Home Egyéb Botka és a vörös cukormázzal leöntött nagy semmi

Botka és a vörös cukormázzal leöntött nagy semmi

743
0
SHARE

Az MSZP miniszterelnök-jelöltjének kampányindító beszéde sok olyan balost is lelkesített, akik az elmúlt években eltávolodtak a szocialistáktól vagy közel sem voltak hozzájuk. Sok irreálisan optimista reakcióval találkoztunk, voltak akik azonnal hangot adtak azon véleményüknek, hogy eljött a baloldal új megváltója, aki előtt le kell boruljunk.

Az Új Szocializmus Mozgalomban szerencsére már túl vagyunk egy programalkotási folyamaton, így tudjuk, hogy milyen baloldali minimumokat várunk el attól, aki a szavazatunkra számít a következő választáson. Fel tudjuk mérni, hogy Botka beszéde egy keményen balos programot jelent vagy egyszerűen becsomagoltak nekünk néhány kampánymondatot, ami mögött nincs is valós tartalom. Az egyértelmű, hogy Botka mögé beállt néhány olyan szakember, akik rendelkeznek vízióval gazdasági és politikai téren is. A feltétel nélküli alapjövedelem, a szegénység elleni küzdelem vagy a skandináv adórendszer felemlegetése ezidáig csak kis pártok részéről merült fel. A Párbeszéd párt nem véletlenül emlegette közleményében, hogy Botka tőlük nyúlta le ezeket a témaköröket. Nem mennék bele abba, hogy ez igaz vagy sem. Az Új Szocializmus Mozgalom programja például szabadon használható, senkit sem támadunk amiatt, hogy esetleg gondolatot merít az anyagunkból. Botka beszéde kapcsán a probléma nem ez, hanem az, hogy ebben a beszédben nagyítóval kell keresni a konkrétumokat. Ez egy közepes populista előadás volt, amely az érzelmekre próbált hatni, szó sem volt arról, hogy egy programot vázoltak volna nekünk. Sajnos semmi nem derült ki abból, hogy milyen módon számoltatná el a szocialista politikus a kormányhoz közel álló gazdasági csoportokat. A nyilvános vagyonnyilatkozat és adóbevallás nem hiszem, hogy ebben a közegben túl nagy riadalmat okozna. Arról sem tudtunk meg sokat, hogy mit ért Botka családi alapjövedelem alatt és ez miként enyhítené szerinte ez az egész országrészekre jellemző nyomort. És ezzel nagyjából a végére is értünk az ígéreteknek, maradt pár közhely arról, hogy Gyurcsánynak mennie kell. Azt már a felvezető Molnár Gyula mondta, hogy újra nyitva a vasárnapi ebédlőasztal azok előtt, akiket rafkósan kijátszottak az összefogásból az elmúlt hónapokban, illetve az is rögzítésre került, hogy a „cukormázas” Jobbikkal nincs együttműködés.

Mindez a minimum minimuma, amit el kell mondani. Ami érdekesebb lenne, az az, hogy hol vannak a valóban baloldali, demokratikus és szociális követelések?
Mi lesz Orbán alaptörvényével? Lesz helyette egy új szociális, népszavazással alátámasztott alkotmány? El meri valaki kobozni Mészáros Lőrinc százmilliárdjait? Létrehoznak civilek bevonásával korrupcióellenes hatóságot? Az Európai Uniót merik majd kritizálni amiatt, hogy csökkenés helyett nőtt az egyenlőtlenség a régi nyugati és az új keleti tagállamok között? Fel mernek vállalni egy megismételt népszavazást a NATO tagságról? Egyáltalán van valódi szociális programjuk? Fel kívánják számolni a büntető jellegű és értelmetlen közmunka-rendszert? Támogatják a szociális minimumjövedelmet vagy a 100 ezer forintos minimálnyugdíjat? Elfogadják, hogy a munkabérre rárakott állami terhek csökkentésével növelni kell a minimálbért legalább havi 140 ezer forintra? Vissza kívánják adni a szakszervezeteket korábban megillető jogokat? El tudják képzelni, hogy azokat esetleg még bővítik is? Milyen elképzelésük van a progresszív jövedelemadóról? Elfogadják Orbán igazságtalan és megalázó eljárását a devizahitelesekkel szemben? Egyáltalán mit üzennek a nyomorgó, fagyoskodó 4 millió embernek? Mit üzennek a negyedszázaddal ezelőtt reménytelenségbe taszított hazai cigányságnak? Közösségi tulajdonba merik adni a lenyúlt állami földeket? Hozzá mernek nyúlni a falvainkat megnyomorító óriásbirtokokhoz? És persze jó lenne tudni, hogy mit akarnak kezdeni Paks II-vel és nyilvánosságra merik-e hozni az ügynökaktákat, lebontják-e a vasfüggönyt?
Az Új Szocializmus Mozgalom programjában mi ezekre a kérdésekre mind választ adtunk. Egyeztetnék is erről Botka Lászlóval, de az ember pofonért nem szívesen jár házhoz. Ültem már megbeszélésen, ahonnan Gyurcsány és Bokros a szocik támogatásával zavarhatott el minket, radikális baloldaliakat. Ha úgy döntenék a fentiek ellenére, hogy elmegyek azon vasárnapi asztalhoz, ahová Botka és Molnár Gyula a szövetségeseit várja, ami elvben nyitva áll újra előttünk is, nem lennék könnyű helyzetben. Nem tudom, hogy hol van az az asztal. A Köztársaság téri székház romokban és üresen áll már a Jókai utca is. Úgy tudom, hogy van valami hátsó udvar a belvárosban, ami most az MSZP székháza, de gőzöm sincs, hogy ez hol található. Esetleg menjek el Szegedre, ahol Botka olyan szívélyesen köszöntötte Orbán Viktort? Egyáltalán miért nem lehet ezekről nyíltan beszélni? Miért kell nyitottnak mondott zárt ajtók mögötti ebédlőasztaloknál egyeztetni? Üljünk le, vitatkozzunk, győzzön meg Botka László, hogy méltó a bizalomra. Ellenkező esetben ez az egész nem lesz más, mint egy vörös cukormázzal leöntött nagy semmi…

Kalmár Szilárd Új Szocializmus Mozgalom