Beszéljünk végre az előválasztásról!

Kalmár Szilárd
Az ellenzék komoly sikert ért el a 2019-es önkormányzati választáson. A fővárosból szinte kisöpörték a Fideszt, de a nagyobb városok jelentős része is azok kezébe került, akik így vagy úgy, de Orbánnal szemben határozták meg magukat. A siker receptje szinte mindenhol az összefogás volt, azaz az egy az egy elleni indulás. A győzelmi recept nem csupán megtalálásra, de alkalmazásra is került. Ez láthatóan komoly fejtörést okoz a kormánypárti választási szakembereknek, akik majd egy évtizeden át kétharmados többséget tudtak kreálni egyharmadnyi szavazatból.

Aki ma ellenzéki oldalon azt gondolja, hogy az összefogásnak van alternatívája, az vagy bolond vagy Orbán szekértolója.

Mi az ISZOMM–ban, mely három hónapja alakult új parlamenti párt, milliós eléréseket pordukálunk radikális baloldali programunkkal a közösségi oldalakon, elképesztő gyorsan épül ki az országos szervezetünk, valamint azt is elértük, hogy a közvéleménykutatók elkezdjenek foglalkozni velünk, azt gondoljuk, hogy kell az együttműködés.

Hiszünk abban, hogy a pártunkat létrehozó emberek csoportja, mely immáron egy évtizede dolgozik a magyar baloldal megújításán egyedül is helyt tudna állni a választásokon, de azt gondoljuk, hogy az ország fontosabb, mint hogy mi megmutassuk mire vagyunk képesek egy választási helyzetben.

Pártomban az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalomban egyértelmű, hogy egy erőszakkal kétpólusúvá tett választási rendszerben csak úgy lehet a kormánypárt relatív kisebbségét ellensúlyozni, hogy azzal szemben nem oszlanak meg a szavazatok. Ez természetesen politikai kényszerházasság felvállalását jelenti, amelynek egyetlen alternatívája, hogy az ember félreáll és maga elé engedi azokat, akik képesek voltak az összefogásra.

Az ellenzéki szavazatok megosztása még a legőszintébb és legtámogathatóbb program esetében is Orbán győzelméhez való direkt hozzájárulás.

Emlékezzünk csak arra, hogy 2018-ban az ellenzéki szavazók három irányba való szavazása nélkül ma szó sem lehetne kétharmados kormánypárti jelenlétről az országgyűlésben. Lettek ugyan külön DK, MSZP, P, LPM, Jobbik frakciók, de ezek csak legitimálják létükkel a miniszterelnök totális hatalmát a 2022-ig terjedő időszakra.

A választói düh ma is jelentős. Az emberek érzik, tudják és látják, hogy ez az ország nem jó irányban megy Orbán despotizmusával, de ugyanezen embereket az is dühíti és választási inaktivitásra ösztönzi, hogy egy zavart állapotú, koncepciótlan ellenzéket lát, amelyről képtelen azt feltételezni, hogy elzavarja Orbánt és képes garantálni, hogy zsebdiktárorunk visszatérjen a hatalomba.

Mai állás szerint az ellenzéknek nagyjából annyi támogatója van mint a Fidesznek, de elképesztően forráshiányosan és megosztottan ugyanarra készül, ami a 2014-es, 2018-as választási kudarcban a legnagyobb szerepet játszotta, mutyizásra.

Ismét feldereng a rémképe annak, hogy füstös alkoholszagú hátsó szobákban fognak listákról, azokon szereplő személyekről egyeztetni és ismét jól össze fognak veszni eközben.

Miközben a szavazók meg csak néznek ki a fejükből, hogy mi az istent csinálnak már ezek itt megint?

Készülnek erre úgy, hogy nyilvánvalóan van megoldás arra, hogy Orbánnal szemben 2022-ben is alkalmazzák. Ez pedig az előválasztás, amely az ellenzéki elitpaktumok világából a népakarat világába viszi át a jelöltállítás folyamatát.

2022 a nyakunkon van, nyugtalanító a csend az előválasztás kapcsán. Pedig ideje lenne, hogy a sok vita, egymás ellen beszélés után vagy egye fene mellett, végre olyan folyamatok is elinduljanak melyek közelebb viszik a nagyon sokféle, és amúgy normál esetben egymással elvi okok miatt egy platformra soha nem keveredő ellenzéket.

Előválasztásra igenis szükség van.

Olyan kiválasztási folyamatra, amely nyitott az ellenzéki paletta valamennyi szereplője irányába, ahol indulási kritérium egyedül annyi lehet, hogy az azon indulók elfogadják a végeredményt és hajlandóak részt venni egy remélhetőleg egységes ellenzéki listán, és nem indulnak azzal szemben akkor sem, ha alulmaradnak az előválasztás során.

Természetesen egy ilyen folyamat költséges és aprólékos munkával jár. Az előválasztási folyamat elindítása több, mint aktuális, az ellenzéki politika legfontosabb feladata az előttünk álló hónapokban.

Az önkormányzati választási siker már a múlté, kiváló közszereplők tologatják az aktákat hivatalokban, miközben Orbán a lehető legpofátlanabb módon zárja el a csapokat.

Nem látjuk, hogy miként lehet ezt a folyamatot visszafordítani, de történnie kell valaminek, mert ha így haladunk tovább, az ellenzék újra vörös szőnyeget fog gurítani Orbán elé az előttünk álló országgyűlési választáson.

Kalmár Szilárd,
az ISZOMM alelnöke, szociálpolitikus

Ha érdekel a radikális hangvételt vállaló újságírás és hírszerkesztés,
szívesen foglalkoznál alapos és igényes tényfeltáró anyagok írásával
esélyegyenlőségi, szociális, érdekvédelmi vagy politikai területen,
akkor az alábbi címre várjuk jelentkezésedet: kalmarszilard(kukac)gmail.com
  •  
  •  
  •  
  •