Éljen a felszabadulás!

A rendszerváltás ideológiai fordulatának egyik legfontosabb eleme volt az, hogy 1945 április 4-i ünnepet “felszabadulás”-ról “megszállás”-i gyásznappá keresztelték át. A liberális és jobboldali rendszerrombolókhoz pár év múlva csatlakozott az önmagát “baloldalnak” nevező parlamenti politikai gittegylet is. Szépen elfelejtették, hogy a fasizmussal együtt a szovjet katonák legyőzték azt az úri világot is, amely fél évezreden át létével akadályozta Magyarország haladását. Így lett mára 1945. április 4-e földosztás, újjáépítés és demokratikus választások ellenére a “kommunista rémséges diktatúra” időszakának kiindulópontja.

Harminc évvel a rendszerváltás után már a legröhejesebb hazugságok dominálnak a “hivatalos” emlékezetpolitikában. Ma már amolyan honvédő háborúnak tüntetik fel azt a katonai vereségsorozatot, amelyben a Horthy és Szálasi hadereje a németekkel együtt részt vett. Hősöknek és mártíroknak ábrázolják egyaránt a Donnál elpusztuló százezreket és a főváros ostroma alatt a városban garázdálkodó nyilas különítményeket is.

74 évvel a felszabadulás után le akarják nyomni a torkunkon, hogy büszkének kell lenni arra, hogy utolsó csatlósai maradtunk egy elmebeteg állatnak, Adolf Hitlernek. Schmidt Mária, Kövér László a közvagyonból százmilliárdokat elherdálva igyekeznek visszaállítani a 44-es állapotokat a köztereken és a fejekben is. Mindeközben önmagát baloldalinak hazudó politikai mikroközösség liberális haverjaikkal együtt füstös hátsószobákban azzal a Jobbikkal alkudozik, amely soha meg nem tagadta horthysta-náci ideológiai gyökereit.

Kevesen maradtunk, akik ezen a napon minden körülmények között ünnepként tekintünk a tényre, hogy 1945-ben ezen a napon Nemesmedvesnél eltakarodott az utolsó náci fegyveres is az országból. Ünnep, mert a német birodalom kirabolta és lerombolta ezt az országot, pusztán azért, hogy néhány hét haladékot nyerjen. A leszerelt és Németországba vitt gyáraink többségét soha nem hozták vissza. Miként búzánkért és kőolajunkért sem fizettek. A németek által okozott történelmi szenvedés nagyságrendileg kizárólag a tatárjárás országpusztításához mérhető. Ettől megszabadulni igenis felszabadulás, mondjon bármit is a mai történelemhamisító kurzus. Szóval nem foglalkozunk a náciromantikázó jobboldallal és nem foglalkozunk a relativizáló, de összességében a dolgokat megszállásnak tekintő liberálisokkal sem. Egyszerűen minden körülmények közt kimondjuk: Éljen a felszabadulás!

Kalmár Szilárd

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük