Boldog nőnapot! De mi is ez az egész?

Március 8 a figyelmes férfiak világnapja, akik virággal és/vagy édességgel lepik meg nőismerőseiket. Ezek a férfiak ezen a napon népszerűbbek, mint a figyelmetlen társaik, akik zavartan nézegetnek, amikor a többiek bezsebelik a női elismeréseket. 

Persze a “Nőnap” eredetileg nem a virágról, a figyelmességi gesztusról szól, hanem valami egészen másról. Ez a nap nem valamiféle elismerése annak, hogy minden más napon a nők aránytalanul többet dolgoznak ugyanazon munkahelyen, a háztartási munkáról, a gyermekek neveléséről nem is beszélve. Mert bizony eredendően a nőnap arról szólt, hogy a nők egy férfiközpontú világban szinte minden területen hátrányban vannak a “teremtés koronáihoz” képest és ezen a napon arra kellene felhívni a figyelmet, hogy ez tarthatatlan, ezen a helyzeten változtatni kell!

Honnan ered ez az egész? Mit is ünneplünk ezen a napon hivatalosan? 1857 március 8-án textiliparban dolgozó munkásnők tüntettek emberibb munkakörülményekért, 8 órás munkanapért és normális fizetésekért New Yorkban. Az esemény már akkor rendkívüli visszhangot kapott világszinten is, mivel még a hagyományos munkásmozgalomban sem szenteltek különösebb figyelmet külön a női munkavállalóknak. Egyszerűen arra gondoltak, hogy a munkások helyzetének javításáért folytatott küzdelem majd automatikusan segíteni fog az ő helyzetükön is. A folyamatos figyelemfelhívás, a nők célirányos küzdelme egyre inkább megmutatta azonban, hogy nem holmi marginális küzdelemről van szó, hanem ennél sokkal többről. 1866-ban az I. Munkásszövetség már konkrétan megfogalmazta, hogy a nőknek pont olyan helye kell legyen a munka világában, mint a férfiaknak. Ez akkor azért volt jelentős állásfoglalás, mert az általános vélekedés szerint akkor a nők helye a háztartásban volt, bizonyos iparterületek kivételével a nők lehetőséget sem kaptak arra, hogy dolgozzanak. Nem voltak női orvosok, tudósok, jogászok és ezt a többség természetesnek vette. A szárnyait bontogató, baloldali nőjogi mozgalom egyik első nagy harcosa a német Clara Zetkin volt.

Az I. Internacionálé 1910-ben hozott határozatot arról, hogy a nők, férfiakkal azonos választójogáért harcolni kell. Ez olyan országokban például, mint Magyarország még a baloldalt is megosztotta, mert a sokan attól tartottak, hogy a még férfiak számára sem kiharcolt általános és titkos választójog nőkre való kiterjesztése káros mellékhatással is járhat. Azt gondolták, hogy a nők, akiket többségükben vallásosnak és konzervatívnak gondoltak, majd stabil támaszai lesznek a jobboldali keresztény politikai erőknek. Szerencsére a szemlélet nem vált uralkodóvá, köszönhetően idehaza is harcos nőjogi baloldali mozgalmároknak, amilyen például Gárdos Mariska volt. 

A konkrét dátum kiválasztása sokat váratott magára, de 1917 máricus 8-án Szentpéterváron nők tüntettek a békéért és a normális életkörülményekért. Az eseménynek jelentős súlyt adott a tény, hogy pár nappal később lemondott II. Miklós cár. Ezt követően lett jellemző a március 8-án való ünneplés.

Az első nőnapi megmozdulást Magyarországon 1913-ban szervezte a az Országos Nőszervező Bizottság, röplapokat osztottak követeléseikkel, de “hivatalos” megünneplésére csak 1948 után került sor. Az államszocialista rendszer egyik legfontosabb “ünnepe” lett, ami hivatalosan a női egyenjogúságról szólt, gyakorlatilag már akkor megkezdődött “pacifikálása”. A nők virágot, frázisokkal terhelt ünnepi beszédeket, jobb esetben rendkívüli jutalmat kaptak. A rendszerváltást követően az “értéksemlegessé” vált nőnapot már a jobboldal is felvállalta, de minden olyan tényezőtől mentesen, amiről mindez eredendően szólt. Még a baloldali pártok is megelégedtek azzal, hogy ezen a napon közterületen szegfűt osztottak a munkából haza igyekvő nőknek. 

Az utóbbi években szerencsére világszinten is erősödik a tendencia, hogy az ünnep a virágok mellett szóljon újra az eredeti követelésekről is, legyen szó újra a nők egyenjogúságáról a munka világában csakúgy, mint a családban, mert az eredeti követelések ma is valós és súlyos társadalmi problémaként vannak jelen. Idehaza elég ha csak ránézünk olyan helyekre, mint az Országgyűlés vagy hazánk Kormánya, ahol nyomát se látjuk annak, hogy az ilyen és ehhez hasonló helyeken a nők társadalmi arányuknak megfelelően lennének jelen. 

Kalmár Szilárd
Munkások Újsága  

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •