“Bíróság elé Jelcin bandájával és örököseivel!”

1993 szeptember-októberének tragikus eseményei a modern orosz történelem legsötétebb lapjain maradnak. Hivatalosan nem emlékeztetnek rájuk soha, de léteznek a publikációk ezrei: főként a Jelcin-Csernomyrgyin-kormány népellenes politikája által provokált népi felkelés részvevőinek és tanúinak sok beszámolója.
Létezik azoknak a szörnyű napoknak a részletes krónikája, kezdve az órától, amikor Jelcin az 1400. számú rendeletével feloszlatta az OSZSZKSZ Legfelső Tanácsát, amely akkor nemcsak a fő törvényhozó szerv volt, hanem az államhatalom legfelső szerve is, a véres mészárlásig, amely napokon át folyt a főváros központjában. A saját parlament szétlövése tankágyukkal – ilyen még nem volt a történelemben.  64 lövést adtak le hatalmas pusztító erejű repesz-romboló gránátokkal. A felső emeletek kigyulladtak. Az épületben mintegy 1500 ember volt, a pincékbe menekült még ezer. Mintegy ezren védelmi harcba mentek a környező barikádokon. Csak Molotov-koktélos üvegekkel felfegyverkezve, nem tudtak kifejteni komoly ellenállást a páncélozott csapatszállítókkal és tankokkal szemben. Sokan elestek a helyszínen, a menekülőket pedig a környező utcákban gyilkolták le. Célzott tüzet kaptak a helyi lakosok is.
A fegyvertelen embereket százával és egyenként is gyilkolták nagykaliberű géppuskákkal és mesterlövész puskákkal csak azért, mert igyekeztek kifejezni a politikai akaratukat. Az öregeket és gyerekeket menetből lőtték, a férfiakat megkínozták, a nőket gyakran megerőszakolták. Az „Aszmaral” stadionban okt. 4.-én kora reggeltől estig folyt a kivégzés. A halottas házak és a kórházak megteltek. A krematóriumok 24 órán át működtek, de nem győzték. Bárkákon is szállították a hullákat, hogy a környező erdőkben temessék el.
A büntető osztagok feladata nem egyszerűen az volt, hogy elnyomják az Alkotmány híveinek és még a szovjethatalom idején választott Legfelső Tanács védőinek a morális ellenállását, hanem az is, hogy a nemrég még erős és gazdag ország ellen irányuló liberális reformok minél több aktív ellenfelét semmisítsék meg fizikailag. Ez igazi, előre megtervezett háború volt, minden spontaneitás nélkül. Mindent előkészítettek, még a parlament szétlövését közvetlenül bemutató CNN-adást is a környező magas objektumokon elhelyezett kamerákkal.
Ki tervezte mindezt? Az elnök, a kormány, a védelmi miniszter? Nem valószínű. Közismert, hogy az elnök a részegségébe süllyedt, Csernomyrgyin komprádor és korrupt kormánya zavarban volt, tudván, hogy az OMON  és a rendőrség nem tudja megfékezni a népharagot. A hadsereg makacsul a semlegességét hangoztatta. A „Fehér Házban” (ahogyan amerikai mintára nevezni kezdték a Szovjetek Házát) Luzskov polgármester parancsára kapcsolták ki a világítást és a vizet.
Okt. 3.-án, az Október téren, a Lenin emlékműnél nagygyűlést tartottak a szovjet Alkotmány mellett. Az OMON kezdte kiszorítani a népet, nagyon céltudatosan a Szadovaja körút felé. Valaki bekiáltotta, hogy a szöges drót mögé szorított küldöttek támogatására kell sietni. A százezres tömeg az üres körúton hömpölygött, ellenállásra nem talált, bár a Szmolenszki tér közelében felsorakoztak a belső karhatalom katonái, majd eltűntek onnan. „Győztünk!” – kiáltotta Urazscev, az egyik vezető politikus. Felhívás hangzott el: Osztankinoba kell vonulni, TV-adást követelni. A téren elhagyott teherautókat találtak, bennük az indító kulcsokkal. Mégsem jutott eszébe senkinek, hogy mindez – átgondolt provokáció. Azt a látszatot akarták kelteni, hogy felkelők támadták meg a TV-központot. Ezért a bejáratnál fény-hang gránátot robbantottak fel, aminek a jelére viharosan lőni kezdték a többezres tömeget.
A védelmi minisztériumban ülésezett a kollégium; a Szovjetek Házának a megrohanásáról. A teljesen ismeretlen Zakharov elsőosztályú kapitány volt az előadó, akit Korzsakov, a testőrség főnöke vitt oda. A terve az volt, hogy a nép ellen a hadsereget vessék be. Ehhez mindent előkészítettek, a tervet ellenvetés nélkül elfogadták. A szárazföldi csapatok parancsnoka, Szemjonov vezérezredes és a vezérkar főnöke, Kolesznyikov telefonon utasította a hadosztályparancsnokokat. Reggelre minden pontosan készen állt.
Andronov I. újságíró szerint a Legfelső Tanáccsal szembenálló valódi erő az amerikai követség volt. A diplomatái az orosz kormánynak és az elnöknek állandóan annak a furcsa voltát emlegették, hogy ez a törvénykező szerv a szovjet időkből maradt ott. Aktív nyomást fejtettek ki. Kivitelezőket találtak: helyben termett ragadozókat, akik mindenre készek a haszonért, számlákért külföldi bankokban, a néptől elvett, stratégiai fontosságú vállalatok részvényeiért.
Az elnök és a kormány, külföldi pártfogóiknak kedvében járva és hatalmukat mentve, siettek megindítani a véres leszámolást a fővárosban. A döntő szerepet ebben a bűncselekményben nem Oroszország lerombolásának a tengerentúli művezetői játszották, hanem az orosz burzsoá ellenforradalom. A nép egyszer még számon kéri ezt ennek a gonosztevő projektnek a vezetőin, kidolgozóin és serény végrehajtóin; a nevüket a történelemben lemoshatatlan szégyen borítja.
De mindeddig senkit sem büntettek meg ezért a bűnért. A Főügyészségnek az októberi eseményeket vizsgáló csoportját azonnal megszüntették, amint a kormány tevékenysége iránt kezdett érdeklődni. Ha nincs vizsgálat, nincs bírósági eljárás sem. A nép tragédiáját javasolt elfeledni. Ezen felül, a mostani hatalom szemében ezek a gyilkosok egyáltalán nem bűnösök, sőt. Luzskovnak, Moszkva volt „gazdájának” az elnök nyújtotta át ünnepélyesen a „Haza előtti érdemek” kitüntetés II. fokozatát, és meleg szavakat mondtak a „véres polgármester” címére. A moszkvaiak megdöbbenésére, a napokban közölték, hogy a város központjában Jelcin-centrum építését tervezik, étteremmel, korcsolyapályával, és persze emlékművel. Úgy látszik, nem elég a nevével bemocskolt könyvtár Jekatyerinburgban. Éppen itt, Moszkvában kell a dicsőségére rosszhírű helyet létesíteni, majdnem a vér felett, amely itt ömlött, a közelben. Az Arbatot teljesen belőtték a mesterlövészek, és jól lehetett hallani a tankok csapásait, amelyek százak halálát hozták. Ezekben a napokban emberek ezrei jönnek el a Krasznaja Presznyára a haragos követeléssel: „Bíróság elé Jelcin bandájával és örököseivel!” A törvényességet újra a nép védi.

https://kprf.ru/pravda/issues/2016/110/article-56290/
Pravda, №110 (30461) 2016. okt. 5.
Jagunkova, Larisa:  (Tömörítve)
Ягункова Лариса: Преступление без наказания?
(Ford. Szende Gy.)