Egészségügy, te drága!

A kormány hatalmas csinnadrattával jelentette be, hogy az orvosi kamara javaslatait elfogadva egy-két év leforgása alatt ‘eddig még soha nem látott’ mértékű béremelést készül végrehajtani az orvosok javára. Nagy kár, hogy ez a lépés történelmi távlatban nézve egyelőre a sajátos szinten tartásnak felel meg, azaz jövőre nagyjából ott fogunk tartani, ahol 2010-ben voltunk, pedig az is a szégyen kategóriájába tartozott.

Nehéz dolog a múltat a jövővel összehasonlítani, már csak azért is, mert a múlt már tény, a jövő viszont bizonytalan, mint a kutya vacsorája. Ugyanis számtalanszor megtapasztalhattuk, hogy az Orbán-kormány időnkénti ágazati béremelései többnyire jóval alul maradtak a bejelentésekhez képest, sőt, valamilyen csoda folytán egyeseknek akár kisebb borítékot is jelentett, mint korábban.

Idézzük fel! A Medgyessy-kormány ténylegesen állta a szavát, s a rendszerváltást követően először, az egészségügyi bérek duplázása – nominálisan – bekövetkezett. Azóta viszont, reálértéken számítva, az egészségügyi bérek fokozatosan süllyedtek, egészen a mai szintre, tehát az apróbb javításokat is masszívan elvitte az infláció.

A kormánynak most az is mondása, hogy a 2010-es egészségügyi büdzsét mára megduplázta, ami akár valós közlés lehet, csak hát ugyanebben az időszakban a magyar GDP is megduplázódott, azaz semmivel nem jutottunk előrébb, minthogy a nemzeti jövedelemnek tartósan csak 5 %-át fordítjuk erre a területre, szemben a fejlett országok 8 % körüli átlagával. Ezen a most beígért számok sem fognak érdemben változtatni, különös tekintettel az idén meglódult inflációra.

Ha a kormány állná is a szavát, sajnos az a legjobb esetben is hiánypótlást, mintsem tényleges bérfejlődést eredményezne.

A múltnak azonban még a jelennel való összehasonlítása is nehéz, mert az elmúlt évtizedben jelentősen átalakult az elérhető szolgáltatások szerkezete, vagyis megugrott a jómódúak által igénybe vett magánorvoslás teljesítménye, miközben pont a tőkejövedelmeikből élők az osztalékaik után nem fizetnek egészségügyi hozzájárulást, azaz sokat sérült a társadalombiztosítás szolidaritási eleme is.

Ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy a kormány bármilyen ígérete a semminél bizonyosan több, az elvárásokhoz képest viszont inkább arcátlan.

Sőt, ha az idei egészségügyi kiadásokhoz netán hozzácsapják az éves egészségügyi költségvetés kb. egytizedét kitevő panamáikat, amik a soha be nem érkező, vagy használhatatlan, de mindenképpen gagyi eszközök roppant pofátlan áron való beszerzésében ölt testet, ráadásul a járványra kenve, akkor végképp kilóg a lóláb.

A közelgő, 2022-re várható országgyűlési választásokhoz közeledve a kormányzati kommunikációban megjelent tehát az ígérgetés, hiszen akármi is lesz a valóság, az ígéretek – ugye – korlátlanul hivatkozhatók.

Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom pártelnökeként úgy látom, hogy a számháborúkhoz képest tartalmi előrelépésekre lenne szükség ahhoz, hogy az emberek, a dolgozók egészségi állapota számottevően javuljon.

Ezért programunk leszögezi, hogy az emberi élethez és a testi-lelki egészséghez való jogot elvehetetlennek és elvitathatatlannak tartjuk, a munkahelyeken is. Az energia- és táplálékszegénység elleni küzdelem ügyét az egészségvédelem sajátos részeként is vállaljuk.

Az egészségügyi politikánk homlokterében a megelőzés, egyben a környezeti károkozás visszaszorítása áll, de a gyógyításon sem fogunk spórolni.

Az egészségügy fundamentumainak tekintjük a korlátlan társadalombiztosítást, a szolgáltatásokhoz való tényleges hozzáférés garantálását. A közösségi és a profitorientált szolgáltatókat “hermetikusan” el fogjuk különíteni, továbbá a paraszolvenciát a büntetőjog tárgyává tesszük.

A hálapénz esetleges kivezetése a kormány ígéreteiben is megjelenik, ám inkább csak a jó kívánság, mintsem várható és tényleges intézkedések formájában. Ez a mozzanat azonban az egész beígért csomag egyik hitelességi próbaköve lesz.

Végezetül, ne feledkezzünk meg arról, hogy az egészségügyben nem csak orvosok, hanem egészségügyi szakdolgozók is vannak, s rajtuk kívül még sokan mások, azaz adminisztrátorok, karbantartók, sőt, konyhások, takarítók és megannyi más terület munkásai.

Az ő esetükre nézvést említem, ami nem olyan régen történt Kanadában. A kormány ott is jelentősen megemelte az orvosok bérét. Az orvosok viszont közölték, hogy csak akkor veszik fel a plussz pénzt, ha ugyanolyan mértékben megemelik minden más kollégájuk fizetését. Elérték. Nos, ezt hívják szolidaritásnak, amire Magyarországon is óriási szükség van.

Huszti Andrea, elnök
ISZOMM

Logó                                          AZ ESEMÉNYRŐL BŐVEBBEN, CSATLAKOZÁSI LEHETŐSÉG!!!

  •  
  •  
  •  
  •