Falusi nyomor, Orbán rendszerének árnyoldala

Áprilisban Magyarország elmaradott régióiban, a falvakban az országos átlagot jóval meghaladó mértékben támogatták  Orbán Viktort. Azokon a településeken, ahol rendkívüli a nyomor, százak fagynak meg télen fűtetlen otthonaikban, mások szeméttel, városi lomtalanításokon gyűjtött hulladékkal tüzelnek, ami miatt az ország légszennyezettsége rendkívüli mértékű.
Ahhoz, hogy magyarázatot kapjunk arra, hogy miért is alakult így, végig kell tekinteni azon, hogy mi történt ország kistelepülésein az elmúlt évtizedekben.

1989 előtt előtt Magyarországon lényegében minden aktív korú ember rendelkezett munkával. Az európai szinten is fejlett termelőszövetkezeti mezőgazdaságnak köszönhetően a vidéki kistelepüléseken élők jó jövedelemmel rendelkeztek, melyet még ki is tudtak egészíteni otthoni állattartásból, az úgynevezett “háztájiban” megtermelt termények eladásából. A rendszerváltás előtti évtizedekben ezeken a településeken sok százezer új, tágas és összkomfortos otthon épült.

A magyar rendszerváltás alapvető jellemzője a falvak tudatos rombolása lett. A szocialista rendszer bástyáinak tekintett szövetkezeti rendszert verte szét elsők között a jobboldali kormány. Szinte azonnal tömeges munkanélküliséget és a kistelepülések számára tartós kilátástalanságot idéztek elő. A fasiszta és feudális restaurációt elindító Antall József miniszterelnök antiszociális ámokfutását az elmúlt harminc évben minden kormány, így a neoliberális szocialisták is folytatták. Eltűnt a falvakból az agrárértelmiség, a földeket megkaparintó új földesurak nem voltak érdekeltek a sok embert foglalkoztató és jövedelmező diverzifikált agrárgazdálkodás fenntartásában, helyette visszahozták a monokultúrás gazdálkodást. A búza, a kukorica, napraforgó vagy a repce került üvegházak, gyümölcsösök, szőlők helyére, az ipari jellegű tevékenység pedig teljesen megszűnt a kistelepüléseken.

Aki tehette a kilátástalanság elől elmenekült a nagyvárosokba, helyükre a nagyvárosokból szociális okokból kiszorultak kerültek. Felgyorsult a válságrégiókban a falvak elöregedése és gettósodása. A szegénység jelentős mértékben etnicizálódott, a romák többsége elnyomorodott. A rendszerváltás előtt többségük a mezőgazdaság, a nehézipar és az építőipar területén dolgozott. A kétezres évek elejétől a magyar falvakat a szociális problémákból fakadó etnikai feszültségek jellemezték, melyek a magyar jobboldali politika szándékosan gerjesztett. Cigányellenes félkatonai alakulatokat szerveztek, ebben az időszakban került sor több romagyilkosságra is. Munkával kevesen rendelkeztek, az idősek nyugdíjat kaptak a fiatalabbak segélyből és a gyermekek után járó állami támogatásból próbálták eltartani magukat.

2010-ben nyert először Orbán Viktor. Hatalmas fölénnyel, mert a neoliberális politikai alternatíva nyolc évnyi katasztrofális kormányzás végére teljesen összeomlott.

Az azóta eltelt időszakban a falusi nyomor bebetonozódott. A segélyeket azonnal megvágták 100 eurónyi összegről körülbelül 70 euróra, a gyermekek után adott támogatások összegét befagyasztották, a szegények számára el nem érhető családi adókedvezmények területére vitték át az emeléseket, ezzel ügyelve arra, hogy a gazdagok igen, de a szegények ne jussanak többletjövedelemhez. Nagyságrendileg akkora összegről van szó, hogy abból duplájára lehetne emelni a jelenlegi támogatást minden gyermek esetében. A falvak többségében egyetlen munkalehetőség a közmunka lett, de az itt kapható jövedelem ma kétharmada a minimálbérnek.

Az elmúlt években Orbán Viktor nyíltan hadat üzent az egyébként is kiszolgáltatott helyzetben lévő szegényeknek. Százezrek szorultak ki mindenféle ellátásból. A rendszer feudálisan épül fel, az emberek nem elégedettek, de ezekről a területekről kiszorult minden ellenzéki formáció, így lehetőség sincs arra, hogy a megalázó függőségben tartott emberek mást válasszanak.

A nyomorgó falvak emiatt stabil bázisai Orbán rendszerének. Az itt élő idősek örömmel veszik az alig burkoltan rasszista rendpárti politikát, a közfoglalkoztatásban lévő vagy segélyeket kapó szegények sokan kényszerből, de nagyon sokan meggyőződésből is támogatják a kormányfőt. Ebben a társadalmi közegben megdöbbentő mértékben hitték el a migránsok áradatával riogató poilitikát. Ehhez persze az is kellett, hogy többségükhöz nem érnek el mások, mint az állami tévécsatornák, amelyek folyamatosan sugározzák az állami gyűlöletpropagandát.

Kalmár Szilárd, Munkások Újsága
Az eredeti cikk a németországi Junge Welt napilapban jelent meg