Demokratikus választásokon győzött Nepálban a kommunista párt

Még az egykori Szovjetunióban sem láttam annyi sarló-kalapácsos zászlót, mint most Nepálban. Amúgy is szeretik errefelé kis zászlócskákkal feldíszíteni a házakat, kegyhelyeket és az utcát, de az önkormányzati választások alkalmából minden létező helyen megjelent a hagyományos munkásmozgalmi jel. Magyar szemmel még sajátosabb volt látni, hogy mint minden választási plakáton, így a kommunistákén is ott volt a szvasztika, azaz a horogkereszt, a hindu vallás ősi jele. És hogy még jobban fogjuk a fejünket, a horogkereszt egyes helyeken a nálunk inkább Dávid-csillagnak nevezett hatágú csillagsokszöggel együtt jelent meg, s ez is hagyományos hindu és buddhista jel.

A sok sarló-kalapácsos zászló és plakát elérte a célját, a választásokat a Nepáli Kommunista Párt nyerte meg. Pontosabban az, amelyik Egyesült Marxista–Leninista Kommunista Pártnak (UML) nevezi magát. A magyar sajtó általában maóistaként említi ezt a pártot, ami azért megtévesztő, mert létezik egy másik, magát hivatalosan is Maóista Centrumnak nevező kommunista párt. Ez utóbbi a harmadik lett a helyi választásokon, bár korábban az ország legerősebb pártja volt. A második helyen az a Kongresszus Párt végzett, amely a hasonló nevű indiai párthoz hasonlóan progresszív, reformer mozgalomnak számít, és tagja a Szocialista Internacionálénak. Bár e három párt együtt gyakorlatilag az összes polgármesteri és egyéb posztot megszerezte, csaknem nyolcvan kisebb párt és lista is indult a választásokon.

Mivel a lakosság jelentős része analfabéta, a lepedőnyi szavazólapokon a jelöltekre a megfelelő ábrák segítségével lehetett szavazni. Ezek az ábrák leginkább a magyar óvodák szekrénykéin látható kis figurákra emlékeztettek. Míg a nagyobb pártok sarló-­kalapáccsal, lombos fával vagy tigrissel jelölték magukat, addig a kisebbek olyan jeleket is használtak, mint a teniszütő, teáscsésze, szemeteslapát, tornacipő, alsónadrág vagy iskolatáska. A választások idejére amúgy nemcsak alkoholtilalmat rendeltek el, hanem a közlekedés is leállt, sem az autók, sem a motorok és a robogók nem közlekedhettek a voksolás napján. Katmandu turistanegyedében a választások előestéjén egyes boltokban az alkoholtilalmat beharangozó felhívás alatt

angolul ott volt egy talányos üzenet is arról, hogy „konzultáljunk” az üzletvezetővel. Magyar ésszel könnyű volt kitalálni a „konzultáció” szó valódi jelentését:

A kommunista Pushpa Kamal Dahal helyébe éppen most júniusban lépett a Kongresszus Párt vezetője, Sher Bahadur Deuba. Nekünk ezek a nevek nem sokat mondanak. De a békésen leköszönt Pushpa Kamal Dahal, gerillanevén Pracsanda annak a kommunista felkelésnek volt a vezetője, amely egy évtized alatt csaknem húszezer halottat követelt. Bár pártja maóista kommunistának nevezte magát, eszközeiben sokat átvett a perui Fényes Ösvény módszereiből is.

Az 1996-ban kitört polgárháború visszavetette a turizmust, a fiatalok jelentős része külföldre ment dolgozni, és mindkét oldalon súlyos kegyetlenségeket követtek el. Az Egyesült Államok és az EU kezdetben a „terrorellenes harc” jegyében a monarchista kormányerőket támogatta. De amikor Gyanendra, az utolsó nepáli király egyszemélyes diktatúrát vezetett be, leállt a nyugati segítség, és hamarosan tűzszünet jött létre. 2005 körül már az ország nyolcvan százalékát a felkelők ellenőrizték, és a kormányerők jószerével csak a fővárost tudták megtartani.

nepal-protest-2009-11-12-3-40-19Ami ezt követte, azt bátran nevezhetjük nepáli csodának, és a világ úgynevezett „fejlettebb” részén is lehetne tanulni belőle.

2006-ban a maóisták fegyverszünetet hirdettek, összefogtak a demokratikus erőkkel, és kikényszerítették előbb a szabad választásokat, majd a köztársaság kikiáltását. A megbékélés talán legkényesebb része az addigi kormányhadsereg és a kommunista gerillák egy testületbe való integrálása volt. Tízezer egykori gerilla lépett be azok közé a katonák közé, akik ellen egy évtizeden át véres és kegyetlen harcot folytatott. Bár a nepáli békefolyamat valamelyest hasonlít az északír megbékéléshez, azt nehéz lenne elképzelni, hogy az IRA harcosai és a protestáns militánsok egy fegyveres testületben szolgáljanak együtt.

Az örökletes hindu királyságot felváltó Nepáli Szövetségi Demokratikus Köztársaság alkotmányát 2015-ben fogadták el. Az alkotmány alapvető értékként jelöli meg a különböző nyelvek, etnikumok, vallások és régiók békés egységét.

Etnikumától és vallásától függetlenül minden állampolgár együtt alkotja a nepáli nemzetet. Nepál egyike a kevés ázsiai országnak, amelyben nincs halálbüntetés. A hadseregben nők is szolgálhatnak, és nő a köztársaság jelenlegi kommunista elnöke. A hindu és a buddhista vallás hívei békésen együtt élnek egymással, sok helyen ugyanazt a szentélyt, templomot használják. Maga Buddha is Nepálban született, nyilván ez is közrejátszik a két nagy vallás közti összhangban. A vallási türelem ellenére a militáns iszlamisták Nepálban is megjelentek, velük a kormány Indiával együttműködve veszi fel a harcot. A másik nagy szomszédra, Kínára való tekintettel korlátozni igyekeznek a tibeti menekültek politikai aktivitását is, noha a nepáli buddhizmus közel áll a tibetihez.

Az alkotmány annyira „progresszív”, hogy a férfi és a női mellett a harmadik nem létezését is elismeri.

A véres polgárháborún és a 2015 tavaszi, katasztrofális földrengésen túljutva a koalí­­ciós kormány komoly eredményeket ért el a gazdaságban és a szegénység leküzdésében. Javultak a szegények életkörülményei, csökkent a gyermekhalandóság, a falvakba is eljutott az elektromos áram. De az ázsiai „kis tigrisekhez” vagy akár Kína keleti részéhez képest Nepál még mindig nagyon szegény ország. Még a fővárosban, Katmanduban is ritka az aszfaltozott út, többnyire földutak – azaz „földutcák” – vannak a belvárosban is. A turizmus és az Arab-öböl országaiban dolgozó vendégmunkások átutalásai mellett az államkassza sajátos bevétele az indiai és a brit hadseregben szolgáló gurka katonák után járó évi 50 millió dollár. A világ legbátrabb katonáinak nevezett gurkák közé csak emberfeletti fizikai erőpróbával lehet bejutni. De nem elég erősnek lenni, a szóbeli felvételi részben angolul folyik, és a jelöltek 90 százaléka ma már az interneten regisztrálja magát a vizsgára.

Az örökletes hindu királyság bukása és a véres polgárháború után Nepál nemzetközileg is figyelemre méltó példáját adja a megbékélésnek, az egykori halálos ellenségek közötti demokratikus kiegyezés lehetőségének.

 

 

 

 

Forrás:http://168ora.hu/nepal-tarsadalom-valasztas-politika-demokracia-polgarhaboru/