Szívén van átverve a Kommün s haldoklik; porba van tiporva a szabadság eszméje a dicső néppel s a büszke várossal.
Mit a poroszok oly kegyeletesen megkíméltek, Versailles bérenc szolgái eltapossák.
Napóleon teremtményei, bérenc lapok s a zsarnokság uszályhordozói, és a világban oly roppant számmal viruló gyomok és szajkó módra fecsegő népszabadság-ellenes hírkovácsok firkálnak szennyes híreket, becstelenítő címeket ruházva a harmadfél hóig kitűnőleg harcoló kommün hősei és jeles férfiai ellen. S a külföldi bérenc zsurnalistákat majmolják a magyar napi- és hetilapok szerkesztői igen kevés kivétellel. A kommunisták, mondják a szajkók, nem egyebek voltak, mint csőcselék, proletár, szedett-vedett, a világ minden részéből összefutott kalandor nép.
Mi pedig ez urakat s az ellentábort kérdezzük: ugyan mondják meg, hogy az önök pártfogásába álló versailles-i had miből áll? Nemde zsoldos, igazán gyülevész s a parvenü Napóleont istenítő semmirekellőkből Mac-Mahon vezérlete alatt; ilyenek harcolnak a szabadságért, testvériségért, egyenlőségért – a zsarnokság e bérencei; tiszteljük önöknek véleményét, jó urak! de nem becsüljük.
Önök a fehér rabszolgaság megalapítói Európában.
Gúnnyal szóllanak a Kommün embereiről, hogy egy szabó, suszter, kereskedő vagy más iparos ott közöttük mint főhivatalnok, képviselő vagy tábornokként szerepelt; önök persze már annyira elbutultak a zsarnokság jármában, hogy fogalmakon kívül áll már a józan ész, humanitás és munkásság fogalma egy rothadt bárón vagy grófon alól.
A Kommün suszterje és kereskedője: proletárok! ugyan kérem, mondják meg csak, herceg Napóleon Péter[9], a közönséges gyilkos vagy egy néprabló császár – félisten?
Az Úristen, midőn az első embert megteremté, vajon a bárókon kezdé vagy a szegény földmíves és iparosokon, vagy proletárokat avagy kéjenc zsarnokokat, csúszás-mászásban meggörbült hitvány kapcarongyokat, udvaroncokat alkotott-e?
Az ember kezdetben szabad és független teremtés volt, a földnek vad gyümölcseivel táplálkozott, halászott és vadászott; később elszaporodva földet művelt, testvérei ipart, cserekereskedést, harcot folytattak; majd az emberi gyűlölet felüté hidrafejét, gazdagság, uralom vágya által, és alakultak rablófészkek, bitorló hatalmak; ezzel egyetembe a címek: bárók, grófok, hercegek, fejedelmek stb.; denique, gőgös urak! az az egyszerű, becsületes, józan eszű szegény ember az alapotok; ne beszéljetek és ne írjatok tehát oly gyalázatosan, oly kicsinylőleg Párizs népéről, s általában egyik-másik nemzet valódi napszámosairól.
Az, hogy a zsarnokság oszlopait, bitor épületeit és emlékeit megsemmisíték, ugyan uraim, ha önöket mint elnyomottakat setét börtönökbe, kínzókamarákba hurcolják, hol hamis tanúk, a zsarnok bérencei oly vádakat dobnak önök szemébe, mely önöket igazságtalanul megbélyegzi, megbecsteleníti, vagy honszerelmükből gúnyt űzve meggyalázzák és hóhér bárdja alatt hullanak, avagy börtönben rothadnak el – mondjuk, ha ezen zsarnokoknak, bérenceknek és zsiványoknak tanyáit, bitorló törvénytelepjeit, tömlöceit és az öndicsőítésökre emelt hitvány szobrokat ledönti és felperzseli a szabadon és függetlenül gondolkodó nép -, hogy a jármot széttöri, azért már barbár fékevesztett csőcselék és elítélendő rabszolgaságra? Gondoljátok meg, uraim, hogy azok a barbárok testvéreitek, s amint azokra kimondjátok a zsarnok ítéletét, hogy rabszolgaságba görnyedjenek; úgy magatokra mondtátok ki az ítéletet és lelkileg testileg rabszolgák magatok vagytok.
Bezzeg mi magyarok is jól dresszírozott rabszolgák vagyunk, nekünk büszkeségünk a Hentzi[10] és több más gyalázatunkra állított emlékek, melynek árnyában magas tetejű kalappal, frakk és bugyogóban csúszva-mászva ballagnak el az excellenciásoknak címzett valódi rabszolgák.
A Nép Szava, 1871. június 4.
