wp-image-1304334623.jpg

Akinek illúziói voltak a Jobbik centrumpártosodásával kapcsolatban, annak most szembesülnie kellett azzal, hogy a párt szegény – és roma ellenessége jottányit sem változott: választójogi javaslatuk a progresszív társadalmi erők több mint százéves harcának megcsúfolása. 

Ugyanakkor megint csak  arra irányítják rá a figyelmet,  hogy félperifériás, így forráshiányos helyzetünkben a mindenkori társadalom – és gazdaságpolitikának választani kellett és kell a legszegényebbek és a “középosztály” támogatása között. 

A szoclibek azon ideológia alapján, hogy a beköszöntő kapitalista piacgazdaságban a “középosztály” elboldogul magában is, úgy vélték,  hogy csak a legszegényebbeket kell támogatni. A jobboldal ezzel ellentétben szellemiségének megfelelően a legszegényebbeket beáldozta és beáldozná a “nemzettest” gerincét jelentő “középosztály” megerősítéséért. Melyik ujjunkat harapjuk, és mi köze van  a legképzettebbek mindkét stratégia melletti elvándorlásához? (Mert a jobboldal “középosztályt” támogató politikája is csak annak legfelsőbb rétegét tudta megmenteni). 

Nagyon jelentős gazdasági növekedés lenne szükséges a dilemma feloldásához, feloldódásához, de ez nem lesz.:a humán erőforrások lepusztulása a belátható jövőben gátat szab egy valóban dinamikus növekedés beindulásának. Hacsak nem jön egy olyan fordulat, mely térségünk egészét felértékeli és a nemzetközi piacokon kedvezőbb helyzetbe hozza.Ehhez azonban baloldali indíttatású kelet-európai összefogásra lenne szükség: egyedül az ország nem tud valóban baloldali fordulatot végrehajtani.

Szalai Erzsébet