A szovjet típusú kommunista diktatúra bukott meg és nem a szocializmus

Szocializmusról szóló vitasorozatunkba várjuk írásod! muonszerk[kukac]gmail.com

(A neoliberális kapitalizmus egy piszkos rendszer, az egykori szocialista rendszer utódállamait terrorizáló oligarchák diktatúrája)

A szociális kérdések és azok alakítása, a tömegek érdekeinek megjelenítése, történelmileg baloldali, szocialista mozgalmakhoz kapcsolódik.

A jobboldali, konzervatív politika rendszerint az uralkodó társadalmi csoportok akaratát fejezi ki, ideértve a magát „nemzeti” programok mentén megfogalmazó, önmagát „hazafias” erőként propagáló politikai irányzatokat is.

Szocialista, szociáldemokrata programokra és érdekérvényesítésre szükség van, e nélkül nem működhet modern jogállam, e nélkül nincs egészségesebb társadalmi valóság, emberi világ.

Ahol a hatalom a pénzoligarchia kezében összpontosul, és az őt kiszolgáló állam, – az állam jog- és intézményrendszere által biztosított elnyomás és kizsákmányolás uralja az élet minden területét – a korlátlan erőforrások és elnyomó rendszerek apparátusa által, ezt a hatalmat működteti, ott az emberi élet hosszú távon rabszolgalét felé tendál.

A szovjet típusú kommunista diktatúra bukott meg és nem a szocializmus.

A kínai típusú és egyéb ázsiai kommunista diktatúrák pedig, jól láthatóan, átalakulóban vannak egy erős állami kontroll alatt levezényelt államkapitalista formává, amely azonban megtartja az újraelosztási rendszeren alapuló diktatórikus jellegét, szemlátomást nagyon eredményesen, de továbbra is embertelenül funkcionálva.

Ne feledjük a neoliberálisok (semmi közük a liberalizmushoz, ezeknek az állatoknak, gazdasági-pénzügyi oligarcháknak) az egyik legpregnánsabb képviselőjének, cinikus, pofátlan, öntelt kijelentését:

„Van osztályharc, nem kétséges, de az én osztályom, a gazdagok osztálya az, amely vívja ezt a harcot, és mi állunk nyerésre.” (Warren Buffett)

Ez a kijelentés, és mindaz amit a valóságban takar, amit jelent,

az alapja az Orbánok és Gyurcsányok hatalmának, arcátlanságának is;

ők ennek a globális „neoliberális” rendszernek a hazai, államilag törvényesített, pofátlan képviselői.

Ez diktatúra.

Nem államjogi szempontból, de gazdasági, szociális, kulturális szempontból! Ez egy piszkos rendszer, és ez uralja az egész bolygó civilizáltabb államait!

Az egész világon térhódításba kezdett, már a ’70-es évek közepétől, az ún. „neoliberális” gazdaságpolitikákra épülő kapitalizmus, amely alig különbözik az egykori korlátlan szabad versenyt hirdető elődjétől.

Szinte minden civilizált ország kormányzata behódolt mára ennek a totális gazdasági diktatúrát, arcátlanul „demokratikus” köntösbe öltöztető hatalmi struktúrának, amely felzabálja az emberiség erőforrásait és az emberek, társadalmak szabadságjogait, az emberhez méltó élethez, a társadalmilag lehetséges jóléthez való jogait, lehetőségeit.

Ez a hatalmi érdekcsoport, aktív állami segédlettel, kíméletlen pénzügyi-gazdasági befolyással az 1% 1%-ának 1%-áért ténykedő államok globális rendszerét teremtette meg, amely ellen szinte tehetetlen az emberiség, mert a baloldali ideológiák kudarca, az érdekképviseleti szervezetek állami, törvények általi korlátozása, ellehetetlenítése, a társadalom atomizálódása, a kulturális javakból és oktatási rendszerből kizárt tömegek apátiája és passzivitása megfosztotta az emberiség nagyobb részét a cselekvés lehetőségeitől.

Az emberek tömegei nincsenek tisztában a saját társadalmi helyzetükkel lehetőségeikkel, korlátozottságukkal, kiszolgáltatottságukkal.
Sajnos egyre időszerűbb lesz majd Marx munkáit olvasgatni, ami a társadalmi küzdelmek és a gazdaság működésének értelmezését illeti.

Egyébként pedig jól tudjuk, hogy minden alulról, nem állami szintről kezdeményezett, társadalmi folyamat, mozgalom, küzdelem csupán részeredményeket érhet el.

Az ideális társadalom csak megközelíthető, illetve igazságosabb viszonyok kialakítása csupán törekvés részeredményekkel, mert megvalósíthatatlan míg az embert az anyagi érdekei határozzák meg a társadalomban.

Létezik és hat az ember világára az erkölcs és a humánumon alapuló kultúra, de a társadalmi életnek nem meghatározója, nem befolyásolja érdemben a gazdaság és pénzvilág folyamatait, viszont legalább olyan fontos szerepet tölthet be világunk jobbá tételében, mint a társadalmi, politikai törekvések az igazságosabb, „jóléti” demokráciák kialakításában.

Mindig, mindennel vissza lehet élni, mindig mindenkit, szinte mindenkit, lehet manipulálni, de az élet értelmét nem lehet megtagadni és büntetlenül megvonni az emberek tömegeitől.

Már pedig ez folyik itt mindenütt, a totális alávetés érdekében.
Kell legyen kontrollált társadalmi tulajdonon alapuló szociális állami rendszer, a megfelelően működtetett, szükséges intézményrendszerrel, és sajnos, kell legyen magántulajdon, tőke és pénzkoncentráció, de ez utóbbit is csak törvények által szabályozott formában, az állam, tehát a közösség által ellenőrzött, szabályozott formában szabadna működtetni.

Egyensúly kell, ahol az állam nem válhat a kevesek, a nagytulajdonosok korlátlan eszközévé, és ahol a társadalmilag ellenőrzött – ha kell akkor korlátozott – magántőke nem foszthatja ki a végletekig az emberek millióit, és ahol az arctalan tömegre hivatkozó „népvezérek” (Hitlerek és Sztálinok) nem uralhatják le a magánkezdeményezést, a társadalmilag szükséges polgári tulajdonformákat.

Megegyezések rendszere kell. Törvények, szabályok, hatalommegosztás, önkorlátozás, érdekek egyeztetése, kikényszerítése, lehetőség szerint az erőszakot elkerülve.

A proletárforradalom gyilkosait, vagy a francia forradalom erőszakkultuszát még egyszer nem lehet a világra erőltetni, mert ezek a népirtások forrásai, mint ahogyan a magántőke korlátlan uralma, az állam diktatúrája is az.

Egy biztos, nincs csodaszer az emberiség társadalmi problémáira, azok csak oly módon kezelhetőek, ha mindenki megdolgozik érte a maga területén, a rendelkezésre álló eszközökkel, szem előtt tartva az ember elidegeníthetetlen értékeit, jogait, szükségleteit.

DD, történész

Fotó: Fortepan

  •  
  •  
  •  
  •