Az öntödébe a náci turullal

A karó, az egy fontos szőlészeti, mezőgazdasági, építészeti és még ezeregy céllal használható eszköz. Az emberi test pedig az univerzum egyik nagy csodája. Külön-külön mindkettőről sokat lehet írni, olvasni, beszélni, ám van az az eset, például ha a karót átdöfjük az emberi testen, amikor is brutális gyilkosságról van szó.

Szóval, tárgyak és emberek találkozása, kiváltképp ha a tárgyakhoz ronda történéseket rendel az emlékezés, vagy a jelen, igen gyakran felkorbácsolja az indulatokat.

Így van ez jó ideje a XII. kerületben, ahol a valaha volt nyilas székház elé a nyilasok egyik kedvelt szimbólumáról, a turulmadárról mintázott szobrot emeltek emlékműként, amit csak az tesz még inkább gusztustalanná, hogy a hosszú ideje kerületvezető (konkrétan ott helyben) tömeggyilkos nagyapjának a neve az áldozatok között lett felsorolva. Az, hogy azóta “kiplasztikázták”, a lényegen semmit sem változtat.

Nem szándékom tekergetni a polémia eddigi fonalát, hiszen az igencsak bővelkedik fordulatokban, inkább rögzítem, hol is tart jelenleg ez az ügy a hivatalos polgármesteri értékelésben. Ott, hogy a turul maradjon, de a továbbiakban ne legyen emlékmű, hanem csak egy tárgy, amihez majd valamilyen táblákkal magyarázatokat fűznek.

Például a történelmi hűségnél maradva esetleg ilyet:

“Itt láthatunk egy házat, ami a nyilasok helyi pártháza volt, s 1944-ben itt határozta meg a jelenlegi polgármester nagyapja, hogy kiket kell kivégezni, s ő maga innen indult naponta a megvalósítás útjára, azaz tömeggyilkolni. Ahol az emlékműnél ki van hagyva egy név, na ott az állt, hogy Pokorni József. A nyilasok emblematikus totemállatként tisztelték a turulmadarat, ezért pont ide egy hatalmas turulszobor került, hogy mindenki pontos ismereteket szerezhessen a háttérről. Viszont sokaknak ez nem tetszik, ezért a tömeggyilkos unokája úgy határozott, hogy nem határoz sehogy, de azt javasolja, hogy ez az emlékmű ne legyen emlékműnek nevezve, illetve a piszok nagy turulmadárra tulajdonképpen csak mint egy tárgyra tekintsen mindenki!”

Ha jót értjük, akkor egy emlékműről csak annyit kell mondani, hogy tárgy, és máris nem emlékmű. Senkit semmire ne emlékeztessen! Én azt javaslom, Pokorni Zoltán polgármester esetleg dobja be ezt az ötletét a főnökének, hogy pl. a Szent Korona tulajdonképpen nem jelent semmit, csupán egy tárgy, de azért rakjanak ki mellé egy táblát, amin az érdeklődők elolvashatják, hogy ha nem csak egy tárgy lenne, akkor mit is jelentene, illetve hát nem is azt, hanem pont az ellenkezőjét.

Köszönjük. Ha szabad indítványoznom, akkor a polgármester úr takarodjon a büdös francba, azt a turul nevű tárgyak pedig vigyék el a szoborparkba, vagy bármelyik öntödébe!

Szanyi Tibor

Ha érdekel a radikális hangvételt vállaló újságírás és hírszerkesztés,
szívesen foglalkoznál alapos és igényes tényfeltáró anyagok írásával
esélyegyenlőségi, szociális, érdekvédelmi vagy politikai területen,
akkor az alábbi címre várjuk jelentkezésedet: muonszerk(kukac)gmail.com
  •  
  •  
  •  
  •