Ezt a rendszert demokratikusan leváltani nem lehet!

v-for-vendetta-masked-people-anonymous-10597858-605-404

Bástyaként állnak a minisztériumok, s a miniszterek és az államtitkárok, mint esketett katonák védik azokat. A fő szabály, hogy a párt tévedhetetlen, Orbán pedig a mennyekből eredő bölcsességgel kormányoz.
A kegyeltek élvezik a rendszer nyújtotta kényelmet és jólétet, míg azok, akik kritikusak, akik nem tudnak megfelelni a rendszernek, szép lassan éhen vesznek.
De a rendszer, mely végtelen gőgje és szilárdnak hitt bástyái mögé bújik nem veszi észre, hogy a felszín alatt egy kataklizma-szerű robbanás készül. Egy robbanás, mely alapjaiban rengeti meg a rendszer minden egyes szintjét.
Egy Németországban élő levelező társam egyszer azt írta, “A magyarság sokat szenvedett a történelemben, de mindig talpra állt. Mindent sokáig tűrt, de végül mindig lerázta magáról az iga láncait. Most vajon mire vártok?”
Hirtelen nem tudtam mit válaszolni erre a kérdésre. Nem tudtam, mert én sem tudom mi kell még!? Vajon mi kell még ennek a meggyötört országnak ahhoz, hogy végre a sarkára álljon s azt mondja, elég volt?
S most, amint e sorokat írom, három dolog jut eszembe, amire szükség lenne. Összefogás, akarat, bátorság. Az a három dolog, melyet a jelenlegi kormányzat szisztematikusan elvett. Magyart magyar ellen uszított, apát fordított szembe saját fiával…
Gyűlöld őt, mert ő… Ez az egy mondat a rendszer lapja. Gyűlölni a másikat mert ellentmond a rendszernek. Gyűlölni, mert kommunista, náci, humanitárius, demokrata, liberális, zsidó, cigány, homoszexuális. Mindenkit gyűlölni kell, mert az ideáltól eltérő. Vagy csak azért mert meg gondolkodik!
A rendszer hívei, akik Viktorkában az Élő Isten földi követét látják parancsszóra gyűlölnek. Nem tudják miért is kell gyűlölni, de megteszik, mert a Viktor azt mondta… S végtelen ostobaságukban nem veszik észre, hogy a rendszer mindent elvesz. Elveszi a múltat, a jelent, de még a jövőt is.
Azokban pedig, akik gondolkodnak ott van az akarat, hogy tegyenek, de nincs platform ahol tehetnének. Mert mindenki a demokratikus változásban bízik. Hogy majd 2018 a változtatás éve lesz… Egy frászt. Ezt a rendszert demokratikusan leváltani nem lehet! Minden szabályt a rendszer hoz, minden rájuk van szabva…
De bátorság kellene ahhoz, hogy ezt a nagyok közül bárki elismerje.
Az MSZP lagymatag, szociáldemokrata frázisaiban nincs helye a erőnek, az akarat nyers, olykor erőszakos érvényesítésében. Elpuhányodtak, s féltik az egzisztenciájukat.
A Jobbik a nagy cuki kampányában elfelejtette, hogy mit jelent harcolni. Hogy nem szavakkal és ráolvasással kell megszabadulni a gonosztól, hanem igen is erővel. Mert csak abból ért!
Az LMP, mely önmagát ellenzéknek mondja, a színfalak mögött azonban kedvére tesz a rendszernek. Mert nekik mindenkivel szembe kell menni, mert nekik senki nem jó…
De a legnagyobb bátorság ahhoz kellene, hogy egy időre elfelejtsük a jelzőket. El kellene felejteni a politikai jelvényeket, a politikai hova tartozást, s egy dologra figyelni. Hogy mind magyarok vagyunk, hogy mind jobb életet akarunk. Ha ez az ostoba, elbutított nemzet egyszer az életben el tudná felejteni a politikai pecséteket, s egyként ki tudna menni az utcára, na ott kezdődne a változás.
Akkor az ideológiák háborúját felválthatná a közös célért való küzdelem. Az élhető, mindenkinek lehetőséget adó Magyarország megteremtése.
A kérdés csak az, képesek e a különböző ideológiák félre tenni büszkeségüket? Képes e a magyar elvonatkoztatni, s a közös ügyért összefogni?

RM. Dániel

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük