Éljen a felszabadulás!

Galba-Deák Ádám beszéde a szabadság téri emlékműnél

forrás: NETAz elmúlt évtizedekben mérhetetlen cinizmussal beszélt az antifasizmusról a magyar jobboldal. Számukra Budapest felszabadítása ostrom lett és szerintük a hősi halált halt szovjet fiatalok egy megszálló hadsereg katonái voltak, akiknek ki kell ásni csontjaikat, valami nagy gödörbe szórni és elfeledni őket.

Mire ez a nagy igyekezet? Miért zavarja őket olyan nagyon a felszabadulás ténye? A király nélküli királyság bukása, a nyilasok elzavarása? Mert a jobboldal, Fidesz és a Jobbik egyaránt az ezeréves elnyomás örököse. A feudális Magyarországé. Tagadják a nácizmus vádját, de falják a náci politikai és katonai sikereiről szóló hazug könyveket. Nézzük csak meg az akciós könyveket kínáló árusokat. Ott már évek óta kétharmados többsége van a náci ponyvának.

Az első világháborút követően roppant erők indultak meg a tömegek hazug feudális rendszerek ellen. A feudalizmus, a jobboldal ekkor lépett frigyre a szociális demagógiával és létrejött a történelem legundorítóbb társadalmi tákolmánya a fasizmus és a nácizmus.

1945-ben ezekben a napokban a szovjet, román, bolgár és a Budai Önkéntes Ezred magyar katonái Pesten és Budán is összeroppantották az utolsó ellenállási fészkeket is. Budapest túlélte a második világháború egyik legnagyobb városi csatáját, pedig tudjuk jól, hogy a nácik és magyar csatlósaik halálra ítélték ezt a várost. Alig maradt ép épületünk, hidainkat felrobbantották, pusztán azért, hogy két perc előnyt kapjon a fejvesztve menekülő katonai söpredék.

A nácizmus a halál és a pusztulás ideológiája. Mi, magyarok láthattuk milyen az amikor tombol az uralkodóvá emelkedett söpredék.

A nácizmus, a fasizmus újra settenkedik. Rasszimus, antiszemitizmus, szegényellenesség és az individualizmus térhódítása mind-mind arra vallanak, hogy a történelem megismételni készül önmagát.

Kevesen vagyunk, ezért legalább hangosak legyünk és üvöltsük, hogy “Soha többé fasizmust!”

  •  
  •  
  •  
  •