Ha lehet online tanítani, akkor ünnepelni is lehet a neten

Ha június, akkor Pedagógusnap.
Régtől fogva az a szokás, hogy ilyenkor virággal, mosollyal, verssel köszöntsék a gyerekek a tanítót. Ebből az idén már aligha lesz valami. Ahogy minden mást, ezt is elmosta a koronavírus. Nem baj.

Ha lehet online tanítani, miért ne lehetne online ünnepelni?! Aki belekóstolt valaha a tanításba, az tudja, hogy a tanító társadalmi státusza örökké változik.

Volt felszabadított rabszolga, volt urak házitanítója, volt lámpás, volt jegyzők, papok barátja, volt agitátor, volt pályaelhagyó és hűségesen maradó, volt sajnált és lesajnált. És persze volt bűnbak is.

Ahogy annak idején, még az 1990-es évek elején Csurka István írta nekem címzett levelében:” Senki nem ártott annyit ennek az országnak, mint az ön által képviselt szocialista pedagógia.”

  • Ma már egyetlen tanítónak sem nem ír ilyen súlyos mondatokat egyetlen parlamenti képviselő sem.
  • Ma már senki nem vádolja nyilvánosan a pedagógust azzal, hogy generációkat tett erkölcsileg tönkre.
  • Ma már nem kell félni attól, hogy nem ejtenek néhány szót munkája fontosságáról a helyi polgármesterek, a szakmai és politikai méltóságok.
  • Ma már csak ellenőrzik, mert ki tudja, mit tanítana össze-vissza, ha mindent rábíznának!
  • Ma már csak portfólióval kell igazolnia, hogy mit gondol a saját munkájáról!

Ma már csak el kell fogadnia, hogy az maradt, aki volt. Paidagogosz. Vagyis olyan rabszolga, aki arra szegődött, hogy gyerekekkel foglalkozzon.

Kedves Kollégáim! Bármi történt az elmúlt évezredekben, bármi történik ma, és bármi történjen a jövőben, ne feledjétek: Szabad embert csak szabad ember nevelhet! Idővel minden más elveszti a jelentőségét.

Szöllősi Istvánné

Ha érdekel a radikális hangvételt vállaló újságírás és hírszerkesztés,
szívesen foglalkoznál alapos és igényes tényfeltáró anyagok írásával
esélyegyenlőségi, szociális, érdekvédelmi vagy politikai területen,
akkor az alábbi címre várjuk jelentkezésedet: kalmarszilard(kukac)gmail.com
  •  
  •  
  •  
  •