Home Vélemény A politikusok mikor fognak végre valódi problémákkal foglalkozni?

A politikusok mikor fognak végre valódi problémákkal foglalkozni?

2068
0
SHARE

Már szinte egyetlen lépést sem tehetünk úgy az országban, hogy ne látnánk óriásplakátokon a parlamenti pártok üzeneteit. Csak kapkodjuk a fejünket, hogy ki lop, ki milliárdos embere vagy ki indítaná be Magyarországot. Plakátonként legalább százezer forintnyi pénzkidobás a semmiért. Mert senkit, rohadtul senkit nem érdekelnek ezek a förmedvények. Csak a fejünket csóváljuk, mert elképzelni is nehéz, hogy mennyit költöttek a parlamenti politikusok minderre. Annyit biztos, hogy abból sok száz új lakást lehetett volna felépíteni azoknak a családoknak, akik penészes kunyhóban vegetálva várnak a csodára vagy a végrehajtóra. Ebből a temérdek elcseszett milliárdból minden hazai éhezőt hónapokon át lehetett volna jóllakatni vagy segíteni, hogy legalább egyszer nyaralni tudjanak azok, akik erről álmodni sem tudnak.
Persze mindez nem jut eszébe a politikusainknak. Ők azt gondolják, hogy minket az érdekel, hogy ők a parlamenti veszekedéseiket immár óriásplakátokon folytathatják. Nem, minket ez nagyon nem érdekel! Minket egészen más dolgok érdekelnek! Például az, hogy hol van Orbán Viktor 1 millió új munkahelye, vagy az, hogy 10 évvel az uniós csatlakozás után még mindig miért nevetségesen alacsony bérekért kell dolgozni ebben az országban? Jó lenne választ kapni arra is, hogy miért az egyik legalacsonyabb a nyugdíj Európában vagy miért áll évek óta összeomlás szélén az egészségügy és az oktatás?
És jó lenne, ha ezek a magasságos parlamenti politikusok végre azt is tudomásul vennék, hogy mi egyre jobban aggódunk! Mert SOHA történelme során még ilyen rossz helyzetben nem volt ez az ország. Még a világháború után is volt, aki elkezdte az újjáépítést, nőni tudott új élet és új jólét még a romokon is. A török, tatár és világégés nem tudott annyit pusztítani ezen az országon, mint az elmúlt negyedszázad. Lerombolták az ország gazdaságát, földönfutó nyomorulttá tették az ország nagyobb részét. Szociális alapon emigrált félmillió honfitársunk és milliós tömege van azoknak, akik itthon feladták a harcot a sárga csekkekkel, a végrehajtókkal a mindennapok reménytelenségével. Ők azok, akik botladoznak az utcán rongyaikban és kezüket nyújtják  a fillérekért és ők azok, akik fűtetlen falusi vályogházakban próbálják túlélni a fagyos téli éjszakákat. Rájuk mondják ezek a parlamenti urak, hogy az út szélén lehet hagyni őket, de mi nem akarunk olyan országban élni, ahol ilyen helyzetbe kerülhetnek emberek. Mert mi még emlékszünk arra az időre, amikor mindenkinek lehetett munkából szerzett tisztességes jövedelme, lehetett fűtött otthona, amelyben nem volt luxus a villany vagy a víz.
Jó lenne, ha a politikusok végre nem stadionokkal és egyéb haszontalan dolgokkal foglalkoznának, hanem azokkal a dolgokkal, amelyek minket, mindannyiunkat érdekelnek! Mert a politika nem arról kell szóljon, hogy politikusok egymást köpködik óriásplakátokon, hanem arról, hogy miként lehet előbbre vinni közös ügyeinket, valamennyiünk jólétét. És ha lesz végre politikai erő, amely ezt tűzi a zászlajára, akkor fog csak igazán nagy bajba kerülni a sok semmirekellő gazember, akik ma ott lopják a napot az ország házában…

Kalmár Szilárd
Munkások Újsága