Egészségügy, te drága!

A kormány hatalmas csinnadrattával jelentette be, hogy az orvosi kamara javaslatait elfogadva egy-két év leforgása alatt ‘eddig még soha nem látott’ mértékű béremelést készül végrehajtani az orvosok javára. Nagy kár, hogy ez a lépés történelmi távlatban nézve egyelőre a sajátos szinten tartásnak felel meg, azaz jövőre nagyjából ott fogunk tartani, ahol 2010-ben voltunk, pedig az is a szégyen kategóriájába tartozott.

Nehéz dolog a múltat a jövővel összehasonlítani, már csak azért is, mert a múlt már tény, a jövő viszont bizonytalan, mint a kutya vacsorája. Ugyanis számtalanszor megtapasztalhattuk, hogy az Orbán-kormány időnkénti ágazati béremelései többnyire jóval alul maradtak a bejelentésekhez képest, sőt, valamilyen csoda folytán egyeseknek akár kisebb borítékot is jelentett, mint korábban.

Idézzük fel! A Medgyessy-kormány ténylegesen állta a szavát, s a rendszerváltást követően először, az egészségügyi bérek duplázása – nominálisan – bekövetkezett. Azóta viszont, reálértéken számítva, az egészségügyi bérek fokozatosan süllyedtek, egészen a mai szintre, tehát az apróbb javításokat is masszívan elvitte az infláció.

A kormánynak most az is mondása, hogy a 2010-es egészségügyi büdzsét mára megduplázta, ami akár valós közlés lehet, csak hát ugyanebben az időszakban a magyar GDP is megduplázódott, azaz semmivel nem jutottunk előrébb, minthogy a nemzeti jövedelemnek tartósan csak 5 %-át fordítjuk erre a területre, szemben a fejlett országok 8 % körüli átlagával. Ezen a most beígért számok sem fognak érdemben változtatni, különös tekintettel az idén meglódult inflációra.

Ha a kormány állná is a szavát, sajnos az a legjobb esetben is hiánypótlást, mintsem tényleges bérfejlődést eredményezne.

A múltnak azonban még a jelennel való összehasonlítása is nehéz, mert az elmúlt évtizedben jelentősen átalakult az elérhető szolgáltatások szerkezete, vagyis megugrott a jómódúak által igénybe vett magánorvoslás teljesítménye, miközben pont a tőkejövedelmeikből élők az osztalékaik után nem fizetnek egészségügyi hozzájárulást, azaz sokat sérült a társadalombiztosítás szolidaritási eleme is.

Ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy a kormány bármilyen ígérete a semminél bizonyosan több, az elvárásokhoz képest viszont inkább arcátlan.

Sőt, ha az idei egészségügyi kiadásokhoz netán hozzácsapják az éves egészségügyi költségvetés kb. egytizedét kitevő panamáikat, amik a soha be nem érkező, vagy használhatatlan, de mindenképpen gagyi eszközök roppant pofátlan áron való beszerzésében ölt testet, ráadásul a járványra kenve, akkor végképp kilóg a lóláb.

A közelgő, 2022-re várható országgyűlési választásokhoz közeledve a kormányzati kommunikációban megjelent tehát az ígérgetés, hiszen akármi is lesz a valóság, az ígéretek – ugye – korlátlanul hivatkozhatók.

Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom pártelnökeként úgy látom, hogy a számháborúkhoz képest tartalmi előrelépésekre lenne szükség ahhoz, hogy az emberek, a dolgozók egészségi állapota számottevően javuljon.

Ezért programunk leszögezi, hogy az emberi élethez és a testi-lelki egészséghez való jogot elvehetetlennek és elvitathatatlannak tartjuk, a munkahelyeken is. Az energia- és táplálékszegénység elleni küzdelem ügyét az egészségvédelem sajátos részeként is vállaljuk.

Az egészségügyi politikánk homlokterében a megelőzés, egyben a környezeti károkozás visszaszorítása áll, de a gyógyításon sem fogunk spórolni.

Az egészségügy fundamentumainak tekintjük a korlátlan társadalombiztosítást, a szolgáltatásokhoz való tényleges hozzáférés garantálását. A közösségi és a profitorientált szolgáltatókat “hermetikusan” el fogjuk különíteni, továbbá a paraszolvenciát a büntetőjog tárgyává tesszük.

A hálapénz esetleges kivezetése a kormány ígéreteiben is megjelenik, ám inkább csak a jó kívánság, mintsem várható és tényleges intézkedések formájában. Ez a mozzanat azonban az egész beígért csomag egyik hitelességi próbaköve lesz.

Végezetül, ne feledkezzünk meg arról, hogy az egészségügyben nem csak orvosok, hanem egészségügyi szakdolgozók is vannak, s rajtuk kívül még sokan mások, azaz adminisztrátorok, karbantartók, sőt, konyhások, takarítók és megannyi más terület munkásai.

Az ő esetükre nézvést említem, ami nem olyan régen történt Kanadában. A kormány ott is jelentősen megemelte az orvosok bérét. Az orvosok viszont közölték, hogy csak akkor veszik fel a plussz pénzt, ha ugyanolyan mértékben megemelik minden más kollégájuk fizetését. Elérték. Nos, ezt hívják szolidaritásnak, amire Magyarországon is óriási szükség van.

Huszti Andrea, elnök
ISZOMM

Ha érdekel a radikális hangvételt vállaló újságírás és hírszerkesztés,
szívesen foglalkoznál alapos és igényes tényfeltáró anyagok írásával
esélyegyenlőségi, szociális, érdekvédelmi vagy politikai területen,
akkor az alábbi címre várjuk jelentkezésedet: kalmarszilard(kukac)gmail.com
  •  
  •  
  •  
  •