Hogyan tudja a kormány a teljes magyar lakosságot “adatrabosítani”, és miért hagyja ezt az EU?

EU Shutterstock
Sokan sokfelé kritizálják az EU-t, hogy korlátozza a tagországok nemzeti mozgásterét, jóllehet kevesen vannak tudatában ennek valós hátterével.

Először is, legyünk figyelemmel arra, hogy az EU egy önkéntes szervezet. A belépés igen bonyolult, nehézkes és hosszadalmas (általában 10+ év), illetve a tagsági viszonyt népszavazással kell megerősíteni. Nehezen mondható tehát, hogy egy ország véletlenül és elhamarkodottan vállalná a közös “házirendet”.

A közös “házirendet” ugyanakkor közös intézmények építgetik. Legfőképp a tagországok kormányfőiből (államfőiből) álló Európai Tanács, amely havonta legalább egyszer ülésezik, s nélküle nem létezhet semmilyen lényeges európai döntés. Annál is kevésbé, mert ez a testület konszenzussal dolgozik, azaz ha valamiben a tagországok között nincs teljes egyetértés, akkor az ügyben döntés sincs. Ezekre az esetekre szokták mondani, hogy az EU béna.

A másik fontos szerv az Európai Bizottság, amely ugyancsak a tagországok delegáltjaiból áll, s a világ alighanem legfejlettebb igazgatási apparátusát vezeti.

A harmadik döntési platform az Európai Parlament, amely választások útján jön létre, s a végső ámeneket szokta kimondani, illetve ellenőrzi a jogalkotást. Nehezen mondható tehát, hogy bárki is diktálna bárkinek.

Ha vita van, akkor a végső szó az Európai Bíróságé. Ez viszont valóban diktátum, ugyanúgy mint a nemzeti bíróságok esetében. A britek végső fokon ezt nem tudták elviselni, s döntöttek a kilépésükről. A válás szintén nem egyszerű folyamat, ám nehéz azt mondani, hogy bármely tagország “életfogytig” tartó házasságra lenne kárhoztatva.

Hogy ez a felállás jó-e vagy sem, azt örök vita övezi. Mindenesetre alighanem inkább jó, mint sem, hiszen az EU abszolút vezető szerepet tölt be a világ dolgainak szabályozásában, s mindenki más az EU szabályrendszeréhez viszonyítja a maga – egyébként – szuverén döntéseit. Többnyire igazodó szándékkal, hiszen az EU és gazdasági “holdudvara” (EGT) mégis csak a világ legnagyobb piaca.

Így adódhatott, hogy a világ legnagyobb és legbefolyásosabb virtuális platformja, a Facebook, a közelmúltban két szokatlan lépésre szánta el magát. Az első igen meglepő húzása az volt, hogy létrehozta önmaga “bíróságát”, azaz független szaktekintélyekből létrehozta az ún. felügyelő bizottságát (Sajó András személyében magyar tagja is van), amelynek döntéseit még a cégtulajdonos, Mark Zuckerberg is köteles tudomásul venni.

A másik fontos mozzanat a minap történt, amikor is Mark Zuckerberg arra kérte az EU-t, hogy dinamikusan lépjen tovább az on-line világ szabályozása terén, formailag is arra hivatkozva, hogy az EU szabályozásait a földkerekség többi országa át szokta venni. Mondta mindezt az után, hogy az Európai Bíróság tavaly arra kötelezte a Facebook-ot, hogy a jogsértő tartalmakat minden esetben törölje. Hogyan, hogy nem, a cég és a bíróság együttesen úgy határozott, hogy ez a döntés nem csak az európai esetekre, hanem “világ összesre” vonatkozik.

Mindez azért lehet így, mert az EU történelmet írt a 2016. május 26-án életbe lépett, s 2018. május 26-tól kötelező érvényű adatvédelmi szabályozás, a GDPR létrehozásával. Ez a több ezer kockából összerakott jogi mozaik lényegében azt mondja ki, hogy a személyes adat mindenki saját tulajdona, s amennyiben ezekhez bárki közelít vagy használni akarja, úgy azt nagyon világosan meg kell mondja, hogy miért teszi és hova akar eljutni. Ha nem teszi, akkor jön a büntetés. Nos, ez is egy közösen elfogadott szabály.

Ezt rúgja fel a magyar kormány, amikor a vészhelyzetben való rendeleti igazgatás leple alatt olyan jogokat ad magának, amely – szerinte – felmentené őt a közösen elfogadott szabályok alól, s ezúttal a GDPR-t teszi zárójelbe.

Fentiek értelmében a kormány megvonja a magyar állampolgárok jogát, hogy hozzáférhessenek a máshol kezelt személyes adataikhoz, illetve akár töröltethessék is azokat. Ha valami, akkor ez bizonyosan szembe megy még a magántulajdon szentségének elvével is.

Ezen felül a kormány felfüggeszti a hatóságok azon kötelezettségét, amely szerint az állampolgárokat értesíteniük kell, amennyiben az adataikkal valamilyen műveletet végeznek. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a kormány a teljes magyar lakosságot “adatrabosítja”.

Mindennek tetejében a kormány megvonja a magyar állampolgárok jogorvoslati jogát, legalább is a rendkívüli állapotok idejére, amely viszont akármeddig tarthat.

Ezen a ponton szükséges kiemelni, hogy a rendkívüli felhatalmazás esetleges “visszaadása” egyáltalán nem jelenti az annak kereteiben hozott intézkedések eltörlését.

Nos, itt lenne a szép feladat a hazai jogvédő szervezeteknek, hogy t.i. pereljenek a magyarok jogaiért, hiszen amíg az EU tagjai vagyunk, addig a kormány – végső fokon – felelősségre vonható az európai fórumokon.

Nos, például erre is jó az EU.

– bankski –

Fotó: Shutterstock

Ha érdekel a radikális hangvételt vállaló újságírás és hírszerkesztés,
szívesen foglalkoznál alapos és igényes tényfeltáró anyagok írásával
esélyegyenlőségi, szociális, érdekvédelmi vagy politikai területen,
akkor az alábbi címre várjuk jelentkezésedet: kalmarszilard(kukac)gmail.com
  •  
  •  
  •  
  •