A szerelemnek nem szabad fájni!

A Néma Tanúk felvonulása, ami a világszerte megrendezett 16 akciónap nyitóeseménye, szombaton volt, aminek a célja felszámolni a nők elleni erőszakot. Az akciónapokon az állam számlájára írják, hogy miért nem ad hatékony védelmet a nőknek az erőszakos férfiakkal szemben, akik az életükben vannak és a meggyilkolt lányokról, nőkről megemlékeznek.

Több ilyen gyilkosság is nagy sajtóvisszhangot kapott ebben az évben. Főleg azok, amelyekben nem csak a nőnek vette el az életét a bántalmazó, hanem a gyerekét is, vagy amelyek nagyon brutális módon lettek elkövetve.

Valamennyi esetben a gyilkosságot elkövető férfi magával is végez, mert a tettének a következményeit, hogy felelősségre vonják, el akarja kerülni. Ezt sokszor tévesen, hibásan úgy állítják be, hogy a férfi valamilyen mentális betegségben szenvedett és nem kapott megfelelő kezelést. Amennyiben a gyilkosság elkövetőjének lehetőségük van eltüntetni a nyomokat, akkor azt meg is teszik, és nem végeznek magukkal is.

Erre is, mint általában minden más témára, csak akkor figyelnek fel igazán, amikor nem csak a szegény lakosság körében történik meg. A rendőrség több családon belüli erőszakba avatkozhatott volna bele, amivel emberi életek lennének megmentve, ha tudnák, hogyan kell felismerni és eljárni ezekben az ügyekben.

Úgy tűnik, hogy a családi bántalmazásban élők helyzete nem fontos az államnak annyira, hogy pénzt költsön rendőri -, bírói képzésre és segítséget adó infrastruktúrára.

A bántalmazás elszenvedői sokszor még orvoshoz is félnek elmenni. Nem csak az a probléma, hogy nem védik meg őket hatékonyan az állami intézmények, hanem sokszor az elkövetők javára szolgál.

Egy esetleges válás során annak is meg van az esélye, hogy a közös gyerekük a bántalmazó férfi felügyelete alá kerül, amivel teljesen ki lesz szolgáltatva neki, ugyanis váláskor nem mindig az anyák kapják meg a gyereket. Sokszor az ettől való félelem is visszatartja a nőket attól, hogy elmeneküljön a gyerekével.

Ha a gyermekelhelyezési ügy vitás, akkor a bántalmazó apának körülbelül megegyezik az esélye, hogy a felügyeleti jog őt illesse, mint az anyának. Ellentétben a közös megegyezésen alapuló válásokkor, akkor valóban az esetek igen magas arányában az anyához kerül a gyerek.

A múltban történő erőszakot a gyámügy nem veszi figyelembe, főleg akkor nem, ha az erőszak a gyereket nem érte, csak az anyát. Pedig az is káros hatással van a gyerek lelki fejlődésére.

Különösen akkor, ha szemtanúja is a bántalmazásnak. Ekkor még az anyát vonják felelősségre, amiért nem tudta megoldani, hogy a gyereke ne lássa az őt érő bántalmazást és ezzel veszélyeztette a lelki fejlődését. Erre hivatkozva úgy ítélik meg, hogy nem az anyánál van a helye a gyereknek.

Kovács Márkó

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük