Gyerekekről nem csak gyerekeknek

A gyerekeket, a jövő reménységeit régóta ünneplik az emberek. Hogy ezt az ünnepet mi hozta létre, nem tudom. Formailag az ENSZ, még a 20. században, pontos időpontját a nemzetek akaratára bízva. De az is lehet, hogy a nemzetek lelkiismerete, hisz már akkor is létezett ez az ünnep, amikor még dívott a gyermekmunka. Nálunk ez az ünnep május utolsó vasárnapja, amikor már mindenki kellően unja az iskolát, és teli torokból énekli, hogy „Ó, felvirradt a szép óra, könyvek, irkák nyugovóra…”

Mostanában egyre kevesebb okunk van az ünneplésre. Mindannyian tudjuk, miért.

  1. megállapítás: Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége szerint a magyar gyerekek 33,6%-át fenyegeti szegénység, társadalmi – szociális kirekesztettség (2019-es adat). Ez többek között azt jelenti, hogy mintegy 50 ezer gyerek rendszeresen, és mintegy 200 ezer időszakosan éhezik. 100 ezerre tehető azoknak a száma, akik jobbára csak krumplit, kenyeret, vagy tésztát kapnak étel gyanánt.
  2. megállapítás: A különböző alapítványok, amelyek heroikus küzdelmet folytatnak az éhezéssel, csak a napi bajokat képesek kezelni. A bajok gyökeréig – a társadalmi igazságtalanságokig – leásni egyébként sem az ő feladatuk. Munkájuk gyakran életeket ment meg.
  3. megállapítás: A gyermekek nélkülözésének oka a kieső munkajövedelmek egyre növekvő aránya, a családtámogatási jövedelmek elértéktelenedése, az élelmiszerek árának drasztikus növekedése, valamint az egykeresős, vagy egyszülős családmodell terjedése.
  4. megállapítás: A nélkülözés velejárójaként megjelent és erősödik a kulturális leszakadás, a buszbérlet, a könyv, a mesék, a tehetséggondozás elérhetetlensége.
  5. megállapítás: A lakhatási válság, a fűtés, világítás, vízvezeték elégtelensége, vagy hiánya mellett egyre gyakoribb a gyermekes családok kilakoltatása, az ilyen sorsra jutott kiskorúak állami gondozásba vétele.
  6. megállapítás: A gyermekek helyzetének látványos romlása csak látszólag térségi, vagy etnikai probléma. A valóságban éppen úgy jelen van a cigányok között, mint a nem cigányok között, Kelet-Magyarországon ugyanúgy, mint a Dél-Dunántúlon.
  7. megállapítás: A fenti problémahalmazt az iskola nem képes sem megoldani, sem mérsékelni. Jó példa erre az elmúlt néhány hónap online-oktatása. Rövidesen pontosan ki fog derülni, hogy hányan nem tudták felvenni a fordulatszámot, vagyis hányan vannak, akik végérvényesen leszakadtak a többiektől, mert sem eszközeik, sem tanulási körülményeik nem adottak. Előfordul, hogy világításuk sincs, nem hogy számítógép lenne a családban! A levelezés pedig, amelyben a tanár elküldi a feladatot, és ugyancsak postai úton várja a választ, szánalmas erőlködéssé degradálja az oktatás bipoláris folyamatát. Ezeket a gyerekeket súlyos sérelem, bepótolhatatlan hátrány érte és éri! Létszámuk akkor válik letagadhatatlanná, amikor ugrásszerűen megnő majd a bukások, és ezzel a tanévet ismétlők száma.

A megoldás?
A megoldás egy és oszthatatlan:
Szociálisan elkötelezett, vagyis VALÓDI baloldali fordulat!

Mert valódi baloldali fordulat nélkül minden csak írott malaszt!
Vagy még az sem!

Szöllősi Istvánné

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •