSZ”. Az is kiderül a könyvből, hogy még a zöld mozgalmat is keresztülmetszik az ideológiai és szemléleti törésvonalak, amelyek, legalábbis Magyarországon, részben attitűdbeli, részben generációs és szociokulturális ellentétben gyökereznek. Az, amit a 30-as években leegyszerűsítve „népi-urbánus vitának” neveztek, a zöld mozgalomba is becsatornázódott, olyan formában, mint „liberális” budapestiek és „vidékiek” szociokulturális alapú ellentéte.

Emellett volt a magyarországi zöld mozgalomnak egy alapvetően harmadikutas beállítottsága, amely már idegenkedést váltott ki a fiatalabb, Nyugatra figyelő zöld aktivista generációból. Jávor Benedek megállapítása felettébb tanulságos: „a Lányi-féle [Lányi András író, filmrendező, a Védegylet, majd az Élőlánc Magyarországért alapítója – P-Á.] ökológiai gondolkodás szerintem mélyen gyökerezik a magyar kultúrában. Szorosan kapcsolódik a mindenkori harmadik utas hagyományhoz, amely szerint Magyarország speciális hely, a magyarok speciális nép, ide nem lehet egyszerűen importálni és adaptálni a nyugat-európai mintákat, nekünk a saját utunkat kell megtalálni, ami a magyarság lelkéhez közel áll, és felemeli a magyarságot. Ez a kicsit népi harmadik utas gondolkodás pedig hagyományosan vitában van a baloldallal, és a modernizációs dühvel.” (36. o.) Részben ennek a szemléletnek az erős beágyazottsága magyarázza, hogy az interjúalanyok többsége nem látott esélyt egy nyugat-európai típusú, markánsan zöld baloldali pártra. A párton belüli sokszínűség azonban eleve megágyazott a konfliktusnak, amikor dönteni kellett: vállalható-e az összefogás Bajnai Gordonnal és az Együtt2014-gyel a Fidesz leváltása érdekében. Akik preferálták a baloldali ellenzékkel való együttműködési stratégiát (vagyis az interjúalanyok mindegyike), kénytelenek voltak elhagyni a pártot.

Az LMP története mégsem tekinthető kudarcnak. A párt immár második ciklusát tölti bent a parlamentben. 2010 előtt az elemzők elég borúlátón nyilatkoztak egy magyarországi zöld párt országgyűlési választási esélyeiről. Erre csattanós választ adott az LMP sikere. Kétségtelen, hogy a pártot nem sikerült egyben tartani, egyrészt a belső konfliktusok, másrészt a párton belül az ellenzékiséghez és a baloldali ellenzékhez való viszony eltérő szemlélete miatt. De ez nem jelenti a zöld fordulat bukását, amelynek képviseletét az LMP vállalta.

Petőcz könyve érdekfeszítő lehet mindazoknak, akik el akarnak mélyedni a hazai zöld mozgalmak, szervezetek alkotta „dzsungelben”, és meg akarják érteni a zöld szubkultúra belső ellentéteit. Politológusoknak és magánembereknek egyaránt tanulságos betekinteni a kulisszák mögé, és megtapasztalni, miként működik egy párt, milyen személyes, szervezeti és csoportérdekek, rokon- és ellenszenvek, alkuk és egyeztetési mechanizmusok alakítják a napi döntéseket a politikai szervezetben. Persze, nem árt tudatosítani magunkban, amit Petőcz hangsúlyoz: ez a könyv az LMP egy történetét meséli el. Vagyis a könyv nem kérdőjelezi meg más narratívák legitim voltát, ami számomra különösképpen szimpatikussá teszi.

Petőcz György: Béke sose volt. az LMP egy története. Bp., 2014., Aura Kiadó

Paár Ádám

Forrás: Facebook

Szájhősök tere. Olyan gondolatmorzsák a netről, amik nem feltétlen tükrözik a szerkesztőség álláspontját, de mindenképpen érdemes tudni róluk.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük