BÉKLYÓBA VERVE

Munkás! Nem hívnak sehová,

Kérges kezed már nem kell,

Átalkodott úri bűnözők,

Nem látnak örömmel.


Talán félnek ősi haragodtól,

Hogy bizonyítod az igazad,

Megzavarnád a rablók hadát,

Ezért a hatalom kitagad.


Országunk zsiványok hazája,

A hatalomért a harc tombol,

Nem kell az építő munkáskéz,

Nékik az kell, aki rombol.


Most büntet az úri gaz,

Mert hatalmát elragadtad,

Mikor hazádnak kincsét

A szegények kezébe adtad.


Most értük sír csak a lantom,

Népem fájdalmát pengetem,

Talán elér hozzájuk dalom,

És megvigasztalja nemzetem.


Legyen hát valóság az álmom,

Jöjjön el végre az igazság,

Váljon semmivé az úri átok,

Legyen munkás-Magyarország.


Dolgozókért s szegényekért,

Szóljon e harci ének,

Kiket folyton megaláznak

Gátlástalan gyászvitézek.


Harsogjuk mindnyájan együtt,

Tépjük el a béklyót, a láncokat,

Hiszen a tobzódó úri zsiványok,

Tiporják el a munkásokat!

  •  
  •  
  •  
  •