Baloldali útmutató az izraeli választásokhoz

SM4A81951-e1422892038573

Érdekelnek a közelgő izraeli választások? Nem értesz egyet az izraeli kormány politikájával, de nem tudod milyen alternatívák vannak? Egyaránt elfog a hányinger a Jobbik antiszemitizmusból gyökerező Izrael-kritikájától, de a balliberális oldal teljes kritikátlanságától is? Úgy gondolod, hogy a tavaly nyári gázai offenzíva nem volt teljesen kóser? Vagy egyszerűen csak imponálni szeretnél baloldali barátadaidnak, hogy  nem csak a Sziriza és a Podemos teljes történetét és programját tudod kívülről, hanem az izraeli politikához is hozzá tudsz szólni? Ha a fenti kérdésekből legalább kettőre igennel válaszoltál, akkor jó helyen jársz!

Izraelben is sokan úgy gondolják, hogy elég volt a szélsőjobboldali Netanjahu kormány soviniszta, nacionalista, fasisztoid irányvonalából és itt az idő a változásra. Lássuk alább melyek ezek a pártok!
(1) Egyesült Arab Lista
Ne felejtsük el, hogy március 17-én a Ciszjordániában és Gázában élő több, mint 4 millió palesztin nem szavazhat, annak ellenére, hogy a megszállt Ciszjordániában a nemzetközi jog értelmében illegálisnak minősülő izraeli telepeken élő zsidó szomszédaik szavazhatnak. A 1967-es határokon belül élő izraeli araboknak azonban van szavazati joguk, de ők az ország 67 éves történelme során megtartott választásokon csak csekély számban vonultak az urnákhoz. Ezzel a hagyománnyal próbál szakítani az Egyesült Arab Lista, amely magába foglalja az izraeli arab pártokat (Bal’ad, Ta’al, Iszlám Mozgalom, illetve a zsidó-arab Hadash). Az ideológiai különbségek ellenére (a pártszövetségben egyaránt található radikális baloldali, illetve vallásos muszlim párt is) az összefogás mellett döntöttek annak reményében, hogy minél több izraeli arab fog  elmenni szavazni, valamint a velük szolidaritást vállaló kritikusan gondolkodó izraeli zsidók is rájuk szavaznak. A közvéleménykutatások szerint a terv eddig működni látszik, az Egyesült Arab Lista akár a harmadik legerősebb párt is lehet a következő Knesszetben.
Miért támogasd az Egyesült Arab Listát?
Légy optimista! Nincs fontosabb, mint egy közös, erős palesztin-zsidó politikai csoportosulás az izraeli döntéshozásban. Ha úgy gondolod, hogy fontos volna egy minél erősebb antirasszista arab-zsidó hang megszólaltatása a Knesszetben, de nem hiszel abban, hogy Ciszjordánia megszállásnak és Gáza blokdájának kizárólag az izraeli politikusok vethetnek véget, akkor támogasd az Egyesült Arab Listát. Ha elítéled az erőszakot, a háborút, a militarizmust és hiszel a zsidó – palesztin békés együttélésben, valamint a mindenkit megillető szociális igazságosságban, támogatod a marginalizált arabok felzárkóztatását és a velük szembeni diszkriminációt elítéled,  ha ellenzed a ciszjordániai telepek épülését és létét, az izraeli katonai megszállást, ha úgy hiszed, hogy zsidó és arab egyenlő, akkor támogasd az Egyesült Arab Listát.  Ja, és ha úgy gondolod, hogy az anticionizmus nem egyenlő az antiszemitizmussal. Álljon még itt egy idézet a számomra végtelenül szimpatikus Ayman Odeh-től, az Egyesült Arab Lista listavezetőjétől:
“Az egyik gyenge pontja az Egyesült Listának, hogy egyelőre nem kellően egyesült. Azt szeretnék, hogy a következő években méginkább zsidó-arab közös lista legyünk, ezzel példázva, hogy mi is az a valódi demokrácia. Demokrácia nem lehet egyenlőség nélkül. Hiszünk az együttélésben”
Muszáj ellenben megemlíteni azt is, hogy bizony vannak problémák az Egyesült Arab Listával is.  Említhetném az egyékbént harcos feminista és LMBTQ jogokért is kiálló Hanin Zoabi (Balad) kijelentéseit is, aki szerint az izraeli hadsereg rosszabb, mint a Iszlám Állam halálszektája vagy hogy az palesztin terroristák által elkövetett emberrablások nem minősülnek terrorizmusnak. Ezenkívül a politikai iszlámmal sem vagyok egyáltalán kibékülve és akkor még enyhén is fogalmaztam. A felvilágosodás óta ismerjük azt a demokratikus alapvetést, miszerint az állam és az egyház legyenek külön entitások, ami ugyan Izraelben nem valósul meg, de az ok amiért azzal sem értek egyet, igaz a politikai iszlámra is, ezért annak minden formájától irtózom.

(2) Meretz
A Meretz egy szociáldemokrata, bár némely kérdésben radikálisan baloldalinak számító baloldali cionista párt. 1992-ben alakultak, amikort a Ratz, a Mapai és a Shinui párt egy része egyesültek. Az emberi jogok elkötelezett támogatói, a párt elnöke Zehava Galon, az egyik “legtökösebb” izraeli emberjogvédő szervezet, a palesztin területeken az izraeli hadsereg és az erőszakos telepesek jogsértéseit dokumentáló B’Tselem vezetője volt.
Miért támogasd a Meretz-et?
Ha úgy gondolod, hogy a háborús bűnös Benjamin Netanjahunak mennie kell.  A Meretz az egyetlen párt, amelyik részt venne egy kormánykoalícióban (az Egyesült Araba Lista elutasítja annak a lehetőségét, hogy beszálljon bármelyik koalícióba, bár az sem valószínű, hogy hívnák őket), viszont nem volna hajlandó közreműködni egy Netanjahu által vezetett koalíciós kormányban.  A mainstream baloldali Cionista Unió esetlegesen részt venne egy Netanjahu-féle egyesült koalícióban is. Minél erősebb a Meretz, annál kisebb viszont a nagykoalíció esélye. Ha hiszel a békében, a szociáldemokráciában, feminista, esetleg LMBTQ szimpatizáns vagy, ha szeretnéd, hogy létrejöjjön Izrael mellett egy palesztin állam, ellenzed az izraeli telepeket, hiszel a civil és a melegházasságban (Izraelben jelenleg csak az egyházi esküvő létezik), ha úgy gondolod, hogy az államot és az egyházat szét kell választani, ha hiszel a droglegalizációban, a szabad sajtóban és a szólásszabadságban, környezetvédő vagy, támogatsz egy  igazságos adórendszert, esetleg globalizációkritikus vagy, akkor drukkolj kedden a Meretz-nek.
No, de a Meretz háza táján sem minden teljesen fényes. Olyasvalakinek, mint nekem, aki egyébként szimpatizálok a Meretz-cel fájó pont, hogy nem álltak be a tavalyi borzalmas gázai offenzíva idején zajló háborúellenes tüntetések mögé, pedig a Meretz lett volna az egyetlen párt, akinek mobilizációs kapacitása lett volna több tízezer izraeli zsidó háborúellenes tüntetőt az utcára vinni és ezzel megtörni az akkori kormánypropagandát, miszerint “aki a háború ellen tüntet az a Hamaszt támogatja és gyűlöli az izraeli katonákat”. A Meretz sajnos nem tett semmit, ellenben a Egyesült Arab Listán szereplő Hadash-sal, de sajnos nekik nincs akkora mobilizációs erejük a “zsidó baloldalon”, mint a Meretz-nek. Amikor a Meretz a tűzszünet elérése után támogatta a háborúellenes tüntetéseket, akkor több tízezer ember az utcára  vonult. A Meretz sajnálatos módon akkor vallott kudarcot, amikor a leginkább szükség lett volna rájuk. A párt közleményei szerint ők folyamatosan ellenezték a háborút, de mit érünk azzal, ha ez csak papíron történt meg? Hát, semmit.

(3) Ha izraeli mércével jobboldaliként idetévedtél és nem sikerült meggyőznöm téged az előző két opcióval
Hadd ajánljak egy jobboldali kompromisszumot: Kulanu Moshe Kahlon, ex-likudos poltikus pártja jobboldali lévén is hajlandó volna területi kompromisszumokra a béke érdekében a palesztinokkal, bár Kahlon vallja, hogy a palesztinok nem akarnak békét.  A ’67-es határokat és Kelet-Jeruzsálemet nem adnák föl, kérdés, hogy így mit jelent a területi kompromisszum… Ami kuriózumnak számít, hogy Kahlon többször is nyíltan támadta a nagyvállalatokat,  a korrupció-ellenes küzdelem egyik élharcosa, valamint a társadalmi különbségek enyhítését is zászljára tűzte. Kedves jobboldaliak, ha a fenti két párt túl balos, vagy túl arab, akkor íme egy opció a szimpatizálásra. Még mindig inkább ők, mint a jelenleg regnáló vezetés.

(4) Zöld Párt
Miért ne? De teljesen esélytelenek.

Kit ne?
(1) Cionista Unió
Ahogy a Haaretz-ben, Izrael legnagyobb baloldali lapjában olvastam néhány napja, ők a “szegény ember Likud-ja” és ez nagyon találóan írja le a Cionista Uniót.
Az unió azzal a céllal jött létre a Hatuna és a Munkáspárt között, hogy létrehozzanak egy olyan mérsékelt baloldali pártszövetséget, amely esélyes lehet a Likud leváltására. (Összefogás, ismerős?) No, de ők talán sikerrel is járnak. Akkor miért ne? “Mi vagy Ő” Ezzel a szlogennel kampányolt Jichák Hercog és Cipi Livni által vezetett CIonista Unió, amit később arra módosíottak, hogy “Csak egy lúzer szavazna Netanjahura.” Az üzenet azonban megmaradt: a probléma elsősorban Netanjahu személyével van, nem pedig az intézkedéseivel és szörnyű rendszerével. Livni és Hercog lényegében annyit állít, hogy ők jobban csinálnák azt, amit most Netanjahu csinál. Ők is támogatták a fentebb már említett Hanin Zoabi Knesszetből való kitiltására irányuló törekvéseket az egyékbként valóban támadható kijelentései miatt. De milyen demokratizálódást várunk egy olyan párttól, aki valakit a véleménye miatt diszkriminálna és hallgattatna el? Ez minden, csak nem demokratikus. Aki valódi alternatívája kíván lenni a Netanjahu rendszernek, annak először meg kell akadályoznia, hogy Izrael apartheid államá váljon, de a Cionista Unió abban is egyetért a szélsőjobboldali politikusokkal, hogy nincs kivel békét kötni. Annak ellenére, hogy a telepektől elvennének pénzeket, megszüntetni nem kívánják azokat. A megszállás és a ciszjordániai apartheid gondtalanul folytatódna. Az izraeli közvélemény pedig hamarosan rájönne arra, hogy nem történt valódi változás, így ismét jöhetne a jobboldal és ez így folytatódna, amíg aztán már minden visszafordíthatatlan lesz.
Jelen van még a harmadik utas Yesh Atid, a magyar származású izraeli Friderikusz Sándor Yair Lapid pártja, ők centristaként hirdetik magukat, de ez egy teljesen identitás nélküli formáció.
Ott vannak még a vallásosak, mint például a sok esetben diszkriminált szefárdok (arab zsidók) pártja a Sasz, akikről azért is érdemes megemlékezni, amiért felvállalták, hogy leszámolnak az európai, amerikai és izraeli politika egyik legnagyobb abszurdjával, miszerint a középosztályt kell támogatni. “Nyilván nehéz a középosztálynak is, de mi lesz a valódi szegényekkel?” – hangoztatja a Sasz, akik a Egyesült Arab Lista mellett talán a legtöbb szegényt fogják képviselni.
Illetve a szélsőjobboldal Benjamin Netanjahuval, Naftali Benett-tel, Avigdor Lieberman-nal vagy éppen Eli Jisáj-jal. Horrorisztikus, sötét figurák egytől egyig.
Máricus 17-én minden kiderül.