Az ellenzék halaszthatatlan feladata

A közelmúltban az ellenzék feladataival Molnár Gyula és Magyar György cikkei foglalkoztak. Molnár hosszú távú programokat ajánlott, Magyar az összefogás szükségességét, számba véve azokat a nehézségeket is, amelyeket a Fidesz-kormányzat teremtett az ellenzék számára. Ebből a meglehetősen szűk lehetőségekből kell az ellenzéknek kilépnie, hogy az összefogás révén a következő választásokat megnyerhesse.

A különböző, ámde összhangba hozható javaslatok érdektelennek korántsem nevezhetők, de van az ellenzéknek ezeknél közelebbi és halaszthatatlanabb feladata is, nevezetesen annak a belső tisztulási folyamatnak a munkálása, amely nélkül a hosszú távú programok – legyen az akár gazdasági, akár szociálpolitikai jellegű – meghirdetése és a pusztán matematikai alapon propagált összefogás nem tudja beteljesíteni a gyökeres politikai fordulatnak a társadalom széles köreiben megfogalmazódó reményét.

Az önkormányzati választásokon elért ellenzéki sikerek is csak akkor lesznek kamatoztathatóak a soron következő parlamenti választásokon, ha a külső körülményektől, azaz a Fidesz rájuk nehezedő döntéseitől független belső megtisztulás megtörténik. S itt néhány konkrét ügyre fel kell hívnunk a figyelmet. Elgondolkozató, hogy Karácsony Gergelynek olyan személyekkel kell együttműködnie, sőt, főpolgármester-helyettessé tennie, akiket korábban ő maga is alkalmatlannak minősített. De vannak ennél nagyobb (?) problémák is az ellenzék térfelén. Az MSZP-és zuglói polgármester, Horváth Csaba saját jogkörének a kiterjesztésével kezdte a működését, majd a testületet megkerülve egy 400 milliós parkolóóra-beszerzési tenderrel próbálkozott, s azzal a Kupper Andrással akart üzletelni, akinek ezzel kapcsolatos korábbi tevékenysége komoly kételyeket támasztott.

Ugyanígy nyugtalanító kérdéseket vethetnek fel az MSZP-és vezetésű kispesti önkormányzat tisztázatlan ügyei is. Dr. László Imrének (DK), Újbuda polgármesterének Hitlert méltató szavai joggal válthattak ki felháborodást az ellenzéki körökben.

Egy országos zsidó szervezet menthetetlennek nevezte a nyilatkozatot, majd hozzáfűzte, hogy a polgármester azért mégsem antiszemita. Ha ők mondják, akkor el kell hinnünk.

Csakhogy ebben az esetben még súlyosabb a károkozás. Hiszen egy kívülálló adott érvéket az antiszemiták kezébe… A Borsod-Abaúj-Zemplén megye 6-os választókerületének időközi választásán induló Bíró László (Jobbik) ugyancsak menthetetlen antiszemita és rasszista kijelentéseket tett, mégis az ellenzék közös jelöltje lett. Ő is bocsánatot kért, amit az országos zsidó szervezetek nyugtáztak, de egyúttal hangsúlyozták, hogy Bírónak nem volna szabad országgyűlési képviselőnek jelöltetni magát.

S meggyőződésem szerint ebben messzemenően igazuk van.

És ezt tapasztalatból mondom. Mert aktív politikusként én is azzal a naivitással kezeltem a Csurka István vezette MIÉP-et, hogy megváltoztathatóak a nézeteik. Mindent meg is ígértek, de nem tudták betartani. Mert más volt a véleményük. Igazat adok a közelmúltban elhunyt Heller Ágnes professzorasszonynak: a Jobbikot nem szabad kizárni az ellenzéki együttműködésből, de csak azzal a feltétellel, ha képesek olyan jelölteket állítani, akik korábban nem tettek sem antiszemita, sem rasszista kijelentéseket.

Bíró László esetében Gyurcsány Ferenctől Márki-Zay Péterig már megfogalmazódnak a kételyek a jelölt személyének alkalmasságát illetően.

A legjobb talán az lenne, ha visszaléptetnék, a függetlenként induló Tóth Ádám javára.

Merthogy ebben a választókörzetben amúgy is annak az ellenkező történt, amelyet az ellenzéki együttműködés szorgalmazói meghirdettek: az előválasztás során a legnagyobb támogatottsággal rendelkező, alkalmas jelölteket indítanak. Itt azonban az előválasztás elmaradt.

Ezúttal csak néhány problémát említettem – a teljesség igénye nélkül. És arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy nem lehet pusztán matematikai alapon – ahogy a közvélemény-kutatók teszik – vizsgálni az ellenzéki összefogást. Erkölcs fordulat nélkül nincs megújulás. S ezt leginkább a mindig visszatérő téma esetében lehet a legjobban szemléltetni. A korrupciós vagy korrupció-gyanús ügyekkel kapcsolatban.

Merthogy a balliberális kormányzatok is – Tamás Gáspár Miklós szavával élve – „lopikáltak”. Így aztán a korrupció ellen felszólamló ellenzéknek be kell bizonyítania, hogy a kritikájuk erkölcsi alapon nyugszik, s nem azon az irigységen, hogy amit a politikai ellenfél már ellopott, azt ők már nem lophatják el…

Giczy György

Ha érdekel a radikális hangvételt vállaló újságírás és hírszerkesztés,
szívesen foglalkoznál alapos és igényes tényfeltáró anyagok írásával
esélyegyenlőségi, szociális, érdekvédelmi vagy politikai területen,
akkor az alábbi címre várjuk jelentkezésedet: kalmarszilard(kukac)gmail.com
  •  
  •  
  •  
  •