Home on-line tartalom “Bíróság elé Jelcin bandájával és örököseivel!”

“Bíróság elé Jelcin bandájával és örököseivel!”

512
0
SHARE
Moscow, Russia, 02/10/1993. An opposition demonstrator stands on a hijacked truck above burning barricades on the city's central ring road. Demonstrators built barricades in the city centre after riot police prevented them from marching to the Russian Parliament, which rebel Communist and nationalist deputies, led by Vice-President Alexander Rutskoi, had occupied after President Boris Yeltsin dissolved the parliament.

1993 szeptember-októberének tragikus eseményei a modern orosz történelem legsötétebb lapjain maradnak. Hivatalosan nem emlékeztetnek rájuk soha, de léteznek a publikációk ezrei: főként a Jelcin-Csernomyrgyin-kormány népellenes politikája által provokált népi felkelés részvevőinek és tanúinak sok beszámolója.
Létezik azoknak a szörnyű napoknak a részletes krónikája, kezdve az órától, amikor Jelcin az 1400. számú rendeletével feloszlatta az OSZSZKSZ Legfelső Tanácsát, amely akkor nemcsak a fő törvényhozó szerv volt, hanem az államhatalom legfelső szerve is, a véres mészárlásig, amely napokon át folyt a főváros központjában. A saját parlament szétlövése tankágyukkal – ilyen még nem volt a történelemben.  64 lövést adtak le hatalmas pusztító erejű repesz-romboló gránátokkal. A felső emeletek kigyulladtak. Az épületben mintegy 1500 ember volt, a pincékbe menekült még ezer. Mintegy ezren védelmi harcba mentek a környező barikádokon. Csak Molotov-koktélos üvegekkel felfegyverkezve, nem tudtak kifejteni komoly ellenállást a páncélozott csapatszállítókkal és tankokkal szemben. Sokan elestek a helyszínen, a menekülőket pedig a környező utcákban gyilkolták le. Célzott tüzet kaptak a helyi lakosok is.
A fegyvertelen embereket százával és egyenként is gyilkolták nagykaliberű géppuskákkal és mesterlövész puskákkal csak azért, mert igyekeztek kifejezni a politikai akaratukat. Az öregeket és gyerekeket menetből lőtték, a férfiakat megkínozták, a nőket gyakran megerőszakolták. Az „Aszmaral” stadionban okt. 4.-én kora reggeltől estig folyt a kivégzés. A halottas házak és a kórházak megteltek. A krematóriumok 24 órán át működtek, de nem győzték. Bárkákon is szállították a hullákat, hogy a környező erdőkben temessék el.
A büntető osztagok feladata nem egyszerűen az volt, hogy elnyomják az Alkotmány híveinek és még a szovjethatalom idején választott Legfelső Tanács védőinek a morális ellenállását, hanem az is, hogy a nemrég még erős és gazdag ország ellen irányuló liberális reformok minél több aktív ellenfelét semmisítsék meg fizikailag. Ez igazi, előre megtervezett háború volt, minden spontaneitás nélkül. Mindent előkészítettek, még a parlament szétlövését közvetlenül bemutató CNN-adást is a környező magas objektumokon elhelyezett kamerákkal.
Ki tervezte mindezt? Az elnök, a kormány, a védelmi miniszter? Nem valószínű. Közismert, hogy az elnök a részegségébe süllyedt, Csernomyrgyin komprádor és korrupt kormánya zavarban volt, tudván, hogy az OMON  és a rendőrség nem tudja megfékezni a népharagot. A hadsereg makacsul a semlegességét hangoztatta. A „Fehér Házban” (ahogyan amerikai mintára nevezni kezdték a Szovjetek Házát) Luzskov polgármester parancsára kapcsolták ki a világítást és a vizet.
Okt. 3.-án, az Október téren, a Lenin emlékműnél nagygyűlést tartottak a szovjet Alkotmány mellett. Az OMON kezdte kiszorítani a népet, nagyon céltudatosan a Szadovaja körút felé. Valaki bekiáltotta, hogy a szöges drót mögé szorított küldöttek támogatására kell sietni. A százezres tömeg az üres körúton hömpölygött, ellenállásra nem talált, bár a Szmolenszki tér közelében felsorakoztak a belső karhatalom katonái, majd eltűntek onnan. „Győztünk!” – kiáltotta Urazscev, az egyik vezető politikus. Felhívás hangzott el: Osztankinoba kell vonulni, TV-adást követelni. A téren elhagyott teherautókat találtak, bennük az indító kulcsokkal. Mégsem jutott eszébe senkinek, hogy mindez – átgondolt provokáció. Azt a látszatot akarták kelteni, hogy felkelők támadták meg a TV-központot. Ezért a bejáratnál fény-hang gránátot robbantottak fel, aminek a jelére viharosan lőni kezdték a többezres tömeget.
A védelmi minisztériumban ülésezett a kollégium; a Szovjetek Házának a megrohanásáról. A teljesen ismeretlen Zakharov elsőosztályú kapitány volt az előadó, akit Korzsakov, a testőrség főnöke vitt oda. A terve az volt, hogy a nép ellen a hadsereget vessék be. Ehhez mindent előkészítettek, a tervet ellenvetés nélkül elfogadták. A szárazföldi csapatok parancsnoka, Szemjonov vezérezredes és a vezérkar főnöke, Kolesznyikov telefonon utasította a hadosztályparancsnokokat. Reggelre minden pontosan készen állt.
Andronov I. újságíró szerint a Legfelső Tanáccsal szembenálló valódi erő az amerikai követség volt. A diplomatái az orosz kormánynak és az elnöknek állandóan annak a furcsa voltát emlegették, hogy ez a törvénykező szerv a szovjet időkből maradt ott. Aktív nyomást fejtettek ki. Kivitelezőket találtak: helyben termett ragadozókat, akik mindenre készek a haszonért, számlákért külföldi bankokban, a néptől elvett, stratégiai fontosságú vállalatok részvényeiért.
Az elnök és a kormány, külföldi pártfogóiknak kedvében járva és hatalmukat mentve, siettek megindítani a véres leszámolást a fővárosban. A döntő szerepet ebben a bűncselekményben nem Oroszország lerombolásának a tengerentúli művezetői játszották, hanem az orosz burzsoá ellenforradalom. A nép egyszer még számon kéri ezt ennek a gonosztevő projektnek a vezetőin, kidolgozóin és serény végrehajtóin; a nevüket a történelemben lemoshatatlan szégyen borítja.
De mindeddig senkit sem büntettek meg ezért a bűnért. A Főügyészségnek az októberi eseményeket vizsgáló csoportját azonnal megszüntették, amint a kormány tevékenysége iránt kezdett érdeklődni. Ha nincs vizsgálat, nincs bírósági eljárás sem. A nép tragédiáját javasolt elfeledni. Ezen felül, a mostani hatalom szemében ezek a gyilkosok egyáltalán nem bűnösök, sőt. Luzskovnak, Moszkva volt „gazdájának” az elnök nyújtotta át ünnepélyesen a „Haza előtti érdemek” kitüntetés II. fokozatát, és meleg szavakat mondtak a „véres polgármester” címére. A moszkvaiak megdöbbenésére, a napokban közölték, hogy a város központjában Jelcin-centrum építését tervezik, étteremmel, korcsolyapályával, és persze emlékművel. Úgy látszik, nem elég a nevével bemocskolt könyvtár Jekatyerinburgban. Éppen itt, Moszkvában kell a dicsőségére rosszhírű helyet létesíteni, majdnem a vér felett, amely itt ömlött, a közelben. Az Arbatot teljesen belőtték a mesterlövészek, és jól lehetett hallani a tankok csapásait, amelyek százak halálát hozták. Ezekben a napokban emberek ezrei jönnek el a Krasznaja Presznyára a haragos követeléssel: „Bíróság elé Jelcin bandájával és örököseivel!” A törvényességet újra a nép védi.

https://kprf.ru/pravda/issues/2016/110/article-56290/
Pravda, №110 (30461) 2016. okt. 5.
Jagunkova, Larisa:  (Tömörítve)
Ягункова Лариса: Преступление без наказания?
(Ford. Szende Gy.)