Elkerülhető-e az alapjövedelem bevezetése?

A cím kissé ellentmondásos ugyan, hiszen ki az, aki ne támogatna egy ilyen Európai Uniós kezdeményezést? Azért határoztam el mégis, hogy néhány gondolatomat megosszam e témában, mert több ismerősömnél az FNA bevezetésének a gondolata is kicsapta a biztosítékot. A kérdés ugyanis úgy szólt eredetileg, hogy reális-e annak bevezetése? Mivel őszinte meglepődéssel vettem tudomásul, hogy egyesek az FNA-t csak egy választható opciónak tekintik – ami természetesen különböző személyes, vagy ideológiai meggyőződésből akár el is utasítható – ezért azt gondolom, néhány nyilvánvaló és alapvető összefüggésre valószínűleg nem világítottam rá korábban, így ezt most pótolnám.

Akinek új a téma, az EKO Mozgalom egyik korábbi bejegyzésében tájékozódhat a részletekről:

http://ekomozgalom.hu/europai-polgari-kezdemenyezes-feltetel-nelkuli-alapjovedelem-2/

A napokban az Index friss cikke is napvilágot látott, címe: “Járjon pénz csak azért, mert élünk?” Sajnos az elemzés kissé gyengére sikeredett, de jó pont, hogy legalább foglalkoztak a kérdéssel, így juttatva el a nagy nyilvánossághoz a témát:

http://index.hu/gazdasag/2013/05/31/alapjovedelem/

Az FNA kapcsán személy szerint a következő kijelentésekkel találkoztam: a jelenlegi viszonyok közt alapvetően lehetetlen küldetés, a hatalom úgysem engedné sehol a világon bevezetni (ez úgy hangzik, mintha a hatalomnak lenne bármi más eszköze manapság a megszorításokon, vagy az adókulcsok fel-le tologatásán kívül az egyensúlytalanságok kezelésére), továbbá az elképzelés marxista utópia, az FNA nem más, mint az ingyenélők további jutalmazása. Említést érdemel még egy folyton visszatérő gondolat is, miszerint az alapjövedelem birtokában sokan különösebb cél nélkül otthon töltenék az idejüket, értelmes munkát nem végezve. Ezen bevezetőben említett kérdések megválaszolására és a tévhitek tényszerű cáfolatára az alábbi kisfilm szolgál.

A fentiekből kiderül, hogy az FNA kapcsán ugyan egy sor felmerülő problémán és megoldási javaslaton kell még magunkat átrágni, de a címből egyértelmű, hogy az én olvasatomban inkább az a kérdés: megengedhetjük-e magunknak egyáltalán, hogy valamilyen formában NEM vezetjük be az FNA-t? Érveim, melyek szerint elkerülhetetlen a feltétel nélküli alapjövedelem biztosítása, pontokba szedve a következők:

1. Technológiai munkanélküliség

A fogalom először egy 2003-as, The Corporation címet viselő amerikai dokumentumfilm kapcsán ütött szöget a fejembe (http://www.imdb.com/title/tt0379225/). Követve a szűkebb, majd tágabb értelemben vett világ eseményeit, egy évtized elteltével fokozatosan be kellett hogy lássam, amit ma munkanélküliségnek hívunk, az egyre inkább a fejlett technológia térnyerésével van szoros üsszefüggésben (illetve a mindenki által okolt recesszióval, de erre visszatérek később, mint tulajdonképpeni okozatra).

Ne szépítsük, valahol érthető, hogy a vállalatok a magasabb profit elérése érdekében fokozatosan válnak meg humán munkaerejüktől, a sokkal olcsóbb és precízebb gépekre, computerekre cserélve őket. A gépek ugyanis nem éhesek, nem betegednek meg, nincsenek jogaik, nem védi őket szakszervezet. Egyelőre 🙂

Ha most arra gondolsz, ez téged nem érint, mert nem a gyártósoron dolgozol, akkor felhívnám a figyelmet, hogy a folyamat az első ipari forradalommal kezdődött ugyan és mostanra majdnem le is zajlott (azért csak majdnem, mert a folyamatirányításban még szükség van emberekre), de a továbbiakban megfigyelhető volt a mezőgazdaságban és igen, az elmúlt évtizedben már a szolgáltatóiparban is. Hogy csak néhány életszerű példát említsek: hányszor beszélgetsz telefonon mostanában valami géppel, mialatt ügyeidet intézed és vajon mennyi értékes időt spórolsz meg online vásárlással, nem beszélve a mobilalkalmazások térnyeréséről? Egyes mértékadó elemzők szerint az évtized végére elterjednek az emberszabású robotok a háztartásokban és a munkahelyeken is, éttermekben, utazási irodák és hivatalok ügyfélszolgálatain. Egy kis ízelítő:

Az egy-két évtizeden belül legjobban fizetett, humán munkaerőt igénylő szakmák ma még nem is léteznek. Ha azt mondom, az oktatási rendszer erős lemaradásban van a modern technológiák mögött, akkor finoman fogalmaztam. Te mivé képezed magad 10 éven belül, mi lesz a foglalkozásod amiért jövedelmet remélsz? Függőleges gazdálkodó, mikrobiológus, nanotechnológus, újtudomány-etikus, klímaváltozás-visszafordító szakember, memóriabővítő sebész, időbróker, alternatívjármű-fejlesztő, netalán feleslegesadat-kezelő?

Ezek a fránya robotok, gépek, szoftverek ráadásul nem csak egyre olcsóbbak és igénytelenebbek, de egyre intelligensebbek is, evolúciójuk üteme az emberéhez képest felfoghatatlan. Egy másik írásomban talán majd kitérek a technológiai szingularitás elméletének bemutatására is, ami tulajdonképpen a fentiekkel van összefüggésben, bekövetkezése pedig 2045 körül várható. Addig is bővebb információ itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Technol%C3%B3giai_szingularit%C3%A1s

Nem annyira szembetűnő, de embereket sokszor nem azért rúgnak ki valahonnan, mert csúnyán néznek a főnökükre, hanem mert a cég “racionalizálja” a folyamatokat. Ki mondana le a technológiai fejlesztések pozítív hozadékáról, csak azért, hogy munkahelyeket teremtsen, mikor a technológia elvileg a kényelmünket hivatott szolgálni? Visszalépjünk 300 évet? Ugyan már.

Egyrészről tehát itt van a kutya elásva, egyre kevésbé van szükség a drága emberi munkaerőre, ezt az elkövetkezendő évek fogják ékesen bizonyítani. Ha viszont csak erre építeném érveimet, nem vizsgálnám nagyobb összefüggésben az alapjövedelem szükségességét.

2. A fogyasztói társadalom

Napjaink legszilárdabb építményének tűnik, megannyian tudatosan, vagy akaratlanul, de jó sokat dolgoztunk rajta. A hátterében az a magvas elképzelés áll, hogy aki elvégezte a számára kijelölt feladatot, az minden bizonnyal másra sem vágyik, mint fizetségét mindenféle földi javakra költeni, a munka közben felgyülemlett feszültséget pedig szórakozással eltölteni. Számtalan iparág épült ezekre az elképzelésekre és az igények kiszolgálására.

Valahol jogos és tetten is érhető a fogyasztói társadalom szükségessége, logikája, hiszen nem mindenki képes előállítani a létfenntartásához szükséges javakat. A hajdani ősközösségek, az egyre komplexebb feladatok közti munkamegosztás megjelenésével egyidejűleg bomlottak fel, így ma rá vagyunk bizony sokan kényszerülve – különösen ha városban élünk és valamilyen szellemi foglalkozást űzünk – hogy a munkáért kapott pénzünket elcseréljük élelmiszerre és fedelet biztosítsunk belőle a fejünk fölé. Egyetlen aprócska probléma van azonban: a rendszer működésének kritikus feltétele a kereslet és a kínálat állandó egyensúlya. Ha ez huzamosabb ideig nincs meg, sajnos kártyavárként omlik össze az építmény.

A növekvő munkanélküliség – legyen az technológiai, vagy bármely egyéb okok miatt fennálló – sajnos kibillenti a rendszert optimális állapotából, a fogyasztás körforgásában zavar keletkezik. Belátható, hogy ha nincs munka és azért kapott pénz az ember zsebében, akkor teljesen feleslegesen termelnek a gépek egyre hatékonyabban és olcsóbban fogyasztási cikkeket, melyeket ugyenezen, de immáron munkanélküli személyeknek kellene megvásárolniuk. Paradox módon, az egyre szűkülő kereslet hatására a vállalatok a még olcsóbb termékek előállításának módját keresik, melyet azonban csak újabb, egyre hatékonyabb és olcsóbb gépekkel érhetnek el, ezért még több ember kap kevesebb fizetést, vagy veszti el állását és kerül ki a fogyasztási láncból. Ördögi kör ez, ismétlődik újra és újra, míg egyszer csak megáll a körforgás és vissza kell fogni a termelést. Íme az első pontban említett gazdasági recesszió, majd depresszió receptje, mely innen nézve viszont már okozat. Még mindig úgy gondolod, hogy a jelenlegi fogyasztói társadalom múködésének fenntartásához nem lesz szükség elkölthető alapjövedelemre? Gondold át még egyszer.

3. A jelenlegi pénz- és bankrendszer

Nehéz megítélni, hogy a jelenlegi hitelpénzrendszert működtető mechanizmusok vajon előidézték, vagy csak passzívan vettek részt a recesszió és a technológiai munkanélküliség kialakulásában egyidejűleg. Ezt majd az utókor dönti el.

Én személy szerint nem vagyok ugyan az összeesküvés-elméletek hívője. Egy pillanatra mégis játszunk el a gondolattal, miszerint profitorientált bankok lévén idejekorán észrevesszük, hogy a fogyasztói társadalom nem fenntartható a továbbiakban az egyre kisebb fizetések, illetve a növekvő munkanélküliség mellett. Ezért szükség esetén, tudatosan olyan – komolyabb jövedelem elbírálás nélküli – hitelekkel kínáljuk meg a tömegeket, mely lehetővé teszi, hogy az ipari, mezőgazdasági termelés zavartalanul folytatódhasson tovább, a kereskedelmi forgalmi adatokon ne legyen észrevehető, szignifikáns változás. Végül is nem mindegy, miből vásárolnak az emberek? Lakás- és autóhitelek, fogyasztási hitelek, személyi kölcsönök, sorolhatnám.

Sőt, továbbmegyek, ha banki szereplőként igazából még jókora hasznot is akarok húzni a tevékenységemből, akkor nemcsak a fogyasztókat, hanem a reálgazdaságban tevékenykedő termelőket is ösztönzöm az egyre nagyobb volumenú termék előállításra, ezzel együtt hitelfelvételre. Vagy ösztönzés sem kell, a másik oldalon úgyis én biztosítom a vásárlóerőt a családok zsebébe tolt pénzekkel. Miért is ne, mi baj lehet? Ez már-már megtévesztésig hasonlít is egy alanyi jogon folyósított alapjövedelemre. Jó volna, de a hitel nem jövedelem, mint ahogy a hitelnyújtók jó szándéka is megkérdőjelezhető.

A gond az, hogy a hitelnek kamata van, mind fogyasztói, mind termelői oldalon.

Vizsgáljuk meg most a termelői oldalt. Ha hitelből ruházok be, akkor tudom, hogy többet kell visszafizetnem, mint amennyit a növekedés érdekében befektettem. Ergo nagyobb profitot kell elérjek, mint a hitelfelvételt megelőzően, hogy ki tudjam fizetni a bankot. Mit teszek hát, amellett természetesen, hogy növelem az áraimat a beépített kamatmarzzsal és ezzel a vevőimet is újabb hitelfelvételre kényszerítem? Ha igazán elhivatott vagyok, akkor színvonalasabb termékek előállítására törekszem, ha azonban így nem megy, mert a konkurencia olcsóbb árakkal versenyez, akkor átteszem a gyártást olyan területre, ahol olcsóbb a munkaerő, vagy… bingo! Kutatás-fejlesztésre költök, technológiai beruházásokat hajtok végre és inkább az embereket küldöm az utcára.

Fogyasztó vagy? Kevesled a fizetésed? Nosza, használd ki a hitelkeretedet, ráér később visszafizetni. Éhes vagy, tehát nem kérdés, hogy ki is használod. Biztos nem véletlenül ajánlgatják, hogy vásárolj hitelre, mindenki ezt csinálja, valaki tehát egész biztosan kiszámolta helyetted, hogy nem lesz baj. Kivéve, ha munkanélkülivé válsz. Az viszont úgysem fordulhat elő, vagy mégis?

Visszatérve a bankokhoz. Ha eléggé mindenhatónak érzem magam, mint pénzintézet és az eddigieknél is gigantikusabb profitra vágyom, akkor egye fene, a fentiek mellett még hazárdírozásra is adom a fejem. Meggyőzöm a kormányzatokat, hogy tegyék számomra kizárólagossá és törvényessé fedezetlen hitelpénz kibocsátását. Abból aztán nyugodtan költhet mindenki kedvére, majd csak visszafizeti valaki a tartozást. Ha nem a fogyasztó, akkor majd a termelő, vagy az állam maga, azt is bevonva és adóssá téve ezzel, akinek esze ágában sem volt korábban hitelt felvenni. Mégis miből lesz visszafizetve hát a tartozás? Az adókból, ami az élőmunka jövedelmét terheli? De hiszen munkanélküliség van. Alapjövedelem nélkül dől az egész pénzrendszer is.

Megjegyzés: a félreértések elkerülése végett tegyük hozzá, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem gondolata nem elsősorban abból a megfontolásból született, hogy a növekvő munkanélküliség közepette majd ebből törlesztjük a bankhiteleket. Mi sem állhat távolabb ettől. A cél a modern emberhez méltó megélhetési feltételek biztosítása. Ebből következik, hogy az FNA bevezetése elképzelhetetlen a hitelpénzrendszer újragondolása, adott esetben megszüntetése nélkül. E nélkül a problémák önmagukban nem oldódnak meg, az FNA nem csodaszer, csak elodázza a bajokat. A veszteségeket valakinek le kell írni, ami szerintem sem lesz egyszerű menet. A megoldás azonban már rövid távon is egy összes-érték fedezetű, az összes társadalmi tőkét újrahasznosító, olcsón, digitálisan futtatható közfinanszírozó rendszer, mely a jelenlegi monetáris keretfeltételek bővítését, vagy teljes leváltását teszi lehetővé a korszerű technikai adottságok használatával (erről bővebben itt: https://www.facebook.com/notes/asi-mindasi/mit-nem-hallott-meg-orb%C3%A1n-viktor-a-felemelked%C3%A9s-hajnala/10150648987290022).

Egy új, a jelenlegi kamatmechanizmusoktól mentes közpénzrendszer az FNA-val karöltve, már komoly és ígéretes előrelépés az erőforrás-alapú társadalom létrehozásának irányába. Ez a történelem során először, figyelembe venné a végtelennek tűnő természeti erőforrások teljes kimerülésének veszélyét is, melynek elhanyagolása nyilvánvalóan ökológiai katasztrófába torkollik. Ennek jeleit sajnos már észlelhetjük.

4. Társadalmi feszültségek

Tegye fel a kezét, aki szeretné egy jó kis 21. századi polgárháborús konfliktus kellős közepén találni magát és kedves családját. Lehet, hogy ezzel messzire megyek és a világért sem riogatnék senkit eme forgatókönyvvel, de a fenti problémák ismeretében megdöbbentő az a struccpolitika, melyet manapság az emberek nagy része a közügyekkel kapcsolatosan tanúsít. Azt meg végképp nem tudom eldönteni, hogy felháborító, vagy inkább röhejes, amikor bővebb ismeretek hiányában, az emberek egyenesen saját maguk ellen hangoztatnak érveket, mikor pl. az FNA gondolatát magukra nézve is élből elvetik. Sajnos az ok prózaibb: “Nem baj, hogy ezáltal nekem is folytatódik a pénhajhászás utáni kálváriám, de nehogy már a szomszéd munka nélkül is kapjon pénzt!”

Egyszerűbbnek tűnik vajon az egyre növekvő jövedelembeli egyenlőtlenségeket az elemi indulatok szintjén kezelni és bűnbakot keresve egymás ellen fordulni, mint inkább megfontolni valamilyen fajta alapjövedelem bevezetését? Még akkor is, ha az a teljes általunk ismert társadalmi-gazdasági ökoszisztéma átalakításával jár. Nincs mese, az FNA valamilyen formájával foglalkozni kell, mert a válság vége az eddig leírt hatások eredőjeként megjelenő erőszak, rombolás és elégtétel keresése a magasabb társadalmi státusszal rendelkezőkön. A történelem hemzseg a hasonló konfliktusoktól.

Félmegoldás is van, csak semmire nem jó. A kibontakozó erőszakhullámtól tartva a gazdagabbak felajánlják jövedelmük, vagy vagyonuk nagyobb arányú megadóztatását, illetve az adósságok leírását. Esetleg valamiféle alapjövedelem bevezetését. Mindenki elégedetten hazaballag az utcáról és kezdődik elölről az egész folyamat. Egy évtized alatt újratermelődik az adósság, mely az érintetlenül hagyott pénzrendszerbe van kódolva, az alapjövedelem pedig folyton elinflálódik, semmit nem fog érni…

5. Természetes harmónia

Ide kívánkozik még, így hát végezetül hadd fejezzem be írásomat azzal, hogy egy magasabb perspektívából világítom meg a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésének szükségességét és helyét jövőnk kialakítása során. Ez pedig nem más, mint jelenleg ismert élővilágunk hármas tagozódása, harmóniája.

Ezen pillérek a következők: környezet, társadalom, gazdasági rendszer. Így, ebben a fontossági sorrendben. Mivel az ember képes bizonyos fokig alakítani a környezetét és biztosan ráhatással bír arra is, milyen társadalmi és gazdasági feltételeket teremt, felelőssége abban áll, hogy felismerje ha tévúton járt és önkényesen felcserélte ezeket a függőségi viszonyokat. Ez ugyanis ellentmond a józan észnek.

Valami miatt jelenleg úgy gondoljuk, hogy a gazdasági érdekek a társadalom és az egyén érdekei elé helyezhetőek, nem is beszélve a környezetről. Ez utóbbit egyenesen ki is hagyjuk a számításból, az okozott kár kellemetlen számadat a könyvelésben, externália csupán. Így nem csoda, ha a feje tetejére állt világunkban egyre kevésbé érezzük jól magunkat.

Márpedig tudatosságra csak az nevel, ha a társadalom életfeltételeit a környezethez igazítjuk, ami igenis képes lehet kiszolgálni tagjainak szükségleteit. A technológia térnyerésével a termelés és ellátás folyamatai automatizálhatóak. Egy, a fenntartható társadalmi és technológiai fejlődést előtérbe helyező keretrendszer például segíthet eldönteni, hogy mely földrajzi régióban, mely projektekhez, milyen anyagi, természeti és humán erőforrások állnak rendelkezésre, a rendszer pedig az optimális értékekkel való tervezésre tehet javaslatokat, elősegítve ezzel többek között a reálgazdaságban jelenleg tapasztalható anomáliák kiküszöbölését. Egy kamatmechanizmusoktól mentes közpénzrendszer, melynek fedezetéül a meglévő erőforrásaink szolgálhatnak, biztosítaná az egészséges vérkeringést a társadalmi szereplők alkotta közösségben, egyben meg is teremtené a természetes gazdasági rendet. Egy ilyen pénzrendszer bevezetése mellett szól még, hogy a kifulladt hitelezés hiányában, már a közeljövőben felgyorsíthatná a projektek közösségi finanszírozását.

Ahhoz azonban, hogy lépéseket tudjunk tenni e terv megvalósítása felé, fel kell szabadítanunk az emberben rejlő kreatív, teremtő energiákat, időt kell számára biztosítani, hogy le tudjon számolni az egyre apadó munkajövedelemtől való függéssel és félelemérzettel. Az alapvető emberi jogként is értelmezhető feltétel nélküli alapjövedelem pedig ezt biztosítja.

Az FNA-hoz kapcsolódó aláírásgyűjtés online formában történik, bevezetésének érdekében pedig az alábbi linkre kattintva adhatod le szavazatodat:

Európai Polgári Kezdeményezés a Feltétel Nélküli Alapjövedelemért – Basic Income, a new human right

http://basicincome2013.eu/ubi/hu/

Az Emberközpontú Országért Mozgalmat és törekvéseinket az alábbi weboldalakon ismerheted meg:

Web: http://ekomozgalom.hu/

Facebook: http://www.facebook.com/ekomozgalom

Mozgalmunk nevében köszönöm kitartó figyelmedet.

Gabriel Newlee