Bankokat támogató illiberális válságkezelés? Tájkép csata előtt

Merész döntéseket hozott kedden a Magyar Nemzeti Bank. Alapvetően hosszabb távokat célozva jelentette be, hogy az államháztartás, a bankrendszer és a (nagy)vállalatok likviditási stabilitása érdekében 2.600 millárd forinttal lövi meg a piacot, miközben változatlanul fenntartja híres szlogenjét, hogy tudniillik nincs árfolyamcélja.

A forint árfolyama viszont zuhanórepülésben van, ami akár rövid távon is az importáruk drágulásában fog jelentkezni, egyben tüzelve a már ma is elég aggasztó ütemű inflációt. Ez esetben az árstabilitás, mint legfőbb jegybanki törekvés igen komoly kihívásoknak néz elébe. A magyar ipar nagyágyúinak leállása előrevetíthetően komoly exportkieséseket okoz, rövid távon is rontva a nemzetközi fizetési mérleget, miközben az importról, elsődlegesen az élelmiszerimportról nyilván nem lehet lemondani.

A környező országok többsége azonban más utakat keres a gazdaság lebénulását megakadályozandó, vagy legalább is enyhítendő. Amerikai, angol és dán minták nyomán Romániában, Csehországban és Szlovéniában, illetve Ausztriában a kormányok elsősorban a kereslet megtámasztásán fáradoznak, és a lakosság fizetőképességének fenntartását célozzák, konkrétan a megingó munkahelyeken a bérek 50-80 százalékos ideiglenes átvállalásával.

A magyar politikai pártok alapvetően üdvözölték a magyar kormány fentiektől eltérő, azaz járulékelengedő, végrehajtásokat felfüggesztő, illetve hiteltörlesztési moratóriumot elrendelő döntéseit. Ezek kétségkívül komoly terheket vesznek le az érintettek válláról, azonban a vásárlóerő szempontjából nagyjából semlegesek. Az ördögi kör innen indulhat, azaz érdemi kereslet híján befagy a termelés jelentős része, ami egy sor ágazatban elbocsátásokhoz vezet, majd ez további keresletcsökkenést indukál.

Az MNB célzottan az államháztartás, és/vagy a (nagy)vállalatok, illetve a bankok kiszáradását kívánja a mostani likviditásnövelő döntésével megakadályozni.

Ha és amennyiben a kormányzatnak szüksége adódna bizonyos kiadásainak növelésére, például a várható szociális katasztrófák, netán éhséglázadások kezelése céljából, akkor az MNB már most jelzi, hogy a “pénznyomdával” nem lesz gond.

Valóban, ha egy szélsőséges esetben minden hazai munkahely megszűnne, akkor a most bejelentett likviditási pumpa akár fél éven át is képes lenne valamennyi mai munkavállaló kieső bérét a létminimum környékén, azaz havi nettó 100.000 forint mértékben kompenzálni.

Ha az extrémitások helyett inkább a reálisabb forgatókönyveket vesszük alapul, akkor ugyanez a forrásmennyiség a lakosság szociális minimumát akár másfél éven át is képes lehet biztosítani. Egyelőre azonban nyitott, hogy a jegybank a kormányzati, vagy inkább a vállalati és a banki pozíciókat kívánná stabilizálni, jóllehet a fenti bejelentésről Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke csak első lépésként nyilatkozott.

Bármilyen szcenárió is lesz a jövőben, az már bizonyosan kijelenthető, hogy az EU tagországok azon része, amely eddig szuverenitási megfontolásokból vonakodott az euró bevezetésétől, hatalmas hibát követett el, ugyanis a most előállt óriási bajban korlátozottan számíthat az euróövezet pénzügyi szolidaritására.

bankski

  •  
  •  
  •  
  •