“A vonat után kellene kötni a holttestét!” – mondták a hazatérő frontkatonák Orbán példaképéről

AZ ORBÁN-KORMÁNY EGYIK PÉLDAKÉPE, TISZA ISTVÁN MINDÖSSZE A LAKOSSÁG 2 SZÁZALÉKÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL KORMÁNYZOTT.

1910-ben Magyarország lakosságának alig a fele volt magyar, és ez is nagyrészt statisztikai bűvészkedés eredménye volt. Ezt Tisza is jól tudta; attól tartott, hogy a nemzetiségiek térnyerése beláthatatlan következményekkel járna. De nemcsak ezért kifogásolta a választójog kiterjesztését: nem bízott a műveltség és vagyon nélküli magyar választókban. Ugyanígy állt a nők választójogához is. A nők nem szavazhattak, így női képviselők sem lehettek – még a nőegyletek munkatársai is zömmel férfiak voltak.

A magyar nép becsüléséből veszít az a párt, amelyik megvalósítja a nők szavazati jogát – írta párthíveinek Tisza 1918 tavaszán.

1910-ben a lakosság 6,4 százaléka szavazhatott; 1848-ban 7,2 százaléka. Hiába nyert fölényesen Tisza 1910-ben, ez nem volt egyenlő a magyar közvélemény támogatásával – csak a választási rendszer kedvező sajátosságait és ellenfelei szétesettségét használta ki. Talán ha a politikája mellé közvéleményt is tudott volna teremteni, a magyar nép sem gyűlölte volna annyira. De nem tudott. Tisza 1910 és 1918 közti parlamenti többsége a magyar lakosság alig 2 (!) százalékának bizalmán alapult.

Tisza úgy vélte, a magyar paraszt még 1918-ban is ugyanolyan lelkesen vesz részt a háborúban, mint 1914-ben, de ez az elképzelése fikció volt. Bár Tisza 1917. május 23-án lemondott miniszterelnöki pozíciójáról, a tekintélye megmaradt: haláláig ő maradt a Monarchia erős embere. Az ő nevéhez fűződik a vereség bejelentése is:1918. október 17-én drámai beszédben közölte, hogy Magyarország elveszítette a világháborút.

Hogy a Tisza iránti gyűlölet milyen erős volt, azt jól mutatja, hogy még koporsóvivőket és ravatalozókat is nehezen találtak a halott személye miatt. A koporsót szállító vonat kocsijának ablakait belőtték a Keleti pályaudvaron; a hazatérő frontkatonák azt üvöltözték, hogy a gróf holttestét a vonat után kellene kötni. A református egyházi sajtó megadta ugyan a kellő tiszteletet a politikusnak, de a fiatalabb lelkészek már nem kértek a gyászból.

Forrás: Lajos Domokos facebook