Nyolvanegy évvel ezelőtt, 1938. május 14-én berlini mérkőzése előtt az angol labdarúgó csapat játékosai felemelt karral, azaz a náci köszöntéssel tisztelegtek Hitlernek. A játékosok többsége sokáig nem akarta ezt megtenni, de a brit külügyminisztérium rendeltben utasította erre őket és szükség volt a nagykövet és a labdarúgószövetség titkárának a fellépésére is.
Ebben az időszakban a brit kormány még törekedett jó kapcsolatot ápolni a néhány héttel korábban Ausztriát megszálló Hitlerrel és már nyilván elindultak a diplomáciai előkészületei az 1938 szeptemberében aláírt Müncheni Egyezménynek, amelynek eredményeképp Csehszlovákia megszűnt és nagyobb részét egyszerűen beolvasztották a világháborúra készülő német Harmadik Birodalomba. Sok történész napjainkban a britek és franciák müncheni különalkuját a náci vezérrel valami szükségszerű lépésnek állítják be, ugyanakkor a Szovjetunió hasonló jellegű megegyezése Hitlerrel az antikommunista propaganda egyik központi eleme. Az igazság azonban az, hogy a brit uralkodó osztály csehszlovák szövetségeséről nem azért mondott le, mert időt akart nyerni, hanem azért, mert jó partnert látott Hitlerben, Mussoliniben és Francóban a kommunizmus elleni harchoz. A britek náci karlendítése már csak azért is volt beszédes 1938 májusában, mert ekkor még Spanyolországban a köztársaságot védők a Szovjetunió és nemzetközi önkéntesek támogatásával élethalálharcot vívtak Franco tábornokkal, akiket a német nácik és az olasz fasiszták segítettek.
A brit politika, amelynek lényege Hitler partnerként való elismerése volt, 1939. szeptember 1-én bukott meg. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a német diktátor keleti offenzíváját meg fogja előzi Lengyelországnak és nyugati szövetségeseinek, elsősorban Franciaországnak a legyőzése katonailag.
Kalmár Szilárd
Munkások Újsága
