FONTOS GYŐZELMEK

Ha valaki néhány hónappal ezelőtt azt mondja, hogy Magyarországon tömeges és sikeres sztrájkmozgalom bontakozik ki 2019 elején, alighanem bolondnak néztük volna. Aztán ha most visszanézünk az elmúlt fél évre, azt látjuk, hogy a magyar munkásnak elege lett és lépett. Elege lett abból, hogy az általa megválasztott kormány összefog ellene azzal a munkáltatóval, azaz tőkéssel, akinek ő a profitot termeli. Először dühösen utcára ment a rabszolgatörvény miatt, majd elővette legrégebbi és leghatékonyabb fegyverét a SZTRÁJK-ot. A sikerben alig-alig hitt valaki, mert idehaza évtizedek óta nem láttunk olyan próbálkozást, amely eredményes lett volna ezen a területen. Ugyebár az azóta szerencsére a közéletből eltűnt Gaskó István nevéhez köthető gagyi politikai akciókká silányuló “vasutassztrájkok” a többség számára inkább hiteltelenné tették az érdekképviseletnek ezt a formáját.

A fordulatot a magyar gazdaság zászlóshajójának számító győri Audi gyárban érték el a munkások. Megszervezték a maguk többségét és térdre kényszerítették a hatalmas világcéget. A menedzserek szánalmas kísérletek után hamar rájöttek, hogy a munkabeszüntetés miatti profitkiesés többszöröse lehet annak, amit a magyar munkások követeltek. Az persze hihetetlenül beszédes tény, hogy az egyik legfontosabb követelés nem a pénzről, hanem a dolgozó szabadságáról szólt. Havi egy teljes hétvégét kértek maguknak a munkások. Az egyik legfontosabb követelés éppen az lett, hogy lehessenek otthon, a családdal, mert mára ez luxussá vált ebben az országban. Miközben félmilliónál több ember menekült el szociális okokból az országból, aközben akik maradtak dolgoztatják végkimerülésig. A mai magyar melósra úgy tekintenek, mint egy gépre, amire nem kell költeni, amit lehet hajtani addig, amíg össze nem esik és akkor jöhet a helyére a másik. A túlhajszoltság, a stesz szinte automatikusan okoz egészségügyi problémákat. Termelhetjük a profitot évtizedeken át, ha jön egy agyvérzés vagy egy infarktus a cég azonnal megszabadul tőlünk és mi kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk.

A sztrájkmozgalom Győrben parádés győzelmet aratott, a munkások összefogtak és elérték, amit akartak. Nem sokkal később Dunaújvárosban a Hankook dolgozói már egy elszántabb, a sztrájkot minden eszközzel letörni próbáló munkáltatóval kerültek szembe. Jöttek a külföldi bérrabszolgák, akik termelhették a selejtet, jött a megfélemlítés, itt bizony már szükség volt arra, hogy határozott és tapasztalt szakszervezeti vezetők is segítsék a fellépést. Itt mutatkozott meg igazán, hogy egy sztrájk valóban harc, ahol a munkások megtörhetetlen összefogására és elszántságára van szükség minden szinten.

Sajnos vannak helyek, ahol a dolgozói érdekképviselet gyenge lábakon áll és nehezen ér el sikereket, mert a vele szemben álló munkáltató kegyetlenebb és cinikusabb, mint bármely szereplő a versenyszférában. A közszféráról és az itt mindenható kormányhatalomról van szó. Néhány éve még felháborodtunk amiatt,  hogy a közmunkások bérét tudatosan lecsökkentették, ma viszont már ott tartunk, hogy az egészségügyben, az oktatásban vagy a szociális területen dolgozók harmadával keresnek kevesebbet nettóban, mint társaik, akik például bolti eladóként vagy gyári munkásként dolgoznak. Mivel ezen a területen a kormány képtelen a valódi kompromisszumokra és szándékosan gyengíti az érdekképviseleteket, így a dolgozók tömegesen lesznek pályaelhagyók. Kiváló szakemberek keresnek más területen munkát, jellemzően külföldön. Sokan egy legyintéssel intézik ezt el, de rosszul teszik, mert nagyon nem mindegy, hogy ki tanítja gyermekeinket, miként az sem mindegy, hogy ki műt meg minket vagy gondozza idős szüleinket. Néhány héttel ezelőtt néhány száz méterre állt meg egymással szemben két vonat Miskolcnál. Egy ember hibázott, katasztrófa azért nem történt, mert szerencsére egy másik még tudta, hogy mit kell tennie ilyen helyzetben. Ha nő az alkalmatlan, tapasztalatlan és kellő képzettséggel nem rendelkező dolgozók aránya a közszférában, akkor egyre több ilyen helyzettel és sajnos szükségszerű katasztrófával is számolni kell. Nagyon nem mindegy tehát, hogy kik dolgoznak a közszférában és a sikeres sztrájkmozgalmat szervező munkásoknak minden erejükkel segíteni kell azt is, hogy a közszféra dolgozói is elérjék céljaikat, a magasabb bért és az emberhez méltó munkakörülményeket.

Kalmár Szilárd, főszerkesztő
Munkások Újsága


A cikk megjelent a nyomtatott Munkások Újságának 37. lapszámában 2019. április

Munkások Újsága 37. címlap
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük