inequality-1024x819

Nyitottnak nevezzük azokat a társadalmakat, amelyekben nagy a felemelkedés esélye. A mobilitás (felemelkedés és lecsúszás) kutatói között lényegében közmegegyezés van arról, hogy a nyitott társadalmak kívánatosabbak, mint a záródóak vagy zártak. Ez utóbbi fő jellemzője, hogy nagyon nehéz vagy egyenesen lehetetlen mind a felemelkedés, mind a lecsúszás. A zárt társadalmak klasszikus példája kasztszerkezetével a történeti India. Ebben a születési helyzet (a család- és a kaszthovatartozás) lényegében egy életre meghatározta a gyermek életesélyeit, életkörülményeit, reális életterveit. A kaszttársadalom mindenkit bezárt a születésével elfoglalt pozíciójába. A kasztok közötti átlépés ritka vagy egyenesen lehetetlen volt.

A nyíló vagy nyitott társadalom e kasztszerűen zárttal szemben azért kívánatos, mert mind a felemelkedést, mind a pozícióvesztést lehetővé teszi.

Lássunk néhány példát! Ha máshonnan nem is, irodalmi példákból mindenki ismeri a „jó helyre” született, de érdemben sosem teljesítő „úri gyerek” karakterét. A Mikszáth-regény Noszty Ferije remek példa erre. Nem erőfeszítései, munkakedve, szorgalma vagy teljesítménye miatt került oda, ahová került. Ellenkezőleg: családja kapcsolatai, ismeretségei, vagyona tartották víz felett. Saját teljesítménye kimerült a gőgös, manipulatív viselkedésben, amivel megpróbálta Tóth Mari hozományát megszerezni. Másfelől szintén ismerős Árvácska vagy Édes Anna karaktere is: méltatlan sorsukat ők sem maguknak köszönhették. Egy ideális, nyitott társadalomban Noszty Feri mellékvágányra kerül, Árvácskát a gyermekvédelmi rendszer megóvja a keserű tapasztalatoktól, Édes Anna pedig tanulással és munkával igenis kitörhet a cselédsorból.

A társadalmi mobilitás kutatói e személyes vívódásokat, összetett élettörténeteket és kitörési kísérleteket madártávlatból szemlélik és a leggyakrabban statisztikák segítségével vizsgálják. A felemelkedések és lecsúszások, a magasabb beosztások, jobb státuszok megszerzését és a deklasszálódást egyaránt összesítve, az egyes személyek kilététől elvonatkoztatva vizsgálják. A társadalmi mobilitás komplex makrofolyamatait matematikailag modellezik, a társadalmak nyitottságára és zártságára mutatókat állítanak, hogy összehasonlíthassák a jelenlegi társadalmakat korábbi történeti korok társadalmaival (diakron elemzés), mind pedig más, egyidejű társadalmak mutatóival (szinkron elemzés). A ma élők pozícióit születéskori pozícióikkal és szüleik pozícióval egyaránt összevetik, hogy ezekből is összehasonlító adatokhoz juthassanak. Céljuk végső soron az, hogy e mutatók segítségével kideríthessék, mennyiben nyitottak, mennyiben zártak azok a társadalmak, amelyekben ma élünk.

Adódik a kérdés: mennyire nyitott a mai magyar társadalom?

A kérdés megválaszolására csak nagyszámú megkérdezettől szakszerűen felvett kérdőív adatainak összegzése alapján válaszolhatunk. Az utóbbi 17 évben Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal nem végzett, nem végezhetett kellően átfogó kutatást. A legutolsó megbízható és érvényes adatbázis 2000-ben készült, így sokáig azt hittük, megbízható információink is csak 2000-ig vannak.

Néhány hónapja azonban nyilvánossá váltak az Eurofound nagyszabású kutatásának eredményei. E vizsgálat az Európai Unió tagállamainak mobilitási folyamatait hasonlította össze a 2002 és 2010 között felvett adatok alapján. A kutatás Magyarországra vonatkozó tapasztalatai egészen lesújtóak. A magyar az Európai Unió legzártabb társadalma. A Magyarországon élőknek van a legnagyobb esélyük arra, hogy abban a helyzetben maradjanak, amiben a szüleik voltak. Ha a nemek szerinti bontást vizsgáljuk, a kép semmivel sem vidámabb: mind a magyar férfiak, mind a magyar nők az utolsó helyen állnak. Mindez azonban nem az ő hibájuk. A hiba a „rendszerben” van. A fő ok a társadalmi felemelkedést segítő esélyteremtő intézményrendszerek gyengesége, illetve hiánya. A hiba az esélyteremtő jóléti újraelosztás intézményrendszerében van. A hiba e tekintetben politikai.

5371990429_5f41ce6881_bNem kerülheti el figyelmünket, hogy e kutatás valamennyi adata a 2002 és 2010 közötti időszakra vonatkozik. A magyar társadalom nem 2010 után lett az EU legzártabb társadalma, hanem már előtte az volt. E kutatás adatai nem engednek következtetni a 2010 utáni nyitottságra vagy zártságra. Ne is ezzel foglalkozzunk most. Figyeljünk csak arra, mit mutat az Európai Unió kutatása a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetségének bizonyítványaként.

Magyarországon a férfiak mobilitási mutatói még elkeserítőbbek, mint a nőké. Magyarország egyike azon öt országnak, ahol az egyes férfiak társadalmi lecsúszásának (jelentős helyzetromlásának) aránya nagyobb, mint a férfiak közötti társadalmi emelkedés (jelentős helyzetjavulás) aránya. Ebben az öt országban viszonylag nagy a helyzetüket megváltoztatni nem tudok aránya is, vagyis azoké, akik immobilnak bizonyultak. (A másik négy ország: Csehország, Lengyelország, Litvánia és Észtország.)

Más tekintetben Bulgáriával párban mozgunk az utolsó helyen. Mindkét társadalomban nagyon nagy arányban találhatók viszonylag alacsonyan képzett állampolgárok. Tegyük gyorsan hozzá: ezért sem őket kell hibáztatnunk. Oktatási rendszerünk rendkívül szelektív. Ennek következtében pedig az erőforrásokkal (vagyonnal, tudással, kapcsolatokkal, hatalommal) másokhoz képest viszonylag jól ellátott családok gyermekei jó eséllyel jobb iskolákba kerülnek. Az eleve erőforrás-hiányos családokba születőknek ezzel szemben alig van érdemi lehetőségük arra, hogy erőforrásokat halmozzanak fel: hogy használható és releváns tudást, kezdőtőkének elegendő vagyont, hasznos kapcsolatokat vagy hatalmat szerezzenek a tág értelemben vett politikai érdekérvényesítéshez.

Fontos ezen a ponton megjegyezni, hogy ezek az adatok általában és átlagosan vonatkoznak a magyar férfiakra és nőkre. Ebből azonban nem következik, hogy minden egyes magyar férfinek és nőnek a legrosszabbak a lehetőségei az Európai Unióban. A belső különbségek itt is nagyon fontosak. A nagyvárosokban és – különösen – a fővárosban, illetve az ország északnyugati régióiban élő fiatalabb, képzettebb férfiak és nők remek mobilitási esélyekkel rendelkezhetnek. Különösen akkor, ha gazdagon el vannak látva az ehhez szükséges erőforrásokkal (tudással, vagyonnal, kapcsolatokkal, nyelvtudással, képességekkel és jártasságokkal). A magyar társadalomra vonatkozó lesújtó képet úgy kell tehát értelmeznünk, hogy az ő viszonylag jó esélyeik ellenére vagyunk az utolsó helyen. Azaz: rengetegen vannak nagyon kedvezőtlen, érdemi erőforrások nélküli, alacsony mobilitási eséllyel járó helyzetben.

A kutatásból egy befagyott társadalom képe bontakozik ki. Uniós összehasonlításban egy kifejezetten zárt, már-már kasztszerűen merev társadalomé. Az ilyen társadalmakban az előrejutás elsősorban nem az erőfeszítések, a teljesítmény, az érdemek eredménye, hanem annak következménye, kinek hová (milyen családba) volt szerencséje (vagy szerencsétlensége) megszületni. Ez egy szélsőségesen igazságtalan társadalom képe. Igazságtalan, mert az esélyek egyenlőtlensége a felemelkedni kívánó sokak elé falakat emel: a jelen Édes Annái és Árvácskái ugyanúgy sorsukba bezártak maradnak, mint a regények lapjain. De igazságtalan ez a társadalom azért is, mert az esélyek szélsőséges egyenlőtlensége nem akadályozza meg a rosszul teljesítők, a semmit sem teljesítők, a komolyabb erőfeszítések nélkül is fenntartott Noszty Ferik kihullását. Semmi sem ösztönzi őket erőfeszítésre, érdemi munkára, teljesítményre. Fenntartja őket a család, megvédi őket a papa vagy a mama kapcsolatrendszere, hatalma, manőverező képessége.

Már a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kiépülése előtt egy öröklésen és pozícióáthagyományozáson alapuló kasztszerűen zárt, merev, és befagyott társadalomban éltünk. Ha igazságos társadalomban kívánunk élni, radikálisan meg kell fordítanunk ezeket a folyamatokat. Esélyteremtő jóléti újraelosztásra, szakszerű beavatkozásra, erős és támogató intézményrendszerekre lesz szükségünk. Erős köz- és felsőoktatásra, egészségügyre, közösségi közlekedésre, gyermekvédelemre, felnőttképzésre és átképzési programokra, a közpénzek offshore- és a korrupciós csatornákon történő elfolyásának megállítására. Igazságos és egyenlősítő politikára.

 

 

 

 

 

Forrás: http://nepszava.hu/cikk/1134590-befagyott-tarsadalom—leallt-a-tarsadalmi-mobilitas-magyarorszagon