BEKIÁLTÁS (Kabai Domokos): Alakul a magyar diktatúra

A katonák kötelességévé tette Orbán „a lelkiismeretlenek, a nemtelenek, a könnyebb utat választók vásári zaja” elleni fellépést.

Tudom, hogy után lövés, de tényleg úgy véltem: már nincs dolgom a kormányfő fellengzősebbnél fellengzősebb, demagógnál demagógabb, bornírtabbnál bornírtabb beszédeivel. Bajlódjon velük más – gondolom egy ideje, hiszen a rajongói úgyis csüggnek minden mondatán, a többieket pedig vagy legyintésre készteti, vagy feldühíti. És akkor egy cikkben belefutottam az augusztus 20-i szövegének néhány részletébe. Önkéntelenül azt kérdeztem:

„Ezt meg akkor, hogy?”

Belátom, nem valami elmés reagálás. Nyomban el is szégyelltem magam, s hozzáláttam a tiszta forrás kereséséhez. Vagyis rákattintottam Orbán Viktor miniszterelnök hivatalos honlapjára. De nem csillapult a meghökkenésem. A mai világban feltűnően hosszú szövegből mindjárt ebbe a sorba ütközött a szemem:

„a saját otthont, földet, hazát nyújtó önálló államiság a népek életének inkább kivételes, mint természetes létállapota”.

Nyekk! Ha megmagyarázná valaki, miért gondolja a kormányfő, hogy mára szinte eltűntek a nemzetállamok! Már ha jól fejtem meg a kissé dagályos fogalmazás értelmét. Ha esetleg arra gondolt volna, hogy az egyes országok határai között, a többségi nemzetrész mellett mindenféle nemzetiségek élnek, akkor emlékeztetni kell arra, hogy ez Magyarországot is jellemzi. Mi több, a magukat magyarnak vallók jelentős részének ősei akárcsak két-három generáció távolában szintén valamely nemzetiséghez tartoztak. Nagyon is jól van ez így, amint azt már I. István „Intelmei” is tartalmazták, éppen ezért nem kellene ostobaságokkal tömni az emberek fejét. Már csak azért sem, mert ahogy a minap írtam valakinek:

nem létezett egységes honfoglaló magyarság; háromféle rasszhoz tartoztak az ide betelepülők. Aztán később is jöttek kunok, jászok stb. A mongol-tatár, majd a török hódítást követően ennek a népességnek a nagy része kihalt, elhurcolták, legyilkolták. A török hódoltság utáni nagy betelepítési hullámokkal pedig svábok, szlovákok, szerbek, ruszinok, románok stb. tömegesen lettek idetelepítve. Ennek következtében a honfoglalók génjei már gyakorlatilag nem lelhetők fel a Kárpát-medencében. Ebből persze nem következik, hogy ma ne nevezhetnénk magunkat magyaroknak, de mindezt tudni kell ahhoz, hogy ne mítoszok alapján éljük meg önazonosságunkat.”

Orbán Viktor azonban mintha mit sem tudna erről, úgy beszélt a jó ezer évvel ezelőtt „a hazára vágyott EGY népről”, amely „saját törvényei és saját szokásai” szerint akart élni a honfoglalás korában. Hát igen. A bajor származású felességgel Gizellával érkezett, a Vajk, a későbbi I. István mellé rendelt vezérek és zsoldosok ki is irtották a saját törvényeik és szokásaik szerint élni akarókat, mert erőszakkal is rá kellett venni őket az idegen szokások és törvények elfogadására. Egyrészt a pogánykodással való felhagyásra, másrészt a bizánci helyett a római katolikus vallás átvételére. Hogy aztán később I. István „Intelmei”-ben el is hangozzék „az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő” kitétel a jövevények gyámolításának parancsával együtt. Orbán Viktor tehát olyanokat állított, ami nettó történelemhamisítás – ahogy manapság modorosan mondani szokás.

De haladjunk, mert sosem érünk a végére! Annál inkább, mert vannak itt dermesztőbb dolgok is. Olyan szavak ütköznek a szemünkbe, melyekből kiviláglik, milyen jövőképet rajzol elénk az ország ténylegesen teljhatalmú vezetője: „központosított állam”, a „kötelesség” előtérbe helyezése „az élet értelmetlensége felett töprengő, világfájdalmas léhaság”, a kínzó „kielégíthetetlen vágyak”, „a mindig éhes önzés” helyett. Hogy ki itt az önző, arról most ne elmélkedjünk! Inkább arra figyeljünk, hogy a kormányfő a most felavatott katonatisztek legfőbb kötelességének „a lelkiismeretlenek, a nemtelenek, a könnyebb utat választók vásári zaja” elleni gondolkodás nélküli fellépést szabta.

Bizony mondom, alakul itt a kemény diktatúra!

Ám amennyire egyértelmű számomra ennek az üzenetnek a dekódolása, annyira nem tudok mit kezdeni azzal, hogy kihirdettetett „a trianoni száz év magyar magány korszakának lezárása” és kimondatott, „hogy Csehszlovákia, Jugoszlávia és a Szovjetunió szétesése után mi, magyarok vagyunk a Kárpát-medence legnépesebb és legnagyobb gazdasággal rendelkező országa”. Ráadásul meg kellene értenem, hogy „ebből kötelességek fakadnak, melyek elől nem bújhatunk el”. Még egyszer azt mondom: nyekk! Remélem, a katonatisztek tudják értelmezni mindezt. Vagy akkor járunk jól, ha nem?

„Nincs a világnak egyetlen nemzete sem, amely kibírt volna ilyen száz évet” – legyezgette a nem gondolkodók hiúságát a szónok, mert az nem lehet, hogy anno a jogi karra történelemből felvételizvén, vagy az azóta végigült ezernyi nemzetközi tárgyalása után ne tudná, hogy ez a mondat mekkora marhaság. De hát úgy tűnik fel, hogy a beszédírók, s ő maga ezzel akarták fejbe verni az embereket, nehogy felfogják a következő részt, amiben az új korszak nemzeti politikájának hét törvényét hirdette meg Orbán Viktor. A kormánypárti mandiner.hu-ból másolom ide ezeket. A szerkesztőség biztosan egyeztette őket az illetékes elvtársakkal, tehát nem fenyeget az a veszély, hogy helytelenül idézem a parancsolatokat. A zárójelbe tett kiegészítéseim persze más lapra tartoznak.

  1. Haza csak addig van, amíg van, aki szeresse. (Amondó vagyok, a hazaszeretet a szülői házra, a kedves rokonokra, ismerősökre, a meghitt pillanatokra stb. vonatkozik, vagyis konkrétumokban ölt testet, ha testet ölt. A haza, mint elvont fogalom, ezek nélkül üres szólam.)
  2. Minden magyar gyermek újabb őrhely. (A fenébe is! Mire fel ez a harcias szöveg?)
  3. Az igazság erő nélkül keveset ér. (Tessék már egyszer, csak egyetlen egyszer mélyen Jézus Krisztusra gondolni, s akkor kiderül, hogy mi is az igazság igazi természete!)
  4. Csak az a miénk, amit meg tudunk védeni. (Értem én, hogy a sok, az országtól az úgynevezett elit által elrabolt holmit meg is kellene védeni, de mi közöm van ehhez nekem?)
  5. Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük. (A sportot mindig csak műveltem, s nem néztem, de annyit azért tudok, hogy a sportban a játékidő, az adott pálya hossza stb. jelöli ki a kereteket, ha veszít, ha nyer az ember. Akkor meg mit kezdjünk ezzel az orbáni sületlenséggel?)
  6. Határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs. (Egyrészt igen, vagyis ez egy blődség. Másrészt, ha Putyin mondatára gondolok, miszerint Oroszország határa végtelen, hiszen ha körbejárom, akkor sosem találom a végét, így is blődség, de legalább afféle népi humor nyilvánul meg benne. No meg az akkori kontextusban egy vérfagyasztó üzenet.)
  7. Egyetlen magyar sincs egyedül. (Kérdésem van miniszterelnök úr! Ön szerint az országban élő egyharmadnyi nyomorgó is ezt gondolja? Vagy őket eleve nem számolja a magyarok közé, s a nemzetből is kirekesztette őket?

Szinte rémisztő, hogy ezeket a törvényeket akarja Orbán felvésetni úgymond „Magyarország tartóoszlopaira”. Magyarázatként hozzátéve, hogy „Európa hajója éppen megfeneklett”. Amiből ugyebár az következik, hogy egyrészt mi nem Európához tartozunk, másrészt az, hogy hozzánk nem gyűrűzik be a környezet válsága. Csak hát van annyira idős, hogy tudja: ezzel már a Kádár-rendszer vége felé is hitegettek bennünket az akkoriak. Aztán mostanában tudtuk meg Németh Miklós egykori kormányfőtől, hogy a nyugatiakat is átvágták ezzel, ám a balhét mégiscsak a néppel vitették el a végén. Mert kivel mással? Azért különbség is van. Kádárék nem tartoztak a mai értelemben vett európai vezetők közé, ennek ellenére egyre jobb kapcsolatokat ápoltak velük. Orbán Viktor ellenben úgy kárhoztatja őket, mintha nem egy lenne közülük. Hozzá a magyar miniszterelnök kijelentette:

„A Nyugat elvesztette vonzerejét a mi szemünkben”.

Nagy bátorságra vall mindenki nevében ilyet mondani. Köztük, ahogy hallom, annak a 6 ezer 500 egészségügyi dolgozónak a nevében, akik a kormánynak a vírushelyzetben tapasztalt kapkodása, s a megaláztatás miatt úgy döntöttek, lesz, ami lesz, elegük volt, nyugatnak veszik az irányt. Ami pedig Orbán Viktor utolsó gondolatát illeti – „Közép-Európát, a német és orosz világ közötti térséget nekünk, közép-európaiaknak kell megszerveznünk.” – attól tartok, egy brosúrával lemaradt. Ajánlom, ha nem is az ő, legalább sameszei figyelmébe „Az USA rémálma a német-orosz összefogás” című cikkemet. Ebben arra is magyarázatot lelnek, miért nem bíznak itt rá a jövőben semmit akár Trump marad, akár Biden lesz az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Még jó, hogy a tűzijátékkal nem spékelték meg ezt az egyrészt a sületlenségeket sületlenségekkel tetéző, másrészt mégiscsak dermesztően kardcsörtető programbeszédet… #

CÍMKÉP: Áder János köztársasági elnök (elöl b2), Orbán Viktor miniszterelnök (elöl j) és Kövér László, az Országgyűlés elnöke (elöl b3) a Kossuth tér megújítását célzó Steindl Imre Program vezetője, Wachsler Tamás (elöl b1) társaságában az Összetartozás emlékhelyének átadásán a Kossuth téren az államalapítás és az államalapító Szent István király ünnepén, 2020. augusztus 20-án. Fotó: MTI/Mónus Márton

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •