Felesleges pártok

Igazi plurális demokráciákban is előfordul, hogy bizonyos pártok feleslegessé válnak. Egyik ezért, másik azért.

Magyarország nem éppen a plurális demokrácia fellegvára, bár a 10 éve alkotmányozó hatalommal bíró és élő kormányerők árnyékában van élet az ellenzéki térfélen. Nem is akármilyen!

Jelenleg két országgyűlési ellenzéki párt mondhatja el magáról, hogy szállingóznak “elfelé” bizonyos prominenseik. Az MSZP-ből inkább, a Jobbikból kevésbé. Amit most látunk az persze a folyamat eleje és nem a vége.

Az említett két párt között jelentős különbség van, ám abban hasonlítanak, hogy vezetőik kemény belső pozícióharcokkal vannak elfoglalva – a választóik képviselete helyett. Nyilatkozgatnak magukról, hogy belül kikkel akarnak dolgozni és kikkel nem. Ezért aztán óhatatlanul beleléptek abba a csapdába, hogy egyikük sem “eléggé” az, aminek mondja magát. Az MSZP nem eléggé baloldali, a Jobbik pedig nem eléggé jobboldali. Ezt a helyzetet egyelőre nem a választók, hanem a pártok menedzselik, hiszen 2022-ig választási szélcsend van, egy-két helyi időközivel fűszerezve, amiből ugye nagyjából semmilyen országos trend nem következtethető. A liberális közép tehát jelenleg úgy hízik, hogy a választók arra semmilyen mandátumot nem adtak.

Mindez azonban más dimenzióban érdekes. Az ellenzéki erők ugyanis felismerték, hogy hét törpe nem tud Hófehérkét dönteni, ahhoz valójában szőke herceg kell fehér lovon. Valakinek tehát fel kell nőni.

A hovatovább náci-fasiszta menetrendet idéző kormányzati jobbratolódás okán szinte lehetetlenné vált a jobbról előzés, azaz a Jobbik szavazótáborára éppenséggel lehet valamekkora taktikai szükség, de magára a pártra semekkora. Feleslegessé vált.

Az MSZP évek óta rendre elhiszi, hogy balról sem lehet választást nyerni, ezért identitását rohamléptekben feladva a politikai középen keresett szövetségeseket, amely liberális közép azonban nem fogadta be, sokkal inkább felfalta. Először az MSZP fogyatkozó erőforrásait és infrastruktúráját élte fel egy mikropárt, majd a korábbi kistesó szipkázta át a szavazókat, aztán a tagságot, illetve újabban megválasztott önkormányzati vezetőket. Hamarosan megindul majd az átáramlás az országgyűlési képviselők esetében is. Önazonosság, erőforrások és politikusok híján tehát ez a párt szintén feleslegessé válik. Vagy már az.

Mit szépítsük a dolgot, a nyáron az országgyűlési ciklus feléhez érve a hivatalban lévő politikusok kizárólag a lehetséges újraválasztásukkal fognak törődni. A nép sorsa természetesen kevésbé lényeges a számukra, legyen az Ózdon vagy Gyöngyöspatán.

Nos, ez az az áldott pillanat, amikor az országgyűlési pártok által el-, illetve üresen hagyott politikai baloldali tér betölthető. Erre vállalkozik az Igen és a Szolidaritás mozgalmak révén beindított, a haladó európai politikát zászlóra tűző együttműködés, amely képesnek ígérkezik a baloldali aktivitásnak egy sajátos hazai agórát építeni. Minden jel szerint tehát az ellenzéki együttműködés fenntartása mellett két irányzat kristályosodik ki ezen a térfélen (pontosabban egyelőre térharmadon), nevezetesen az erősödő liberális közép, valamint a ma még belakás alatt lévő baloldal.

Azt üzenem hát mindazoknak, akik a felső tízezerből kimaradnak, de a társadalom alsó “jövedelmi kétharmadából” sem tudnak kitörni, hogy ne jobbra, s ne is középre vessék a tekintetüket, mert a jóllétük balra van. Igen, szolidaritás!

Szanyi Tibor

  •  
  •  
  •  
  •