A Palkovics László vezette minisztérium beismerte a szakképzési rendszer csődjét, de a megoldások még mindig nem jók

A fejetlenül, reformlázban végrehajtott átalakítások nem javították, hanem rontották a szakképzés helyzetét, így napjaikra az oktatási rendszer legnagyobb problémahalmazát sikerült előállítani. Szabó Szabolcs, független országgyűlési képviselő véleménye a kormány új szakképzési stratégiájáról, a Szakképzés 4.0-ról.

Nemrég szivárgott ki az ITM által készített a kormány új szakképzési stratégiája (A Szakképzés és felnőttképzés megújításának középtávú szakmapolitikai stratégiája – A szakképzési rendszer válasza a negyedik ipari forradalom kihívásaira, rövidítve Szakképzés 4.0). A Szakképzésért és Felnőttképzésért Felelős Helyettes Államtitkárság által letett anyag egy szempontból mindenképpen pozitív: a Kormány láthatóan önkritikát gyakorol. Akárhogy is forgatjuk a szöveget, az az általuk összecsapott szakképzési rendszer csődjének a beismerését jelenti. Ráadásul itt már nem lehet visszamutogatni másokra, hiszen kilencedik éve ők kormányoznak, és a mostani rendszert is ők alakították ki.

Teljesen világosan mutatják a számok, hogy a fejetlenül, reformlázban végrehajtott átalakítások nem javították, hanem rontották a szakképzés helyzetét.

Ezt mutatja, hogy minden igyekezetük ellenére nemhogy csökkenne, hanem folyamatosan nő a gimnáziumban tanulók aránya a középiskolások között. Egy dolgot értek el: a rendszerváltozás után nyertesnek tekinthető szakközépiskolai rendszert tették tönkre hosszú évekre. Napjaikra az oktatási rendszer legnagyobb problémahalmazát sikerült előállítani, és részben ennek is a következménye, hogy a magyar gazdaság súlyos – egyes területeken – már kritikus szakemberhiánnyal küzd. Márpedig nagy létszámú és jól képzett fizikai dolgozó nélkül biztosan nem fogunk egyről a kettőre lépni.

Persze az önkritika mellett ebből jön az áldozathibáztatás is a szövegben. Még mindig ott tartanak, hogy hibásak a gyerekek (amiért még mindig inkább, sőt egyre inkább gimnáziumba akarnak menni), a szülők (amiért önző módon ebben támogatják a gyerekeiket), az általános iskolai pedagógusok (amiért a gimnázium felé tereli a gyerekeket). Miközben minden gyerek, szülő és pedagógus teljesen logikusan mondja azt, hogy a sikeres életpálya záloga ma a gimnáziumi érettségi, majd az egyetemi diploma. (Javaslom elolvasni „Az érettségi védelmében” c. kutatási jelentést, amit az MTA KRTK kutatói állítottak össze, és világosan mutatják a jövőben elérhető jövedelemben kimutatható különbséget). Most arról nem is beszélve, hogy

pont azért nem vonzó ma szakközépiskola, mert nem pusztán átnevezték a korábban népszerű szakközépiskolákat szakgimnáziummá, hanem magát a képzést is kiherélték, és a felsőoktatás felé korábban kiépített utakat is lezárták.

Én (a szüleim támogatásával) pont azért választottam annak idején egy szakközépiskolát, mert onnan is pont olyan eséllyel mehettem tovább egyetemre, mintha gimnáziumba jártam volna. Jó képzést kaptam, és kimagasló színvonalon felszerelt iskolába járhattam. Mellette meg megtanultam néhány igen hasznos dolgot, amit mai napik is tudok használni. Azok az osztálytársaim, akik meg maradtak a szakmánál, azok mérlegképes könyvelők lettek. Ma egyszerűen nem ez a helyzet. A szakképzés alacsony presztízsében igenis nagy súllyal szerepel a Fidesz által végrehajtott erőltetett átalakítás, ezért választják egyre kevesebben a szakképzést. Ugye emlékszünk még a természettudományos tárgyak kinyírására? Ugye emlékszünk még az értelmetlen módon bevezetett ágazati szakmai érettségire, ahol az érettségi előtt pár hónappal tudták meg a diákok, hogy miből is kell nekik majd vizsgázni? Az meg sajnos tény (amit a kormány által nemrég bemutatott „Program a versenyképesebb Magyarországért” c. koncepció kicsit őszintébben ír le), hogy nálunk az iskolai lemorzsolódás elképesztő módon növekszik. Konkrétan ezt írják az említett másik koncepcióban:

„Magyarországon magas a korai iskolaelhagyás aránya. Távolodunk a 2020-ra magunk elé kitűzött maximum 10 %-os céltól, eközben az EU tagországok összesített átlaga javul.”

És ennek az egyik nyilvánvaló oka, a tanköteles korhatár 16 évre csökkentése. Ez tény! Az egészet azért találták ki, és ezt nem is nagyon titkolták soha, hogy az általuk „problémásnak” tartott gyerekeket kitessékeljék az oktatási rendszerből, hogy ne zavarja az oktatást. Na, ez volt a legnagyobb hiba, amit csak elkövethettek a gyerekek ellen.

Térjünk azonban át a Szakképzés 4.0 által javasolt néhány konkrét megoldási javaslatra. Ezekből látszik, hogy érzik a probléma nagyságát, s azt is, hogy komoly lépéskényszerben és időhátrányban vannak. Érzékelhetően fontosnak tartják, hogy a probléma megoldása érdekében kivezessék a rendszerből a legrosszabb konstrukciójú intézményt, így lesz most a szakgimnáziumból technikum. Ebben az új intézménytípusban négy év után gimnáziumi érettségit lehet majd szerezni a négy közismereti tárgyból. Ha ennek megszerzése után a tanuló a felsőoktatásban kíván majd tovább tanulni, akkor az ötödik (szakmai) tárgyból is érettségizni kell. Ha pedig nem akar egyetemre menni, akkor a negyedik év után jön a két éves technikumi képzés. Ennek befejezése után vehető majd át a szakmai végzettséget igazoló dokumentum és/vagy magas színvonalú eredmény esetén – felvételi nélkül – lehet bejutni a szakirányú felsőoktatásba. Két dolog nem derül csak ki: egyrészt miért lesz ez jó, másrészt hogy gondolják ezt a felvételi nélküli egyetemi felvételt?

A végzettség nélküli iskolaelhagyók problémáját az ún.

„Dobbantó program”

keretei között kívánják megoldani, vagyis ennek keretében fejezhetik be általános iskolai tanulmányaikat, vagy pótolhatják azokat a hiányosságaikat, melyek miatt nem tudtak bejutni a szakképzés egyik fokozatába sem. Mondjuk, magyarázzuk már évek óta, hogy sem a köznevelési Hídprogram, sem a később elindított szakképzési Hídprogram nem jó konstrukció, de nem hittek nekünk. Na, most ezt belátták ők is, csak megint rossz választ adnak. A Műhelyiskolák ezen a problémán az égvilágon semmit nem fognak segíteni. Inkább vissza kellene emelni a tanköteles korhatárt 18 évre, és megfelelő módszertani támogatást kellene nyújtani a pedagógus kollégáknak, hogy kezelni tudják ezeket a diákokat.
Előrelépés(nek tűnik) a szakképzésben dolgozó pedagógusok képzésének megújítása, a pályán lévők átképzése, a nyugdíjasok pályán tartása, egy szakképzési pedagógus életpálya modell létrehozása. Jól látják, hogy a közeljövőben bekövetkező

„nyugdíj boom”

igen nehéz helyzetbe hozza a szakképzést, ezért prioritásként fogalmazzák meg azok bevonzását a képzésbe, akik az iparban kiemelkedő munkát végeznek (gyakorlati oktató). A gond csak az, hogy egyre nagyobb számban fognak megjelenni olyan gyakorlati oktatók, akik egy 50 órás átképzést kapnak csak, és ezt követően fognak 14-16 éves kamaszokkal foglalkozni. Ennek a tömeges elterjedését a magam részéről azért nem tudom lelkesen fogadni.

Az a tény, hogy elkészült ez az anyag, már önmagában bizonyítja, hogy kormányzati szinten is felismerték a probléma súlyosságát. A tervezet azonban meglátásom szerint nem kínál valódi kitörési lehetőséget, ez inkább pótcselekvés.

Miért?

  • A 2010 előtti rendszerből (ami ezer sebből vérzett, de azért a mostani káosznál jobb volt) átvesznek „sikeres” fogalmakat (technikum, Dobbantó program stb.), de azok tartalmából semmit nem emelnek át. Vagyis itt csak a nosztalgiára építenek.
  • Az a tény, hogy az Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, melynek „elévülhetetlen érdemei” vannak a szakképzés szétverésében, valamint továbbra is megkerülhetetlen a szakképzésben, eleve kétségessé teszi az átalakítás sikerét.
  • A Palkovics által leuralt ITM munkamódszere a fejetlen és átgondolatlan rohanás, az erőszakos érdekérvényesítés, ami eleve kétségessé teszi minden változás sikerét. Ráadásul a szakmai testületek elé csak a kormányzati rábólintás után kerülhet az anyag, így borítékolható módon csak a szokásos Patyomkin „egyeztetésnek” leszünk majd tanúi. Tudom ez az én nünükém, de elmondom itt is: az érdemi szakmai vitára időt kellen hagyni, majd az azt követő kormányzati egyeztetésekre megint csak hónapokat. Végül a kidolgozott (a szereplők többsége által elfogadott) rendszert fokozatosan kellene bevezetni pilot programokkal, folyamatos visszajelzések és az azokra alapuló korrekciók mentén. Érdemi adatokat minderről 3-5 év után kaphatunk, majd pedig a széles körű bevezetés után a valódi eredmények kb. 10 év után várhatók. Ezt nem lehet megspórolni még akkor sem, ha Palkovics gyorsan el tud hadarni mindet.
  • A jelenlegi oktatási rendszernek az egyik legnagyobb problémája az, hogy sem az általános iskolában, sem a gimnáziumokban nem ad lehetőséget a fizikai munka gyakorlati megismerésére. Így a pályaválasztás elé kerülő gyerekek (és szülők) anélkül választanak szakmát, hogy tisztában lennének annak – a manualitást igénylő – követelményeivel. Erre kellene gyorsan választ adni, nem az iskolatípusok átnevezésével kellene foglalkozni. Így talán még trendivé is lehetne tenni a szakképzést. Persze ehhez kellene egy jó színvonalú képzés is. Mert hiába lett celeb sok szakács, ha maga a szakácsképzés nem tud vonzó lenni. Márpedig ha egy ilyen ajándékba kapott lehetőséggel nem tud élni a szakképzés, akkor hogyan lehet vajon vonzóvá tenni pl. az autószerelő szakmát?
  • A mostani gyakorlatnak megfelelően az új rendszer is úgy valósítja meg majd a szakképzést, hogy konzerválja a korai szelekciót, az iskolai szegregációt. Pedig ezekről már mindenki elmondta, hogy nem jók! A Szakképzés 4.0 már említést sem tesz ezek mérsékléséről, ne adj Isten megszüntetéséről. Szóba sem került a hosszabb idejű alapképzés bevezetése, így a pályaválasztási kényszert kitolása. Márpedig ez szerintem megkerülhetetlen. 9 vagy 10 évfolyamos általános iskola kellene.

Szabó Szabolcs
független országgyűlési képviselő
A Parlament Kulturális bizottságának tagja

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük