Eltemetett nyugati kudarc Irakban

irak

Az arab világ válsága nem pusztán az érintett térséggel, hanem a Nyugattal kapcsolatosan is rávilágít egy-két lényeges jelenségre. Azt, hogy a média és a politika egy kenyéren élnek, eddig is tudtuk. Azt azonban kevesen gondolták, hogy mindez olyan mértékben történik, hogy még a világ vezető hírcsatornái, a BBC és a CNN is teljes mértékben lefekszenek a háttérben húzódó politikai érdekeknek. Sőt, gyakran még a csúsztatástól és a ferdítéstől sem riadnak vissza.

A Közel-Keleten és Észak-Afrikában futótűzként terjedő tüntetési hullám január eleje óta folyamatosan vezető hír a világpolitikával foglalkozó hírcsatornáknál, s ezt csak a fukusimai tragédia látszott egy rövid időre megváltoztatni. A halálesetekről szóló megdöbbentő számok és a megrázó képsorok elárasztották a médiát. Mindez helyénvaló lenne, ha nem tennének kivételt bizonyos eseményekkel.

Irakban ugyanis szintén hónapok óta tüntetések zajlanak, a nyugati média mégis hallgat róla, mint a sír. Az emberek minden pénteken utcára vonulnak az iraki nagyvárosokban, és követelik mindazt, ami elmaradt a szép ígéretek után. A Nyugat által kivívott dicsőséges iraki demokráciában azonban – a jelek szerint – golyó jár az elégedetlenségért.

Hiába próbálnak bármit is sulykolni a médián és a kormányzati kommunikáción keresztül, az iraki háború– ahogy az afganisztáni is – egyértelműen egy óriási kudarc az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek. Hét és fél év háború után szinte semmit nem sikerült megvalósítani abból, amit célul kitűztek maguk elé.

A nyugati katonák kivonulása után egy olyan ország maradt hátra, melyben mindennaposak az öngyilkos merényletek, víz- és áramellátás csak időszakosan van, az infrastruktúra romokban hever, és óriási a munkanélküliség.

Az irakiaknak elvileg ingyen járó alapvető élelmiszerek nem kerültek kiosztásra, mert a megvásárlás után, melyből egyesek kiválóan meggazdagodtak, már nehezükre esett megszervezni a kiosztási procedúrát. Így az élelmiszerek nagy része a dél-iraki Umm Qaszr kikötőváros raktáraiban rohadt meg. A világ korrupciós listája is azt mutatja, hogy Iraknál csak Afganisztánban mennek rosszabbul a dolgok.

Bár tavaly valóban demokratikus választás zajlott le Irakban, majdnem egy évbe telt, mire sikerült egyáltalán megalakítani a parlamentet, és máig nincs tisztázva számos fontos miniszteri hely.

Az iraki emberek az egyiptomi sikert látva utcára vonultak, és a még mindig csak alakuló kormány lemondását követelték. Azonban az amerikaiak kedvenc bábja, Núri al-Maliki, aki lassan már öt éve kormányozza a szakadék felé az országot, a bizonytalan biztonsági helyzetre hivatkozva megtiltotta az utcára vonulást, majd amikor látta, hogy a nép erre fittyet hány, közéjük lövetett.

Máig hozzávetőlegesen legalább harmincan vesztették életüket a minden pénteken megismétlődő tüntetések során. Az ENSZ és a nemzetközi emberi jogi szervezetek felszólították az iraki államot az erőszak beszüntetésére. Nagyon csendben – még csendesebben mint anno Mubaraknak – az USA is rászólt Malikiékra, és kérte, próbáljanak meg javítani az iraki nép helyzetén.

Mivel már Maliki is érzi, hogy kissé szorul a hurok, kijelentette, egy száz napos program keretében javít az élelem, a víz- és az áramellátáson, valamint az infrastruktúrán. A száz napnak lassan eltelik a fele, azonban nem következtek be számottevő változások.

A Nyugat szeretné megelőzni, hogy a helyzet elfajuljon, hiszen nekik az az érdekük, hogy Maliki a helyén maradjon, és így biztosítva legyen az amerikai katonai jelenlét az országban. Most válik teljesen nyilvánvalóvá, hogy az USA nem a demokráciáért, és nem is az olajért indította 2003-ban az iraki háborút, hanem kizárólag az ország stratégiai szempontból kiváló helyzete miatt. Ugyanis amíg Irakban amerikai katonák állomásoznak, Irán sakkban van tartva.

Nem Szaddám Husszein volt itt a főellenség tehát, hanem végig a Nyugat által rettegett Irán, ami a számítások szerint hamarosan valóban atombombával rendelkezik majd, s így óriási veszélybe kerülhet az USA pártfogoltja (vagy mecénása?), Izrael.

Az iraki eseményekhez kapcsolódó halk és óvatos nyugati diplomáciához igazodik a média is: a CNN nem, a BBC pedig csupán egy alkalommal, érintőlegesen számolt be az iraki tüntetési sorozatról. Érdekesség, hogy ezzel szemben például a szíriai tüntetések az elejétől kezdve kiemelt szerepet kaptak a híradásokban, sőt, szíriai forrásaim szerint többet is mutattak, mint amennyi valójában történt. Mindezt persze azért, mert Szíria a legfőbb csatlósállama Iránnak, s így a Nyugat feketelistása.

Szomorú, de ezek után felmerül a kérdés, vajon nem lett-e volna „egészségesebb”, ha Szaddám Husszein eltávolítása és vele együtt az iraki megújulás belülről kezdődik meg, például most a jázminos forradalmak hatására? Ehhez persze egy olyan világban kellene élnünk, ahol nem néhány állam dönt az egész világ sorsáról…