Home Valami történt... Az antikapitalista baloldalról beszélgettünk Krausz Tamással – szubjektív beszámoló

Az antikapitalista baloldalról beszélgettünk Krausz Tamással – szubjektív beszámoló

960
0
SHARE

Szombat délután a Bérkocsis utcai baloldali Köztéren az Új Szocializmus Mozgalom vendége volt Krausz Tamás (KT) történész, a magyar baloldal ismert és népszerű teoretikusa. A téma – mi is lehetett volna más? – a baloldal helyzete volt, hazai és világléptékben. És természetesen a „merre van az előre?” kérdéseinek feltétele és feszegetése.
Az előadó nemzetközi kitekintéssel indított. A baloldali és munkásmozgalmak, sajnos, régóta ismert világméretű apályán belül kelet-európai országokban különösen nagy a visszaesés, de Magyarország még ezen a halovány térképen is “fekete lyuk”. Tamás Gáspár Miklóst idézte ekként. (Szm., azaz szubjektív megjegyzés: ritka és üdvözlendő jelenség, ha a baloldalon belül két, amúgy gyakran vitába keveredő személyiség idézi a másik gondolatát. elismerő szavakkal.) A téma szerteágazóságát néhány alaptétel felállításával próbálta KT megfoghatóvá tenni:

1. Baloldalnak ma csak az antikapitalista baloldalt nevezhetjük. Az, aki baloldali létére kapitalizmuspárti, vagy nincs tisztában saját identitásával, vagy másokat akar megtéveszteni.
(Szm: ez a tézis nem az értékítélet önkényes változtatása, hanem egy világtrend felismerése és visszatükröződése. Valaha létezett jobboldali szociáldemokrácia, „jó kapitalizmusban”, jóléti piacgazdaságban hívő baloldali réteg. Mára ez a halmaz csaknem kiürült.)

2. Baloldaliság sem létezik történelmi gyökerek és hagyományok nélkül. KT szerint az egyetlen megfogható történelmi önazonossági pont az 1917-es orosz forradalomhoz való viszony. Nem tekinthető baloldalinak az (egyén vagy szervezet), amely az októberi forradalom szocialista jellegét és jelentőségét tagadja és szembehelyezkedik totálisan azzal.
(Szm: egy ilyen vitát bizonyosan érdemes lefolytatni, még ha nem is valamiféle cezúrahúzás igényével.)

3. A globális kapitalizmus teljes egészében destruktívvá, rombolóvá, pusztítóvá vált. A társadalmi problémákat megoldani sem nem tudja, sem nem akarja, saját strukturális problémái megoldásához pedig ma már nincs más eszköze, mint a háború. Már nem is “szocializmus vagy barbárság” a feltett kérdés, hanem “szocializmus vagy barbárság vagy az emberiség elpusztulása”.

4. A kiút keresésében KT – a hagyományos és magától értetődő szerveződés és felvilágosítás mellett – kevés kapaszkodót lát és keveset is ajánlott. Ezek közé tartozik, hogy oda kell szúrni, ahol a tőkének legjobban fáj – vagyis a tulajdonviszonyokra! A termelő tőke eszközeinek elfoglalását sokkal hatékonyabb és járhatóbb útnak tartja, mint az „occupy”-szerű megmozdulásokat vagy a látványos és tiszteletre méltó, de hatástalan zöld akciókat. Természetesen a megfelelő alkalmakat, a „réseket” keresve és nem a fölösleges mártírképzés útján.

Az előadást vita – vagy inkább beszélgetés – követte. A közönség soraiból élénk, önálló gondolkodásra valló hozzászólások hangzottak el, a közönség „egyszerű emberei” részéről is.

A közönség soraiban jelen volt a Baloldali Alternatíva Egyesülés és a Marx Károly Társaság soros elnöke is, akik rokonszenvükről és szervezeti támogatásukról biztosították az induló mozgalmat.

(Záró szm: egy új esély nyílik a magyar antikapitalsita baloldal számára és ezen az úton a szombati rendezvény jelentős kilométerkő lehet.)”

Zollai András