Csörgő lánctalpak Oroszország körül (Bekiáltás Blog)

Még nem volt ennyire robbanásveszélyes a helyzet a Donyeck-medencében, mióta tavaly júliusban aláírták a békeegyezmény kiegészítését – tudósítja olvasóit a függetlennek tekintett oroszországi lap, a Kommerszant április 5-i száma. Az európai megfigyelő csoport, az EBESZ jelentése is megerősítette, hogy ukrajnai oldalról megtízszereződött a külföld által nem elismert Luganszki Népköztársaság (LNR) területét ért belövések száma. Nagyon kiéleződött a feszültség a szintén szakadárként kezelt Donyecki Népköztársaság (DNR) határán is. A határtérségben, a korábbiakhoz képest, egyharmadával növelték az ukrajnai haderő létszámát.

Az elmúlt napokban egyeztetett egymással az orosz, a francia, a német államfő. Putyin immár sokadik alkalommal leszögezte: csak a 2015. február 12-i minszki egyezmény alapján tudja elképzelni a kelet-ukrajnai rendezést. Ez mindenekelőtt teljes fegyvernyugvást, a nehézfegyverek hátravonását, a Donyec-medencében szabályos választások megtartását írja elő ahhoz, hogy a szakadár területeket visszatereljék Kijev fennhatósága alá. Ehhez képest csak a múlt pénteken az ukrán fegyveres erők huszonnégyszer tüzeltek Donyeck irányába 120 és 82 milliméteres fegyverzettel felszerelt páncélozott gyalogsági járműből (BMP), illetve különféle gránátvetőkkel és kézifegyverekkel. A szakadár népi milíciák azt is közölték, hogy

a határtérségben megnőtt a T-64-es tankok, illetve a BMP-k száma, melyeket lakóházak és közösségi épületek közelében (!) helyeztek el az ukrajnai területen.

Vasárnap éjszaka telefonon beszélt egymással a német és a francia külügyminiszter is. 2014. február 21-én – Lengyelország mellett – ennek a két országnak a képviselői garantálták az akkori ukrán elnök Viktor Janukovics és a parlamenti ellenzék által aláírt egyezmény betartatását a politikai rendezésről. Ez a 2004-es alkotmányhoz való visszatérést jelentette volna, ám néhány óra múltán szélsőjobboldali erők foglalták el a parlamentet, a kormányzati épületeket, s átvették az irányítást. Országszerte aktivizálódtak a szélsőjobboldali osztagok. Rendőrségeket, fegyverraktárakat szálltak meg és raboltak ki, lengyelek és zsidók lincselésébe kezdtek, illetve fegyveres támadást indítottak a Donyec-medence oroszbarát lakossága ellen.

Az események alakításában Washington nem titkolt szerepet játszott. A térségért akkor felelős amerikai Victoria Nuland nyilvános – ma már a YouTube-on elérhetetlenné tett – kijelentése szerint 5 milliárd dollárt használtak fel Ukrajna úgymond demokratikus átalakítása érdekében. A szélsőjobboldali, neofasiszta paramilitáris csoportok kiképzéséhez is az amerikai kormányzat nyújtott pénzügyi támogatást. A puccs utáni második kormányban három külföldi állampolgárt kellett előbb honosítani, hogy egyáltalán „megválaszthatók” legyenek! A pénzügyi tárcát az amerikai kapta, a gazdaságfejlesztésit egy Soros-ösztöndíjas litván, az egészségügy-fejlesztésit egy grúz. Mindegyik bekötve több nagy nyugati, főleg amerikai befektetési konzorciumhoz. Az államcsíny után két hónappal Donyec-medencei és galíciai földgázmezők kitermelésére adtak koncessziót amerikai cégeknek, köztük olyannak, amelyben az akkor alelnök, a Kijevbe gyakran látogatott Biden családtagjai voltak érdekeltek.

Az elszakadt országrészek egyesítésére ma már egyre kisebb az esély, hiszen az ukrán kormányok a 6-8 milliós orosz lakosságot, az oroszul beszélő ukránokat is büntetés terhe mellett szorítják rá az ukrán nyelv használatára.

A klasszikus orosz nyelvű könyvek és filmek, de még az orosz meséskönyvek forgalmazását is betiltották. Elérhetetlenné tették az oroszországi, újabban az ukrajnai orosz nyelvű, ukrajnai tulajdonban lévő tévéadásokat. Előkészítették azt a törvényt is, amelynek értelmében a Donbassz visszatérése esetén, a családtagokat egymástól elszakítva, női, férfi, illetve gyerektáborokba zárnák, amíg igazolják, hogy nem működtek együtt a szakadár köztársaság vezetőivel. Ez azonban csupán a felszín, hiszen a lényeg – az amerikai földtulajdon-szerzés, illetve az utolsó versenyképes termékeket, azaz helikoptermotorokat gyártó üzem amerikai fennhatóság alá vonása mellett – Oroszország irritálása.

Washington az utóbbi öt évben 2 milliárd dollár értékű fegyverzettel, hadfelszereléssel „támogatta” Ukrajnát – amint azt a múlt héten az USA védelmi minisztere kijelentette, hozzátéve: „Oroszország agressziója esetén Washington nem hagyja magára Kijevet”. Okként nevezte meg a tervezett, egyébként szokásos orosz–belorusz hadgyakorlatot. Ilyen előzmények után, április 2-án került sor Joe Biden telefonbeszélgetésére Volodimir Zelenszkij ukrajnai államfővel. Az ötven perces eszmecseréről hivatalosan nem sokat közöltek. Az amerikai fél reformokat szorgalmazott, ami – magyarországi tapasztalataink szerint – a nyugati tőke akadálytalan behatolásának eufemisztikus megfogalmazása a neoliberális újbeszédben.

Zelenszkij szóvá tette, hogy országa nem kap külső segítséget a vírusjárvány leküzdéséhez. (Elhallgatva persze, hogy kizárták az orosz Szputnyik V-t, s hogy az ukrajnai gazdagok a magánrendelőkben borsos áron hozzájuthatnak a nyugati vakcinákhoz.) A Fehér Ház közleménye szerint: „Biden elnök biztosította az USA változatlan támogatását Ukrajna szuverenitása és területi egységének ügyében, minthogy a szemünk láttára folyik Oroszország agressziója a Donyec-medencében és a Krímben.” Ez amolyan nesze semmi, fogd meg jól, bár a kijevi parlamentben az ukrán hadsereg parancsnoka, a NATO megalakulásának 72. évfordulójához időzítve kijelentette, hogy

„Ukrajna készen áll az Oroszországgal megvívandó háborúra.”

Ám megnyilatkozását még az ukrán elnök pártjának egyes képviselői is rémülettel hallgatták. Egyikük – újságírók által lefényképezett – sms-üzenetében az állt, hogy a tábornokot „ki kell dobni az országból”. Tegyük hozzá: a tekintélyes oroszországi katonai szakértő, Igor Korotcsenko, a „Nemzetvédelem” nevű újság főszerkesztője „külpolitikai blöff”-nek minősítette az ukrán parancsnok kijelentését egy április 4-ei tévéműsorban, s azt mondta: „Ukrajnának a NATO-ba való húsz éven belüli beléptése (ami magával vonhatná az észak-atlanti katonai szövetség és Moszkva közvetlen összecsapását – KDL) „teljesen irreális”.

A kardcsörgetés azonban ettől még zajlik. Folynak a „Defender Europe 2021” nevű május–júniusra tervezett NATO-hadgyakorlat előkészületei, amely a legnagyobb szabású lesz a hidegháború vége óta, s a célja egy Oroszország elleni, Európát megvédő háború megvívására való felkészülés a Baltitól a Fekete-tengerig. Miként Putyin elnök szóvivője, Dmitrij Peszkov, kijelentette: Oroszország attól teszi függővé lépéseit, hogy megjelennek-e Ukrajna területén amerikai reguláris egységek. Hogy Oroszország GDP-je alig éri el a világtermelés 2 százalékát szemben az USA 23 százalékával, s hogy a NATO-országok együttes katonai költségvetése több mint huszonháromszorosa az oroszországinak – vagyis esztelenség lenne Moszkva részéről támadó háborút indítani –, az láthatóan senkit nem érdekel.

A cikk teljes terjedelmében a BEKIÁLTÁS BLOG-on olvasható: KLIKK

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •