Hagyd megtörténni a dolgokat, legyen az szépséges vagy rémes! Soha ne add fel, mert semmi sem véges!

Aki már volt Auschwitzban, nem néz többet játékfilmeket a holokausztról. Mert teljesen más kontextusba kerülnek az ostoba nácik, máshogy hallja Hitler őrjöngését, másképp tekint a Gestapóra, a megvezetett fiatalokra, máshogy néz egy horogkeresztre. És persze mást jelent a zsidó is, mint olyan. Más lett az ember fogalma.

Persze készülnek filmek, mert van egy csomó náci kellék, lehet pénzt szerezni erre a témára, és persze filmfesztiválokon is hendikeppel indulnak ezek a típusú filmek. Bármennyire is csöpögős, mint a Schindler Listája, erőltetetten vicces, mint a Benigni féle Élet szép, vagy a magyar rendezői tarkómozi, a Saul fia. Egyik sem mutatta meg úgy a holokausztot, mint Auschwitz. A lengyel Ida megpróbálta, de a fekete fehér technika hatásvadásszá tette a mozit.

A holokausztból kivenni, kifotózni, homályosítani és élesíteni valószínű lehetetlen feladat.

Nemigen szeretem a holokausztról szóló műveket, mégis bekeveredtem a Jojo nyuszi című filmre, egy ilyen hülye című film csak jó lehet. Bár megnéztem a náci sztereotípiákkal telenyomott előzetest, mégis adtam egy esélyt, hátha mégsem a holokausztról szól. Spoilerveszély!

A tíz éves Jojo a nácijelöltek táborában még egy nyuszinak sem bírja kitekerni a nyakát, Adolf Hitlerrel, az elképzelt barátjával dumál, az anyukája partizán, bújtatnak egy zsidó lányt, és zajlik a világháború. Tuti siker. Oszkár-díj jelölés.

A főszereplő Jojo egy aranyos szőke rendes kis náci, ahogy minden hozzá hasonló korú német kölyök. Apuka a fronton harcol, az anyuka próbálja belülről fúrni a nácizmust, duci haverján kívül van egy képzelt barátja, aki maga Adolf Hitler, bár kissé idióta szerepet írtak neki, valószínű ennyire ostoba lehetett az igazi führer is.

Jojo természetesen gyűlöli a zsidókat, akikről mégis igyekszik mindent megtudni. A gyűlölet nem érdeklődő, máris megroppan a film. Mekkora szarvuk van, hogyan horkolnak fejjel lefelé lógva a barlangjukban, és persze gondolatolvasók a rohadt zsidók.

Akkor esik szét teljesen a mozi, amikor egy szép fiatal zsidó lányt talál Jojo a padláson. Elsát. A gyűlölet tárgya ott bújkál a padláson, nincs szarva, kedves, és nem fejjel lefelé alszik.

Mit tesz ilyenkor egy náci? Gondolkodik. Haha. Ez tényleg vicces. Ha felnyomja a lányt, akkor megölik az anyját is, ha nem nyomja fel, akkor kiolvas mindent a gondolataiban. Elég szar a helyzet. Igen a filmben vannak vicces helyzetek.

Talán a humor az egyetlen hatásos fegyver a gyűlölet és a gyűlöletbeszéd ellen, ami sajnos egyre jobban jelen van az életünkben, például március elsején az Andrássyn vonulnak a mi nácijaink. Akiket pedig ütni kell, nincs semmilyen tolerancia, A Jojo nyuszi forgatókönyve még addig is elmegy, hogy a náci katona annyira mégsem szarházi, mert a bukás után képes még embereket is megmenteni. Olyanokat akiket előtte gyilkolt kedvére. Vicces na. Amúgy buzi a náci, ezen is kéne röhögni. Nehéz.

A rendező megpróbált a karakterekre is koncentrálni, Jojo anyukája (Scarlett Johansson), a nácikra köpő partizán nagyot játszik, röpült is neki az Oscar-jelölés,

a leghatásvadászabb jelenet is az övé térdtől lefelé, amikor a város főterén lóg felakasztva.

Jojo duci barátja is szenzációs, az ostoba gestapós és persze Hitler még átlőtt fejjel is vicces néha.

Jojo anya és apa nélkül maradt a háború végére, Elsa is árva lett, elképesztő szeretethiányukat végül is megmutatta a rendező. A film végén a város utcáján elhúz egy boldog amerikai zászlós dzsip, Jojo és a zsidó lány táncolnak David Bowiera, és kibaszottul szomorúak.

A filmet hat kategóriában jelölték Oscarra, egyet el is vitt, ami egy átlagos holokausztfilmnek megfelel.

A cím egy Rilke-idézet.

Jojo Rabbit (2019)
német-amerikai háborús filmdráma, vígjáték, 108 perc, 2019

  •  
  •  
  •  
  •