Home Egyéb A szabadság legyen szabadság!

A szabadság legyen szabadság!

27
0
SHARE

Munkavállalóként számtalanszor hallhatjuk, hogy ne engedjük, hogy jogainktól megfosszon minket munkáltatónk, álljunk ki magunkért, és érvényesítsük jogainkat. „Könnyű ezt mondani” gondoljuk ilyenkor, hiszen a mai munkapiaci körülmények között sok esetben már annak is örül az ember, ha egyáltalán van munkája – a munkakörülmények pedig sokadlagosak ilyenkor.

A gazdasági válság 2008-as kirobbanása után megnőtt a létbizonytalanság, és a válság következményeként létszámleépítések történtek számtalan vállalatnál, így sokan elvesztették munkájukat, és a kialakult helyzetnek köszönhetően nem volt lehetőségük újra elhelyezkedni. Ez az állapot mára azonban olyannyira megváltozott, hogy bizonyos ágazatokat (kereskedelem, közlekedés, építőipar, informatika, stb.) nagyfokú munkaerőhiány sújt, aminek megoldása komoly fejtörést okoz a cégeknek.

Így nem csak munkahelyet talál könnyebben az álláskereső, de ez a bérekre is nagymértékben kihat, hiszen a munkáltatók inkább fizetnek többet a hiányszakmákban vagy éppen a munkaerőhiánnyal érintett területeken, mint néhány évvel korábban. Erre a helyzetre ráadásul az elvándorlás is nagymértékben hat. Az építőipar fellendülésével egy időben például gyakorlatilag kihívást jelent kivitelezőt találni egy-egy beruházás teljesítéséhez, ami a béreket is folyamatosan nyomja felfelé (miközben az ingatlanok árnövekedéséhez is hozzájárul – egyéb faktorok mellett).

Sajnos a munkavállalók még mindig nem ismerték fel ennek a helyzetnek azt a pozitív hozadékát: jobb alkupozícióba kerültek a munkáltatóval szemben. Ez nemcsak egy bértárgyalás során adhat jó tárgyalási alapot, de ahhoz is, hogy éljünk jogainkkal. Vagyis jó eséllyel és sikerrel „rákényszerítsük” a munkáltatót a törvényben foglaltak betartására.

Sajnos a munkavállalók még mindig nem ismerték fel ennek a helyzetnek azt a pozitív hozadékát: jobb alkupozícióba kerültek a munkáltatóval szemben. Ez nemcsak egy bértárgyalás során adhat jó tárgyalási alapot, de ahhoz is, hogy éljünk jogainkkal. Vagyis jó eséllyel és sikerrel „rákényszerítsük” a munkáltatót a törvényben foglaltak betartására.

A fizetett szabadság kiadása különösen kényes területnek számít ebből a szempontból, hiszen egyrészről sokan nincsenek tisztában azzal, hogy milyen szabályokat kell betartani, vagy mi az, ami megilleti őket. Például, hogy a munkavállaló jogosult arra, hogy egybefüggő 14 napon át ne kelljen dolgoznia és rendelkezésre állnia. Még ha tudja is ezt a munkáltató, gyakran nem biztosítja, a munkavállaló pedig legtöbb esetben ilyenkor inkább csöndben marad, lévén hogy munkahelye fontosabb, mintsem, hogy ügyet csináljon egy ilyen kialakult helyzetből.

Azt is kevesen tudják, hogy a munkáltató főszabályként évente 7 nap szabadságot a munkavállaló kérésének megfelelően kell, hogy kiadjon (ezt az igényét legalább 15 nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.) A maradék szabadság időpontjáról a munkáltató dönthet, de itt is követni kell a Munka Törvénykönyvében (Mt.) foglaltakat.

A munkáltatók ugyanakkor hajlamosak visszaélni a szabadságok kiadásának módjával, ahogy  a törvényben foglaltakat is gyakran figyelmen kívül hagyják. A törvény számos esetben módot ad rá, hogy a munkavállalóra nézve pozitívan eltérjen a munkáltató a törvényben foglaltaktól, de ez már csak az ő jóindulatán – vagy éppen a szakszervezeten, legideálisabb esetben pedig a kollektív szerződésen – múlik.

A Munka Törvénykönyve (Mt.) kimondja, hogy a munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll. Az, hogy mi minősül munkában töltött időnek, az Mt. részletesen leírja, ami azért fontos, mert bár első hallásra egyértelműnek tűnik, nem egészen az. Az alapszabadság mértéke 20 munkanap, és ez az életkor előrehaladtával növekszik, pótszabadság címén, de ezen kívül is pótszabadság illeti meg a munkavállalót bizonyos esetekben (gyermekek után, egészségkárosodás esetén, fiatal munkavállaló esetében, stb.).

Az alapesettől eltérő esetekre most nem térek ki, de ezeket az Mt. külön szabályozza.

A munkáltatók ugyanakkor sok esetben úgy tekintenek a szabadság kiadására, mint egy adminisztrációs teherre. Sajnos ezt sokszor tényleg könnyű kijátszani, vendéglátásban például a jelenléti ívet pont úgy tölti ki a munkáltató, ahogy épp kedve tartja – függetlenül a valós munkabeosztástól – nincs az a hatóság, aki ellenőrzés alkalmával megfejti, hogy az nem valós munkabeosztást takar. Arról nem is beszélve, hogy az ágazat egyike a leginkább emberhiánnyal küzdő szektornak, ráadásul gazdasági érdek is fűződhet hozzá, hogy a már meglévő dolgozók teljesítsék a pluszmunkát.

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: http://kettosmerce.blog.hu/2017/09/11/a_kormany_nem_akarja_megvedeni_a_munkavallalok_szabadsaghoz_valo_jogat