Ez egyszerre egészségügyi, gazdasági és szociális világválság

Ma még meghatározni is lehetetlen, hogy az amúgy is gyengélkedő és egy újabb válság kapujában toporgó világgazdaságot milyen mértékben fogja megborítani a világjárvány. Valószínűleg nagyon, de az eljövendő helyzet súlyossága függ attól is, hogy adott országok milyen szinten mernek belenyúlni a gazdasági folyamatokba. Mert durván bele kell nyúlni, sőt kellene már most is. A kapitalizmus egy olyan kórság ugyanis, ami egy dologra képtelen, mégpedig arra, hogy válsághelyzetet kezeljen. A piac ha válság van, azonnali hatállyal felszámolja önmagát, azaz összeomlik. Ha ez történik, akkor általában jön az állam és próbálja kezelni a helyzetet, természetesen olyan eszközökkel, amelyek teljesen idegenek a piaci viszonyoktól. Annál jobb a válságkezelés, minél kommunisztikusabbak a lépések.

Mi a helyzet ma Magyarországon? A védelmet szervező, azaz a minket védeni hivatott kormányzat és az alá rendelt testületek kívülről nézve is kaotikusak. Annak ellenére is, hogy a nyilvánosság elé tolt arculata a válságkezelésnek magabiztos. Megdöbbentő például a tény, hogy 1 hónappal azt követően, hogy a koronavírus feltűnt Európába még mindig elérhetetlenek a kézfertőtlenítők és szájmaszkok, azaz emberek nem tudnak hozzájutni a legfontosabb védelmi eszközökhöz. Egy hónap alatt illett volna megszervezni ezeknek állami előállítását, terjesztését. Itthon még csak az sem történt meg, hogy a legfontosabb védekezési eszközöket hatósági áron árulják a patikák. Hatalmas gondnak tűnik az is, hogy nem végeztek az elmúlt időszakban elegendő tesztet, sőt azt se igazán tudni, hogy mekkora tartalékkal rendelkezünk abból az eszközből, ami a járványkezelés legfontosabb kelléke. Azt már tudjuk, hogy pépldául a cseh kormány ezekből és például maszkokból hatalmas készletet vásárolt Kínában, melyekért különgépet is küldött.

Az egészségügyi járvány idehaza éppen most lépett a felpörgési szakaszba. Kiindulva az eddigi tendenciákból, valószínűsíthető, hogy napokon belül a járvány tömeges lesz, április elejére pedig az egészségügy leterheltsége eléri a határait, azaz el fognak fogyni a lélegeztetőgépek, kidől az egészségügyi és szociális területen dolgozók jelentős része, a maradók pedig extrém leterheltség mellett fogják végezni munkájukat. Bízni csak az ő önfeláldozó munkájukban bízhatunk, illetve abban, hogy lesz kellő számú önkéntes, akik vállalják, hogy melléjük állnak. 

Olyan körülmények lesznek a járvány miatt, amelyek szükségszerűen idéznek elő gazdasági és ennek következményeként szociális válságot. Nem számolhatunk azzal, hogy néhány hetes vagy hónapos periódust követően helyreáll a korábbi állapot, mert a válság világszintű lesz és a különböző gazdasági területek egymás után fognak bedőlni. A turizmust követi a légiközlekedés, a vendéglátásban, építőiparban dolgozók képtelenek lesznek fizetni hiteleiket, a lakbéreket. Innen csak egy apró lépés, hogy a befektetési céllal vásárolt lakásokat a piacra dobják tulajdonosaik és a hirtelen túlkínálat lenyomja az árakat, azaz hatalmasat pukkanjon az ingatlanpiaci lufi. Hasonló helyzet fog előállni a járműgyártás területén is, az autógyártók egyetlen gombnyomással már le is állították azt az iparágat, amelyre a magyar gazdaság jelenleg is épül.

Még itt sincs a járvány, de máris tömeges munkanélküliségi hullámról hallani. Azért csak hallani, mert olyan területet érint, elsősorban a buliturizmusra épülő vendéglátást, ahol a legális foglalkoztatás elképesztően alacsony szinten volt, a dolgozók jól kerestek ugyan, de heti hat napnyi, 10-12 órás munkával. Ezért a területért nem kár. Ezt a városromboló iparágat már régen fel kellett volna számolni. Ebben az esetben nem az a feladat, hogy pótolja az állam az itteni “vállalkozók” profitját, hanem az, hogy mentőövet nyújtson azoknak, akik egyik percről a másikra kerültek a nyomor szélére. A buliturizmus megszűnése miatt munkanélkülivé válók számára állami segítséget kell biztosítani, elsősorban úgy, hogy munkát vállalhatnak például az egészségügyi és szociális ellátási területeken, ahol rendkívül magas a hiányzó dolgozók aránya már most is. 

Más gazdasági területeken a vállalkozások próbálkoznak halasztani az elbocsátásokat, szabadságra küldik dolgozóikat például, de ezzel csak néhány hetes haladékot nyerhetnek. Itt már sokkal nagyobb szerepe van az államnak, hogy az átmeneti időszakban segítse, hogy a munkahelyek megmaradjanak. Hangsúlyosan ezek megmaradásának támogatása a fontos, nem a cégek elvárt profitjának megtérítése. A hazai kis és közepes vállalkozások állami segítség nélkül képtelenek lesznek átvészelni az elkövetkező hónapokat, azonban segítséget csak akkor kapjanak, ha mindent megtesznek azért, hogy dolgozóik is képesek legyenek túlélni egzisztenciális értelemben is a következő hónapokat.

A mostani válság lehetőséget teremt arra is, hogy újragondoljuk a hazai lakáspolitikát is. A befektetési céllal vásárolt lakások jelentős része egy relatív jól pörgő gazdaságban munkát vállaló bérlőkre és a turizmusra épült. Utóbbi teljesen kiesett, de a hazai fizetőképes kereslet is meg fog ingani. Ez a tulajdonosok és bérlők számára kétségbeejtő helyzet lehetőséget ad arra, hogy az állam társadalmi feszültség szítása nélkül belépjen erre a területre. Itt a lehetőség, hogy egy állami szociális lakásügynökség jöjjön létre, amely rendszerben az árak maximalizálva vannak, de garantáltak és ahol a bérlők valódi jogokkal rendelkeznek és védettek ideiglenes fizetési nehézségek esetén. Ha nem történik ilyen jellegű állami beavatkozás, akkor ezen a területen is rendkívüli káosz valószínűsíthető.

Összefoglalva az mondható, hogy tudatosan készülni kell arra, hogy a jelenlegi egészségügyi világválság legalább egy évig tartó gazdasági és szociális válságot fog előidézni. Ennek hazai kezelése kizárólag erős, szervezett és szociálisan elkötelezett állami fellépéssel megoldható. A jelenlegi helyzetben semmi sem drága, mert egyik percről a másikra az ország nagyobb részét kitevő munkavállalói többség került bizonytalan helyzetbe. Azok az emberek, akik gyermeket nevelnek, otthont tartanak fenn, tartalékokkal nem rendelkeznek. Hasonlóan nehéz helyzetbe kerültek a kis és közepes vállalkozások és a nyugdíjasok is. Indokolt ebben a helyzetben a hiteltörlesztés halasztási lehetőség biztosítása a vállalkozók esetében, de indokolt lakossági esetben is. Indokolt egyszeri rendkívüli segítség gyermekeket nevelő szülők és nyugdíjasok számára mindenképpen. El kell kezdeni gondolkozni azon is, hogy minden állampolgár azonnal kapjon egyszeri meghatározott összegű támogatást, mert itt a járvány időszakában mindenki rendkívüli extra kiadásokkal szembesül. 

Az pedig csak hab a tortán, hogy Albániában azonnali hatállyal 1000 eurót kaptak az orvosok és 500-at az nővérek. Nem mondhatjuk, hogy egy gazdag ország, megtehetik. Ennyi nálunk is minimum bele kell férjen.

Kalmár Szilárd
szociálpolitikus

Igen-Szolidaritás Magyarországért Mozgalom

  •  
  •  
  •  
  •