Családi pótlék ki vagy a mennyekben…..

Az elöregedő európai társadalmak sok mindent megtesznek az alapsejteknek tekinthető családok érdekében, ám úgy tűnik, nem eleget. Történik ez azon a kontinensen, amely – egyébként – a világ összes szociális juttatásának 25 %-át biztosítja.

A szociális juttatásokat azonban egyre inkább illik társadalmi befektetéseknek elkönyvelni, s ennek értelmében mind kevesebb közük van specifikus célokhoz, mint például a népszaporulathoz, hanem egyértelműen az igazságosabb elosztásból kiinduló, ún. ‘jóllét’ megvalósítása került a modern társadalmak homlokterébe.

A családi pótlék egyféle hungarikum, amennyiben Magyarország volt az első, amely az addigi tétova családtámogatási kezdeményezésekhez képest legelőször ismerte el a társadalom felelősségét és kötelességét a jövő generációi iránt, s államilag garantált egy rendszeres havi jövedelempótlást – a gyermekneveléshez. Éspedig törvényben, 1912-től fogva.

A példa elég ragadós lett, s a különböző (jellemzően európai) országok szép sorjában vezettek be hasonló intézkedéseket. Ha csak a családi pótlékot nézzük, akkor az idők során igen sokan lekörözték hazánkat, bár sehol nem merül ki ennyiben a családok iránti anyagi figyelem közösségi része, hiszen mint égen a csillag, annyiféle kapcsolódó segítséget láthatunk.

A járványválság folytán pénzügyileg gyorsan kiszáradó családok ügye különös erővel hozza felszínre az állam szerepét. Akik – divatosan – ún. ‘európai családi pótlékban’ gondolkodnak, azok bizony törhetik a fejüket, vajon miként lehetne valamiféle közös európai megoldást találni a mai tarkaságban.

Az – egyelőre ‘de facto’ 28 tagú – EU valamennyi országában létezik ún. családi pótlék. Ha csupán a szélső értékeket nézzük, akkor a legfukarabb Lettország, a maga gyermekenkénti 12 eurójával, a legbőkezűbb pedig Luxembourg 265 euróval. A legendásan gyermekbarát Franciaország viszont egy fillért sem ad az első gyermek után, azonban a másodiktól már beindul a pénzeső, amelynek családi pótlék része fejenként 85 euróval kezdődik.

Ha megnézzük, hogy az egyes EU-tagországok mi mindent tesznek a családi pótlék terén, akkor szembeötlő, hogy az egynél több gyereket fokozatosan jobban és jobban, sőt még jobban honorálják. Az apa és az anya “kötelékben” való családi létet feltételezve, a növekedés nélkülinek számítható, kétgyermekes reprodukciós szint felett igen erős sokszorozódás állapítható meg. Több országban a legkisebb és a legnagyobb fejenkénti családi pótlék között akár háromszoros, négyszeres különbség is kimutatható, míg Magyarországon ez legfeljebb csak kétszeres.

Az emeltebb szintű családi pótlékok ismérvei általában az egyedülállóság, az alacsony jövedelem, a gyermek esetleges hátrányai (az árvaságot is ideértve), de mindenekfelett a gyermekek száma.

Az EU-ban 50 euro alatti (induló) családi pótlékot 12 ország biztosít (Magyarország 35 euróval ebben a csoportban van), 4 ország 50-100 közöttit, viszont a maradék 12 ország bizony 100 euró felettit, sőt, Németország (204 euró) és Luxembourg (265) még ennek a duplájánál is többet.

Ha lakosságszámmal súlyozva keressük az EU-ban dívó családi pótlék gyermekenkénti mediánját, akkor annak ‘legalacsonyabb’ szintjét legalább 100 euróban, ám ’átlagosan’ inkább 130 euróban találjuk meg. (A medián-számítást bonyolítja, hogy az egyes országokban eltérő koroktól eltérő korokig jár a családi pótlék, nagy a gyermekszám függvényében mutatkozó exponencialitás, sok helyütt jövedelemhez arányosítják, illetve léteznek az egy családra jutó össz-támogatási plafonok stb.)

A hazai pártok ugyancsak roppant eltérően gondolkodnak a családi pótlékról. Az alapösszeget jelentő mai 12.200 forint sajnos 13 éve változatlan (a számítások alapját adó legkisebb öregségi nyugdíjjal, havi 28.500 forinttal együtt). Ebből az a következtetés vonható le, hogy a jelenlegi kormánypártok ezt az állampolgári alapon kapott juttatást az enyészetbe kívánják, hiszen ez ellentétben áll az – egyébként igen torz – ún. ‘munkaalapú’ filozófiájukkal. Szerencsére a gyermekek nem dolgozhatnak, így tehát marad valamekkora esély arra, hogy a kormány nem fogja eltörölni ezt a jövedelempótlási formát, különös tekintettel arra, hogy a vállalati szférát százmilliárd forintok szintjén pumpolják úgymond ‘munka nélkül’, nem is beszélve a mezőgazdaságban megszokott területalapú, azaz ugyancsak ‘munka nélkül’ kapható támogatásokról.

Az ellenzék pártjai általában az emelést szorgalmazzák, jóllehet egységes javaslatnak, vagy akár csak rendszerszintű megközelítésnek kevés nyomát látjuk. A kormány nyilván örül ennek, hiszen – részéről – leginkább az ellenzék szociális kormányzásképtelenségeként hivatkozható.

Érdekes módon, konkrét kezdeményezések az Országgyűlésen kívülről jönnek, minthogy a liberális-konzervatív Momentum Mozgalom megduplázná, a hangsúlyosan baloldali Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom pedig megtriplázná a mai családi pótlékot. Sőt, ez utóbbi, azaz az IgenSzolidaritás, annak alapítói közé tartozó Székely Sándor független országgyűlési képviselő révén, a minap pártközi egyeztetést is kezdeményezett a 4+1 pontos válságmegoldó javaslat-kötegéről. Ennek egyik sarkalatos pontja a 37.500 forintos családi pótlék, amely nem utolsó sorban nagyjából azonos a már említett európai 100 eurós ‘induló szintű’ mediánnal (ám kevesebb, mint a Surányi György által javasolt megnégyszerezésnél, ami pedig a már szintén említett 130 eurós “átlagos szintű’ európai mediánt fedi).

A családi pótlék ügye azonban túlmutat a klasszikus, családtámogató funkcióin, hiszen ez egy alanyi jogon járó jövedelempótló forma, ami tulajdonképpen a sokat vitatott ‘feltétel nélküli alapjövedelem’ megteremtésének egyik első lépése lehetne, amennyiben rendszerszintű elemként kezelnénk.

Fentiek előrevetítése után nézzük, miként is alakul a ‘legalacsonyabb’ családi pótlék, európai regionális bontásban (tehát az első gyermek után, euróban):

Déli országok

Spanyolország (25)
Portugália (35)
Ciprus (40)
Málta (40)
Olaszország (100)
Görögország (120)

Balkán

Románia (17)
Bulgária (20)
Horvátország (27)
Szlovénia (76)

Visegrádiak

Csehország (20)
Szlovákia (25)
Magyarország (35)
Lengyelország (110)

Baltiak

Lettország (12)
Litvánia (43) – a járvány idejére 171-re emelve!
Észtország (60)

Északiak

Finnország (100)
Svédország (117)
Dánia (200)

Közép-Európa

Franciaország (84) – a második gyermektől kezdve, de fejenként
Ausztria (114)
Németország (204)

Benelux

Hollandia (75)
Belgium (163)
Luxembourg (265)

Atlantiak

Egyesült Királyság (80)
Írország (140)

Fenti számok azonban csak nagyságrendi, részbeni és tájékoztató értékkel bírnak, hiszen a családi pótlék a legtöbbször csupán egy, a gyakran összevontan kezelt családtámogatási formák között. Léteznek további előnyök, a külön anyasági, szoptatási juttatások, a pénzben adottaktól a fizetett szabadságokig terjedően (Magyarországon kiemelten a GYED-GYES, babakötvény, önkormányzati kiegészítések), továbbá az adókedvezményektől a természetben biztosított ellátórendszerekig (jellemzően az oktatási rendszerben elérhető szolgáltatások), a pénzben vagy természetben juttatott lakhatási támogatásokkal megfejelve. A precíz összehasonlítás tehát a lehetetlenség határait súrolja.

A magyar állapotok megértésében azonban figyelembe kell venni azt a lényegi különbséget, hogy – tőlünk eltérően – gyakorlatilag minden más országban fokozott erővel támogatják a nehezebb körülmények között élőket, az egyedülállókat, a sérült gyermekek különleges ápolását végzőket, tehát a ténylegesen rászorulókat, éspedig a rászorultság arányában.

Magyarországon ez fordítva van, azaz minél magasabb valakinek a jövedelme, annál több támogatást szerezhet a gyermekei után, az alanyi jogon járó családi pótlék akár hússzorosát is elérve.

Magyarország ezáltal is a gazdagok paradicsomává és a szegények poklává vált.

– bankski –

  •  
  •  
  •  
  •