Húsz évvel ezelőtt, Nadzsibullah kivégzése

Húsz évvel ezelőtt, Nadzsibullah kivégzése

645
0
SHARE

Ha megkérdezzük, az utóbbi évtizedekben, a Közel Keleten, mikor kínozták meg vadállati módon, majd végezték ki egy világi állam volt fejét muzulmán fanatikusok, sokan azt válaszolják: ez akkor történt, amikor megölték Líbia vezetőjét, Muamar Khaddafit, azaz 2011 októberében. De valójában az első ilyen kivégzés pontosan húsz éve, 1996. szeptember 27.-én történt.
Azon a napon végezték ki Afganisztán Népi Demokratikus Köztársaság volt vezetőjét, Nadzsibullaht.
Egyik utolsó interjújában a „The New York Times”-nak Mohammad Nadzsibullah (1947-1996) ezt mondta: „Ha a fundamentalizmus felülkerekedik Afganisztánban, úgy a háború hosszú éveken át folytatódni fog, az ország pedig a kábítószer-csempészet és a terrorizmus világközpontjává válik”. Ez a jóslat, sajnos, teljesen valóra vált. Az ő kormányzásának a rövid időszakára ma az afgánok majdnem aranykorként emlékeznek. 2008-ban az egyik kabuli rádióállomás felmérést végzett Kabul tartomány lakói körében. A feltett kérdés ez volt: „A múlt és a jelen politikai rezsimjei közül melyiket tartja a leginkább megfelelőnek a saját érdekeinek?” A válaszok 93,2%-ában dr. Nadzsibullah „kommunista” rezsimjét választották…
A szovjet sajtónak adott egyik interjújában Nadzsibullah elmondta, milyen benyomások következtében vált forradalmárrá: „Líceumban tanultam, Kabulban, az apám pedig Pesavarban szolgált, és minden szünidőben hozzá utaztam. Valahol Dzselalabad után rendszerint pihenő volt, egy áttetsző vízesésnél. Mindenki pihent. A nők valamivel feljebb mentek, a férfiak külön a hegy aljában helyezkedtek el. Fut az ösvényen fentről egy nő és kiabál valamelyik férfihez: fiad született! Mindenki elindult felfelé. És látom, csak húsz perc telt el, ez a nő, aki szült, lábra állt, sálba csavarta a fiát és a vándorok karavánjával útnak indult. Valamilyen belső lökést éreztem, remegtem. Hogyan is van ez, gondoltam, miért kell az afgán nőnek a földön, kövek közt szülnie, mint valamilyen gazdátlan állatnak! Higgyék el, nem gondoltam akkor semmilyen forradalomra, egyszerűen fojtogatott a düh és a szégyen. Hiszen szerettem a földemet és a népemet. Miért kell rosszabbul élnie az egész emberi fajnál?”
Miután Gorbacsov kivonta Afganisztánból a szovjet csapatokat, sokan Nadzsibullah kormányának a gyors bukását jósolták. Egy „demokratikus” irányú informális újság az 1989-es támadás előtt (amikor a csapatoknak el kellett menniük) Nadzsibullahnak gúnyosan „mély részvétét fejezte ki a kormánya rövidesen bekövetkező kimúlása alkalmából”. De Nadzsibullah tartotta magát…Noha Gorbacsovot árulónak tartotta és elbeszélések szerint azt mondta róla: „A maguk Gorbacsovja elárul minket. És magukat is. De jegyezzék meg, többé sosem lesz magukkal szövetséges Afganisztán, mert az afgánok nem felejtik el az árulást”.
1991 végén Moszkvában döntést hoztak arról, hogy megszüntetnek minden katonai szállítást Kabulnak. 1992. január elsejétől Oroszország megszakított minden fegyver- és hadianyag-szállítást a kormánycsapatoknak. A Kreml új hatalmasai siettek teljes kölcsönös egyetértésre jutni az újonnan szerzett nyugati „barátaikkal”. Nadzsibullah kormánya számára ez lett az egyik utolsó csapás. 1992 tavaszán Nadzsibullah kormánya megbukott, Kabult elfoglalták a mudzsahed osztagok, maga Nadzsibullah pedig a kabuli ENSZ-misszió épületébe menekült. Ott is töltötte a következő négy évet, amíg Kabulban a mudzsahedek kormányoztak. 1996 szeptemberében a fővárost új, radikálisabb iszlám fanatikusok, a tálibok foglalták el. (Ugyan minden összehasonlításokból ismerhető meg: a tálibok gyakorlatilag vegetáriánusoknak tűnnek a feketezászlós Kalifátus mai szolgáihoz képest.) Ők betörtek a misszió épületébe, elfogták Nadzsibullaht és a testvérét (más adatok szerint hazugsággal megadásra vették rá), majd megkínozták és kivégezték őket. Halála előtt Nadzsibullaht kasztrálták, és a holttestét is tovább gyalázták, cigarettákat dugtak a szájába és az orrába…
Így húztak végleges vonalat a modern afgán történelem legvilágiabb és –haladóbb időszaka alá. Az ország felett a népbutítás és a polgárháború sötét éjszakája uralkodott el, amely azóta, húsz év alatt sem oszlott el…

Alekszandr Majszurjan
Forrás: Майсурян Александр: 20 лет назад. Казнь Наджибуллы
Forum-mszk, 2016. szept. 28.
http://forum-msk.org/material/fpolitic/12294121.html
(Fordította: Szende Gy.)